Sajtószabadság?

Sokan nem értik a társadalmi méretű apátiát a sajtószabadság törvényi betiltásával kapcsolatban. Legutóbb a Kossuth téren ugyan már több ezer ember tüntetett egy elég lehangoló szervezés és program keretei között, de hát kevesen voltunk. Hogy az ott lévők többet érdemeltek volna, ez kevéssé fontos kérdés.
A lényeges az, hogy a szervezők (ahogy a parlamentben tiltakozó pártok is) önmagában, „politikai ideológiától mentesen” szemlélik a sajtószabadság kérdését, pedig e politikai jog megvonása csupán a jéghegy csúcsa. A rendszerváltás hősi mitológiájára építő, jobbára értelmiségi tiltakozók semmit nem tanultak az elmúlt húsz év tapasztalataiból. Nem értik, hogy nem önmagában a sajtószabadságról van szó, hanem magának a rendszernek az átalakulásáról, a társadalom elnyomorodásáról. Ennek következtében a tekintélyuralmi rendszer megszilárdításának fázisát éljük. Nem értik, hogy a társadalom jelentős tömegei életfeltételeik hanyatlásának időszakaiban a formális politikai jogokkal, az „úri huncutsággal” szemben fontosabbnak tekintik a munkához való jogot, az ingyenes egészségügyi ellátáshoz való jogok gyakorlati megvalósulását, egyszóval a szociális jogokat. Az e téren elszenvedett sérelmekre épített a baloldali csengésű demagógiával operáló jobboldal. Régi mese ez… de februártól kevesebb jut az alacsony keresetűeknek, megszorítások várhatók a nyugdíjak, szociális ellátások terén. Az ébredés a társadalom számára keserű, a „demokrata” értelmiség számára késő lesz.
Azok, akik nem magának az egész politikai és gazdasági rendszernek az ellentmondásait támadják, hanem csupán a számukra a legfontosabbnak látszó jog aláásását utasítják el, ne számítsanak a szociálisan és gazdaságilag kirekesztettek, kulturálisan megalázottak szolidaritására, ha ők maguk a társadalom ezen elnyomott millióival nem hajlandók szolidaritást vállalni.
Természetesen a polgári sajtószabadság visszaállítása is jelentős dolog volna, de ettől még a rendszer belső ingatagsága, demokratikus deficitjei fennmaradnának. Ha nyugati nyomásra Orbánék feladnák a sajtó egyetlen párt általi kisajátítását, még mindig ott maradnának a rendszer szociális anomáliái, amelyek éppenséggel a demokratikus politikai rend ellen ható tényezők lehetnek egy olyan korszakban, amikor nem létezik reális, baloldali tömegmozgalom, a társadalmi önvédelem mozgalma, amely túl kíván lépni a tőkén, a gazdasági kizsákmányolás, a profitmaximalizálás rendszerén a közösségi tulajdonlás érdekében.
Ha sikeres ellenállási mozgalomban gondolkodunk a sajtószabadság védelmében, akkor egyúttal a szociális jogok védelmét is vállalnunk kell. Ez az egyetlen garancia arra, hogy valóban demokratikus tömegmozgalom jöjjön létre, hogy meggátoljuk egy tekintélyuralmi rendszer végleges berendezkedését Magyarországon, és ezzel tulajdonképpen az egész régióban.

(több szervezet és személy felhívása)