A magyar EU-elnökség: rosszul kezdődik

Valósággal «elszabadult a pokol» az Európai Unió soros elnökletét ellátó Magyarország ellen 2011. jan.1-vel. Orbán Viktor miniszterelnök rendszerét az Európai Bizottság a sajtószabadság megerőszakolásával vádolja, a demokrácia felfüggesztésével… A vádat a francia Szocialista Párt vezetése is kórusban fújja: Orbán intézkedései «összeférhetetlenek az európai intézmények által óvott elvekkel» (jan. 3-i kommüniké), az Európai Szakszervezeti Szövetség pedig egyenesen «az Alapvető Jogok Chartája megsértését» emlegeti (jan. 6-i közlemény).

Hihetetlen, de igaz, hogy pontosan a brüsszeli antidemokratikus intézmények karvezetői, akik a demokráciát és a francia és holland nép «nemmel» szavazását 2005-ben lábbal tiporták… ma saját magukat a demokráciáról leckét adó erénycsőszök rangjára emelik.

Semmi kétség nincs afelől, hogy az Orbán-kormánynak semmi köze a sajtószabadsághoz, a demokráciához és általában a dolgozó magyar nép érdekeihez. Ahogyan egyik magyar levelezőnk írja: «Magyarországon a sajtószabadság megszüntetéséről beszélni annyit jelent, mint feltételezni, hogy volt ilyen sajtószabadság. A tényeket tekintve ez csak hiú ábránd. A konzervatív kormány ellentmondásos módon cselekszik. Többé-kevésbé őrzi népszerűségét, például azzal, hogy elutasította az IMF újabb követelőzéseit. Azonban teljes mértékben elfogadja a költségvetés «stabilizációs» programját, melyet az Európai Unió igényel, folytatja a magyar kontingens növelését Afganisztánban, megszavazott egy olyan törvényt, mely lehetővé teszi, hogy Magyarországon idegen csapatok is beavatkozhassanak belső konfliktusok esetén. Társadalmilag az egészségügyi, az oktatási költségvetést nyirbálta meg. Egyik oldalról a nők nyugdíjszámítási éveiből kivesz gyermekgondozással töltött éveket, stb., s ugyanakkor rendkívüli adót vet ki a bankokra és a „rentábilis szektorokra”».

Ami Orbán és támogatói «Nagymagyarország» kérdéséről szóló demagóg diskurzusait illeti vagy a nemzeti kisebbségek, a cigányok elleni kijelentéseiket, ezek csak az Európai Uniónak és az IMF-nek használnak, mert a dolgozók (a munkaerőpiacnak kiszolgáltatottak) egymás elleni kijátszásáról van szó.

Akkor hát mi az oka az elszabadult tombolásnak? Sem a demokráciához, sem a «sajtószabadsághoz» semmi köze nincs. Orbán vette is a lapot ebben a kampányban és kész arra, hogy meghajoljon az Európai Unió követelései előtt, még a sajtótörvény módosítására is „azzal a feltétellel, hogy az európai országok, mint Franciaország és Németország, ugyanazt teszik”.

Az okokat máshol kell keresni. Az ország társadalmi összeomlása – a lakosság egyharmada a szegénységi küszöb alatt él – az állami vagyon húszéves privatizációs fosztogatásának eredménye, mely könnyen robbanó helyzetet hozott létre. A «szocialista» párt (a sztálinista egypárt udódja) 8 éves regnálása alatt teljes erővel folyt a privatizáció, az ország belépett az Unióba és az IMF «gyámsága alá» került. Ez hozta létre a szakadék szélén tántorgás állapotát. Hogy hatalmát biztosítsa, Orbánnak is szigorítási intézkedéseket kell hoznia a népi tömegek ellen, ahogyan egész Európában, és megpróbálnia elérni valami „picit” a multinacionális vállalatoknál, melyek 20 éve profitálnak az Unió egyik legalacsonyabb munkaerőárából.

13 nagy német, osztrák, holland, francia és cseh ipari csoport január elején az Európai Bizottságnál bejelentést tett Magyarországot «versenyellenes» intézkedésekkel vádolva és szankciókat követelve. Az EB pedig elfogadta a trösztök (közöttük a francia Axa) igényét a rendkívüli adókat illetően, melyet a kormány rájuk kivetni óhajt, természetesen a szent és sérthetetlen «szabad és torzítatlan verseny» nevében.

Eképpen az Európai Bizottság és kiszolgálói világos üzenetet küldhetnek a többi európai kormánynak is: semmiféle elhajlást nem fognak tolerálni a népellenes szigorítási tervek megvalósításától. Európában a dolgozó tömegek számára egy levonandó tanulság marad: szakítani kell a spekulánsok és multinacionális vállalatok Európai Uniójával!

(Dom, Párizs)