"A sajtó legnagyobb része csak az izraeli fegyverek verzióját fogadja el, más források előtt becsukja füleit."

________________________________________
Ciszjordánia: lassan, kitartóan új város születik
Az izraeli állam hivatalosan lemondott a palesztin területeken való terjeszkedésről, telepeit visszavonja. Hivatalosan.

Rory McCarthy, újságíró a Guardiannél, találkozott egy csoport izraelivel, akik a palesztin Beit Sahour város melletti földet akarják kisajátítani maguknak.
Mindössze néhány percre található Bethlehem városától a hely, ahol Matar és barátai új zsidó rezidenciát akarnak építeni. Matar, 43 éves, hat Belgiumban született gyermek anyja, jelenleg Efrat telepén él. Győzni akar e poros föld felett. Tudja jól, hogy a megszállt területekre település tilos, legalábbis a nemzetközi közvélemény szerint, azt is, hogy több mint 500 ezer zsidó telepes él Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben. A kiszemelt terület, Shdema az izraeli kerítés mögött található. Talán majd itt húzódhat a határ egyszer, ahogy sokan remélik.
Matar célja az «ország megváltása». Az ő szemszögéből a föld, ahol palesztin házak állnak, a zsidó nép tulajdona. «Időlegesen elfoglalták az arabok», de a zsidóknak bibliai és történelmi jogai vannak.
Az itteni katonai bázis eltávolítása után egy palesztin kórház építése volt az elképzelés. Azóta is alszik a terv.
«Izrael országát az Isten adta Izrael népének», mondja Matar. «Jogunk a 4 ezer éves történelem alaján megalapozott.. Nem kell vallásos angolnak lenni, hogy lássuk, London a briteké...».
3 év, a bázis bezárása óta izraeli katonák őrzik a zónát megakadályozva a telepesek bejutását.
Titokban azoban beszivárognak. Matar, az «Asszonyok zöldben» és hívei elérték, hogy hetente egyszer jöhessenek. Az épületeket takarították, néha éjszakára is ott maradtak, máskor hetente kétszer is jöhettek, végül pedig maradhattak, a telep elkezdett élni. A hadsereg pedig biztosítja a nyugalmat számukra.
Ciszjordánia más dombjain is hasonló események zajlottak, dacára annak, hogy a hivatalos Izrael állam nem engedélyezi a telepeket.
Papíron már meg is van az új város képe, kicsi, de virágzó - parkokkal, fasorral, kulturális központtal.
Ma kb. 30 különböző korú telepes jött össze, mindegyik diszkréten pisztollyal felszerelve. Tomer Karazi, a 34 éves ötgyermekes rabbi Biblia-idézeteivel kezdődik a gyűlés. Aztán Karazi közli, hogy felesége, Hannah kész a nokdimi telepről Shdemába költözésre. «Nem kell várnunk olyasmire, mint víz és villany. Szeretjük ezt a helyet, szép itt».
Aztán a csoport festés-mázoláshoz lát.
Yosef Ziggerman, 18 éves, az efrati telepről meséli, hogy többször próbálkoztak a szomszédos dombokon. «Semmi őrült vagy fanatikus dolgot nem teszünk”.
De többen beszélnek frusztráltságukról, amit Tel-Avivban vagy Eilatban éreznek más izraeliek életmódja láttán. Amióta Gázában 4 éve a telepeket kiürítették, sokan félnek attól, hogy hasonló kompromisszumok jönnek, emiatt viselkedésük radikalizálódott, gyakorlatiasabb lett.
Magukat úgy írják le, mint egy frontvonalat a radikális iszlám és a nyugati világ között, utóbbi védelmezőjeként.
«Szeretnek úgy bemutatni minket, mint őrülteket» mondja Matar. «De egy nap a Nyugat majd megérti. A muzulmánoknak túl nagy a hatalma. Álljatok mellénk, hasznotokra lesz. Aki Izraelt átkozza, átkozott legyen, aki áldja, áldott legyen!»




________________________________________
Itt a palesztinok sohasem alszanak

Sokat beszéltek már Bil’in palesztin falucskáról, mely életét a Fal építése és az izraeli hadsereg fölbolydította. Egy francia töltött el a falusiaknál egy napot és egy éjszakát.

Bil’in egy kicsit a Fallal szembeni ellenállás szimbóluma. Mint máshol is, péntekenként tüntetések vannak a Fal növekedése ellen. Nemrégen egy békés tüntetőt megöltek, az éjszakai letartóztatások gyakoriak. Nemzetközi kapcsolatokat keresnek mindezek megelőzésére.
Egy kisfiú, Mohammed jön elénk a buszmegállóhoz (a 154-es civil misszió tagjai vagyunk), olyan angoltudással fordul hozzánk, hogy sokan megirigyeljük. Apjához, Iyadhoz vezet bennünket, ő lesz a vendéglátónk.
Különösen sokat vannak ma a tüntetésen, 400-500 személy, franciák, aztán a Palesztin Generáció tagjai. Michel Warschawsky, az izraeli antikolonialista arról beszél, hogy az antikolonialista mozgalmak Izraelben veszítettek lendületükből a szélsőjobboldali kormány dekadens politikája hatására.
Felkészültünk: alkohollal átitatott kendőcskék és úszószemüveg a könnygázbombák ellen, táblák "French people against the Wall" felirattal… Úgy kezdődik minden, mint egy párizsi tüntetésen, aztán odaér a menet a Falhoz. Ott vannak a katonák is. Beszédek hangzanak el, aztán aktív fázisba lépünk: a palesztinek elvágják a szögesdrótot, hogy utat nyissanak. Szemben már várták, érkeznek is a könnygázgránátok különösen oldalra, ahol néhány fiatal köveket hajít. Újabb pánik, egy tank közeledik, egy vízágyú, melyből olyan büdös folyadékot szoktak kilövellni, hogy napokon át sem szabadul szagától az ember. A sajtó van az első sorban, rendesen felszerelkezve gázmaszkkal, ólmozott mellénnyel. Fégül egy óra alatt lezajlik, sok a külföldi.
A faluban a kis Mohammed nyugtalanul keresi apját. Mikor meglátja, boldog mosollyal kiáltja: "Ez az apám! Ez az apám!". Iyad simogatja a fejét és kislányát emeli karjára (5 éves lehet, mint egy babát, úgy öltöztetik). Tudja mindenki, Damoklész kardja függ a fejek felett.
Az étel, amit otthon főztek nekünk, finom. Köszönetképpen vásárolunk a termésből, amit az asszony árusít, egyetlen jövedelemként a háborús viszonyok között.
Az este leszállta előtt a gyerekek sétálni visznek minket. De semmi sem normális itt, a kisfiúk, de még a hercegkisasszonynak öltöztett kislányok is háborúsdit játszanak. A temető előtt képek, a palesztinok mindenütt közzéteszik mártírjaik fotóit. A távolban a katonák árnyékai, sátraik, tankjaik. A Fal felé vezető útra nem mehetünk le, a katonák elkapnának bennünket. Tank közeledik (lehet, fényképezőgépünk vakuja hívta fel a figyelmet ránk). Megfordulunk az úton, és nem, nem álmodunk: egy könnygázgránát repül, holott többszáz méterre vagyunk a Faltól! A sötétség segít menekülésünkben, de szinte sokkolva vagyunk, ez több mint zaklatás, ráadásul gyerekekkel voltunk.
Az estét találkozóval fejezzük be Bil’in és a szomszédos Nilin Népi Bizottságaival. Elmondják, hogy elszántak a békés ellenállás folytatására. Mesélnek újból és újból a lerombolt házakról, az elüldözésükről, a halottakról, a foglyokról. Nilinben a földek 80 %-át elvették, a Fal miatt sokszor meg sem tudják közelíteni a maradékot, sokaknak Jordániába kellett menni munkát találni, de legtöbbjük maradt, mivel "pontosan ezt akarja Izrael".
Iyad melegen fogad az arcára kiülő fáradtság ellenére, ahogyan asszonya is. A férfiaknak őrködni kell éjjelente is, mert a katonák gyakran jönnek elfogni a falusiakat. A nemzetközi részvétel ezért fontos, védi őket. Ez a második ilyen akció.
Néhány órát alszunk, mikor Iyad ébreszt. 3 csoportra oszlunk, feladatunk őrjáratozás. Furcsa érzés a néhány kivilágított ház között a sötétben botorkálni. Hajnal felé térünk vissza. A falu ma nyugodt álmát aludhatta.
2 óra múlva lábujjhelyen elhagyjuk a házat. Iyad a szomszédban aludt, felesége felöltözve a kanapén. Elszorul a szívem, szeretném megölelni őket, biztosítani együttérzésemről ebben a mindennapos pokolban.
"Hisszük, hogy a Fal egy napon eltűnik és ez a mi erőszakmentes küzdelmünk eredménye lesz. Ha alszunk, nem dől le soha."
________________________________________

Hírek a palesztin foglyokról (két börtön)
Jelenleg kb. 60 politikai fogoly van izraeli börtönökben.
A hatóságok nem engedélyezik számukra a munkavégzést, a családok nem vihetnek nekik szerszámokat. Hasharonba cipőt sem vihetnek a fogva tartottaknak, azt a börtönkantinban kell(ene) megvenniük a szokásosnál jóval magasabb áron, Damoonban pedig nincs is számukra megfelelő cipő.

Hasharon börtöne (Tel Mond)
A cellák férgekkel teliek, csatornaszag terjeng a pokoli melegben.
Fatmah elZuq-ot, a gázai 9 gyermekes anyát 2007. május 20-án tartóztatták le. Bébije, Yousef, 19 hónapos, vele van, amióta megszületett. Két hónappal ezelőtt megtiltották, hogy a gyereket magával vigye az ügyvédekkel való beszélgetésre. Nem meri fogolytársaira hagyni, így azóta nem tud találkozni velük. Taghreed Jahashan, a WOFPP ügyvédje kérelmet írt a döntés visszavonására, melyet elutasítottak, mondván, hogy a találkozóra szolgáló helyiség túl kicsi. Végül csak a Tel-Aviv-i Regionális Bíróságon benyújott panasz hatására változott meg a helyzet, de a bébi számára játékokat és megfelelő gyermektáplálékot most sem engedélyeznek.

Nők adminisztratív fogvatartásban
Majda Fadda Naplouse-ból a helyhatóság tagja 2008.aug.5-e óta van letartóztatásban. Adminisztratív célú fogvatartását legutóbb 4 hónappal meghosszabbították.
Siham elHih Surifból 20 éves, 2009 márciusában tartóztatták le. 3 hónappal hosszabbították meg fogvatartását.
Rajaa elGhul, 39 éves a jénini menekülttáborból, 2009. márc. 31. óta fogoly. Szívbeteg, megfelelő egészségügyi ellátás nem kap.

Ítéletek
Kifah 'Afana Naplouse-ból, 22 éves, 2009. jan. 3. óta fogoly, júl. 2-án 18 havi börtönbüntetést kapott.

Új foglyok
'Abeer Odah Tulkaremből, volt fogoly. 2009. júl.9-én újból letartóztatták.
'Aysha 'Abayat Bethlehemből, volt fogoly. 2009.aug.13-án ismét elfogták.

Szabadlábra helyezések
A 19 éves Asmaa Batrant Hébronból 2008. jan.13-án fogták el, 2009. aug. 9-én bocsájtották el,
a 22 éves Su'ad Azrikat Hébron környékéről 2008. ápr. 8. óta fogoly és 2009. júl. 7-én került szabadlábra.
Samah Samada, 15 éves, a zelajuni menekülttáborból, letartóztatva 2008. dec. 2-án, elbocsájtva 2009.júl. 27-én.
'Abeer Daghara, 30 éves kétgyermekes anya Kufur 'Einből, 2009. márc.11-én került a börtönbe, 2009. júl. 16-án szabadlábra.

Damoon börtöne (Carmel hegység)
A cellákban nagy a hőség. A fogvatartottak nem vehetnek ventillátort, tilos. Férgek a cellákban.

Levelek
A foglyok kaphatnak külföldről levelet, de azokra nem válaszolhatnak, mert nincs bélyeg a kantinban.
Linan Abu Ghalameh Bet Furiqből 2004. szept. 9-én lett letartóztatva. A hatóságok megtagadják, hogy fivérével találkozzon, aki politikai fogoly egy másik izraeli börtönben. A többi testvérnek sem engedélyezik a látogatást.
Ítéletek
A 15 és fél éves Jihad Abu Turkit Hébronból 2009. febr. 25-én fogták el, júl. 13-án ítélték 15 havi börtönbüntetésre.
Rima Abu 'Aysha, 22 éves, Naplouseból. 2009. febr.12. óta van letartóztatásban, júl. 20-án 9 hónapot kapott.

Új letartóztatottak
Najua Abed elGhani, 33 éves, Sidaból. 2009. júl. 21. óta fogoly. Cellája kicsi és piszkos, ablakok nélkül, a mesterséges fény éjjel-nappal ég, tápláléka undorító.

Szabadlábra helyezések
Sanaa 'Amru Duraból, letartóztatva 2002. okt. 6-án, szabadon engedve 2009. jún. 23-án.
Khulud Mansur, 23 éves, Kufur Qalilból. 2005. febr. 17-én lett fogoly, 2009. júl. 18-án engedték el.
Shireen Swidan Qalquilyaból, 2006. jún.7-én került börtönbe és 2009. júl. 19-én került ki onnan.