Közszolgáltatások...

Magyarországon megsokasodtak a problémák az energia-szolgáltatókkal. A kisemberek számtalan és sokszor hiábavaló harcot folytatnak a gáz minőségének (a drágulás melletti) romlása, a túlszámlázott fogyasztás ellen, a számlák átláthatatlansága megszüntetéséért, a jogtalan követelésekkel szemben, hogy arról a kálváriáról ne is beszéljünk, mikor a szolgáltatást felszámolják (fizetni azonban mégis kell).


Néhány jellemző eset: Pécsett – annak ellenére, hogy az önkormányzat (manu militari) visszavette a vízszolgáltatást a francia multi Sueztől – a fogyasztóknak azért kiszámlázott még egyszer utoljára szolgáltatás nélkül! Baján egy gázfogyasztó dugóztatta le a végállásokat évekkel ezelőtt, ennek ellenére többszázezer Ft-ot követelt tőle a szolgáltató (alapdíj, rendelkezésre állás címén?). Tömbházakban – ha még rá vannak kapcsolva a távfűtésre – bizonyos lakásokban alulfűtenek, másokban pedig nyitott ablakokon engedik ki a túlfűtést, mert szabályozni nem lehet – az ár pedig egységesen 60 ezer Ft/hó. Ózdról pedig a köv. levél érkezett: «a gázár drasztikus emelkedésével hátralékot halmoztunk fel a Tigáz Zrt-nél, kénytelenek voltunk a szolgáltatást felszámoltatni, az órát is elvitetni májusban. A tartozással kapcsolatban bírósági döntés született a havi 20 ezer Ft-os törlesztésről, melyet pontosan fizettünk a számunkra kiadott csekkekkel. Ennek ellenére sorozatban kapjuk a felszólító leveleket a Tigáz különböző telephelyeiről feladva, hol az alapdíj fizetésére májustól napjainkig (plusz kamat!), hol az adósság azonnali kiegyenlítésére (most már adósságbehajtó céggel fenyegetve!).”

A Suezről már írtunk a Radikális Balon. A Tigáz a társaság honlapja szerint a ’90-es évek végén került privatizálásra.
Részvény tulajdonosok - Tulajdoni hányad %
ENI S.P.A (AGIP) - 50,00001 %
RWE GAS International B.V. - 43,81583 %
Tigáz Zrt. - 0,16387 %
Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. - 0,81122 %
Önkormányzat - 1,26123 %
Dolgozó - 0,33706 %
Privát - 1,26291 %
Brókerek -0,44852 %
Egyéb - 1,89935 %

A példa általános; s hiába is van apró részesedése önkormányzatnak, dolgozóknak, stb. az Agip uralja többségi részvényeivel, a feltételeket ő diktálja.

A liberalizáció az Európai Unió politikájának része. A közszolgáltatások (posta, energia, vasút, stb.) magánkézre adása az uniós tagállamokban mindenütt súlyos problémát jelent a lakosság számára: az árak nőnek, a minőség romlik – sorolhatnánk a példákat Angliától Olaszországig, Belgiumtól Bulgáriáig. A magántulajdonnak egyedül a profit növelése számít, ezért a munkaerőt elbocsátják, a megmaradtat pedig még inkább kizsákmányolják, a szükséges modernizációt, beruházásokat elhanyagolják, elhalasztják. A fogyasztóra nagy ívben fütyülnek, azok csak a haszon biztosítására valók. A deregularizáció/liberalizáció folyamán a privatizált magánszolgáltatók csakúgy egyeduralkodók lettek a felosztott szolgáltatási piacon ahogy azelőtt az állami monopóliumok voltak, azzal a nem csekély különbséggel, hogy megszűnt a közösségi kontroll, nincs verseny közöttük, nincs felügyelet felettük és profitorientálttá váltak.

Mi a teendő, azon felül, hogy a bajba került lakosság harcát vívja egyenként vagy civilszerveződésekbe tömörülve a privát szolgáltatók ellen?

A megoldás ezen szolgáltatások közösségi (önkormányzati, állami) kézbe adása kell legyen, méghozzá a fogyasztók közvetlen ellenőrzése mellett.

Nehéz feladat kétségtelenül, mert a tőkés érdekek védőjeként sem a Fidesz-kormány, sem főnöke, az Európai Unió nem áll az ilyen tervek mellé.