Fiatalok nemzetközi lapja

1. sz. 2011. január-február

Algírban nov.28-án este történt, a háború- és kizsákmányolásellenes 8. nyílt Világkonferencia munkája befejezésének előestéjén. A világ öt földrészéről érkezett különböző nemzetiségű fiatalok a konferencia margóján informális éjszakai találkozót tartottak a fiatalság helyzetéről a világban, problémáikról és az őket foglalkoztató gondokról, melyeket a Földet uraló tőkés igazságtalanság és a könyörtelen imperializmus okoz.
A nyelvi nehézségek ellenére – de mindnyájan ugyanazt a forradalmi nyelvet beszélve – ezek a fiatalok számos hozzászólást követően megegyeztek abban, hogy nemzetközi újságot alapítanak, legyen az a munkásszervezetek és a szocializmusért küzdő mozgalmak szerve és főként nyújtson lehetőséget szemléletük egymással való megosztására. Történelmi pillanat! Egyetemes jelentőségű, csakis a fiatal forradalmárok által készített újság!
Olyan elkötelezettség, olyan kihívás, olyan nélkülözhetetlen eszköz, mely arra fog szolgálni, hogy megosszuk tapasztalatainkat, és főként jobban szervezzük magunkat, koordináljuk a fiatalok mozgalmát avégett, hogy a mozgalom erősödjön és sokasodjon a szerzett társadalmi-gazdasági jogainkat érő számtalan támadással szemben.

Elvtársaink, barátaink, e mű megvalósulása és létezése (rendszeres megjelenése) garanciája a mobilizáció és mindnyájunk részvétele. Hozzuk létre együtt ezt a lapot és őrizzük is meg, hogy egyesítsük ellenállásunkat, hogy a világifjúság harcát és forradalmát örökítsük meg.

(Organisation des Jeunes pour la Révolution, Fiatalok a Forradalomért Szervezet, Algéria)


A konferencián résztvevő fiatalok felhívása


17 országból érkeztünk a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése, az Algériai Dolgozók Pártja és az UGTA szakszervezeti tömörülés kezdeményezésére tartott Nyílt világkonferenciára.
A konferencia felhívását aláírtuk. Az egész világon az ifjúságot közvetlenül érinti a háború és a kizsákmányolás.
Asszisztálnunk kell oktatási rendszereink tönkretételéhez, az általánossá váló ideiglenes munkavégzéshez, a munkanélküliséghez, a rendőri megtorláshoz és néha még a katonai megszálláshoz is.
Különböző formákban az egész világ ifjúsága találkozik ezekkel a gondokkal. Mindegyikünk saját országában a dolgozókkal vállvetve küzd a jövőjéért, az ahhoz való jogért.
Nemzetközi lapot kívánunk indítani, amelyben tapasztalatainkat ki akarjuk cserélni és magunkat világszinten koordinálni. Minden fiatalnak ajánljuk, hogy csatlakozzon hozzánk.

Jelenlévő fiatalok: Németország, USA, Románia, Szlovákia, Svájc, Algéria, Marokkó, Brazilia, Azánia (Dél-Afrika), Haiti, Franciaország, Pakisztán, Burundi, Benin, Afganisztán, Magyarország, Palesztina.

Mindenütt a világon: a fiatalok harci egységét!

Palesztina

Palesztina lakosságának 36,5%-a 15-25 év közötti fiatal, ami arra mutat, hogy ennek a rétegnek egyre nagyobb a jelentősége, különösen a palesztiniai harc fejlődése szempontjából. Ez a réteg ma hallatlanul nehéz feltételek között él, ezért a fiataloknak ébernek, öntudatosnak kell lenniük, meg kell erősíteniük a nemzeti, társadalmi és demokratikus egységet, mely garantálni fogja a palesztin haza problémáinak megoldását és népünk ellenállásának összes komponensét összeforrasztja.

A forradalom szíve az ifjúság

A palesztin ifjúság volt különféle szellemi és ideológiai irányaival a forradalmi előretörés és nemzeti aktivitás hajtómotorja a nemzeti politikai mozgalom keretében.

Mindemellett a palesztin aktivitást érzékenyen érinti az alacsony részvétel és a frakciózás csakúgy, mint a stratégiai és periodikus politikai program instabilitása. Gázában az elnyomás és kirekesztés játszik közre, Ramallahban és másutt a cenzúra, és azon kisérletezések, hogy a felszabadítás hagyományos fogalmát elfeledtessék velünk, kultúránkról lemondjunk, de másként is, például a fegyveres harc formájában palesztin és izraeli részről egyaránt. Mindezen elemek közrejátszanak abban, hogy a fiatalok politikai részvétele limitált. Lehetővé kell tenni részvételüket a szervezetek és intézmények döntési folyamataiban, mivel egyszerűen szükség van arra, hogy az ifjúsági mozgalomnak nagyobb szerep jusson a palesztin demokratikus forradalmi folyamatban.
Tudatában vagyunk, hogy ugyanazzal a hozzáértéssel, akarattal és eszközrendszerrel rendelkezünk, mint a jelenlegi forradalmat kirobbantó generáció, ugyanazzal a képességgel a helyzet megváltoztatására, mint Georges Habachnak és Jasser Arafatnak volt. Feladatunk:
‐ a megszállók elleni küzdelem minden fizikai, szellemi, politikai és fegyveres eszközzel;
‐ a palesztinok sorainak egyesítése, megosztásuk megszüntetése; mint fiataloknak, mernünk kell a két oldal érdekeiről beszélni, hozzájárulni olyan politikai programhoz, mely a palesztin alapelveket, különösen a menekültek visszatérése és a demokratikus és világi palesztin állam elvét magáévá teszi;
‐ küzdelem a palesztin és izraeli felek olyan kezdeményezései ellen, melyek megpróbálják a hazafias gondolatokat kiölni a palesztin fiatalokból;
‐ a fanatizmus és a belenyugvás elutasítása, mert ezek teszik tönkre a fiatalság szerepét; a párthoz tartozásnak mint a harci eszköznek a számontartása, szervezeti tagság nem a forma kedvéért, hanem megerősítésükért dolgozva;
‐ olyan jövőkép nyújtása a fiataloknak, mely lehetővé teszi, hogy sorsukról maguk dönthessenek, ifjúsági szervezetek és a lelassult népi szövetség aktualizálása.
Ennek apropóján komolyan kell foglalkozni a fiatalok mozgalmainak egyesítésével (a pluralitás megőrzése mellett), koordinálni azt, végre elérni, hogy a fiatal palesztinok demokratikus nemzeti egysége létrejöjjön; a palesztin diákok általános uniója sorai megerősödjenek csakúgy, mint más népi uniók (mint a nőké), és eltávolodjanak a jelelegi palesztin felszabadító mozgalom bizonyos vezetőitől, kik saját számlájukra dolgoznak paternalista szellemben, antidemokratikusan.
Végül pedig fontos, hogy a fiataloknál az önkéntes akciókat fejlesszük, ezekre feljogosítást kapjanak és ezeket maguk kezeljék.
Mint fiatal palesztinoknak dolgoznunk kell, hogy minden fontos ügy megnyíljon előttünk, az is, ami mára tabu lett, mint a megosztottság kérdése, a két részre oszlás és a palesztin ügyek ellenőrzése, mely az egyik legfontosabb ebben a privatizációs globalizált világban.
Tehát globalizálódjunk mi is az imperializmus ellen, az igazságtalanság és a kizsákmányolás ellen, tegyük ezt azért, hogy megmutassuk szolidaritásunkat az egész emberiséggel!

Szeretnénk, hogy erős és szabad aktivisták legyetek, szükségünk van együttérzésetekre és harcotokra népünk és minden elnyomott szabadságáért és függetlenségéért.

(Fiatal palesztinok algériai szervezeti koordinációja)

Fiatal haiti elvtársunk levele azokhoz az aktivistákhoz, akik elősegítették, hogy eljöhessen Algírba

A Socialist Organizer (USA) és az Alliance des Jeunes Révolutionnaires (Franciaország) aktivistái pénzgyűjtő kampányt indítottak, hogy lehetővé tegyék egy fiatal haiti részvételét a nyílt világkonferencián.

Válaszlevele

Elvtársak, a Ti támogatásotok nélkül nem jöhettem volna Algírba. A Ti szoldaritásoknak köszönhetően vettem részt a Nemzetközi Egyetértés szervezte háború- és kizsákmányolás elleni világkonferencián. Ez a szolidaritás nem maradhat észrevétlen, mert enélkül életem nagy eseményéről maradtam volna le.
Ami számámra a legfontosabb emlék, hogy azokban az időkben szólalhattam fel előttetek a háború és kizsákmányolás borzasztó kegyetlen témájában, mikor az imperialista nagyhatalmak éppen összeesküvésüket szervezik a haiti nép ellen, a választásokat.
Mindezért köszönetet mondok Nektek. Kicsit későn, mert eddig nem tudtam, hogy Nektek kell köszönetet mondanom. Remélem, hogy ez a szolidaritás tartós és őszinte marad. Azt gondolom, mindnyájunknak szolidárisnak kell lennünk, sokmilliónyian vagyunk, akiknek együtt kell haladnunk. Nem csak egyszerűen meg akarom köszönni, hanem azt is el akarom mondani, hogy a győzelemig akarok harcolni, addig, míg egy napon senkinek nem lesz szüksége ilyen támogatásra, arra sem, hogy én segíthessek ilyen módon hasonló esetben másokat. Mert ha engem segítettek ma, akkor nekem is képesnek kell lennem mást segíteni egy nap.
Ebben az értelemben köteleztük el magunkat a harcra. Fogadjátok testvéri szolidaritásunkat.
Tartsunk ki! Éljen az elnyomott népek szolidaritása! Éljen a népek testvérisége! Le a dominanciával! Le a kizsákmányolással! Egyesüljünk közös célunkért!»

(BELFLEUR Jean Willy)

Brazília: a fiataloknak nincs szükségük drogokra!

Munkahelyet, oktatást, egészségügyet, szórakozást és művészeteket akarunk!
Az imperializmus világválsága elmélyülésével állandósultak a közszolgáltatások, a dolgozók jogai, a közoktatás elleni támadások.
Az imperializmus megpróbálja fenntartani dominanciáját a népeket pusztító háborús politikán, megszállásokon keresztül. Afganisztán és Irak a példa rá csakúgy, mint Haiti, mely 6 éve szenvedi el az ENSZ-csapatok katonai megszállását.
Az imperializmus másik profitszerző forrása, a kábítószer főleg a fiatalok között szedi áldozatait. Brazilia bádog- és külvárosaiban nagyon sok fiatal «első munkahelye» a drogkereskedés. Gyakran az utolsó is, mert a kábítószer az erőszakhoz és a fizikai leépüléshez kötődik.
Kb. egy éve hatalmas vitába kezdtünk a drogok elleni harcban. Törvényes használatát a volt jobboldali elnök, Fernando Henrique Cardoso (FHC), és némely, úgymond baloldali aktivista is ámogatja. Sok diákvezető nem akarja a kábítószert legalizálni, de inkább hallgat. Hamis viták folynak a legális használat támogatása mögé bújva a szabadság ürügyén, elrejtve, hogy következményként a fizikai leépülés, az esetleges erőszakos halál vár a fogyasztóra. Mindez a diákszervezetekben politikai akadályt képez.
Nemrégen Rio Grande do Sul államban a Juventude Revolução és más ifjúsági szervezetek menetet tartottak a drogok ellen és a fiatalok jogainak védelmében. A tüntetéseket sok városban megtartottuk, ez az aktivitás vezetett a népességgel való párbeszédhez, új politikai viszonyok kialakításához a lakónegyedekben és diákszervezetekben.
A Juventude Revolução támpontot jelent ebben a harcban a fiatalok számára.
Itt, Braziliában a 2010-es elnökválasztások során többezer aláírást gyűjtöttünk a PT jelöltje, a később megválasztott Dilma Roussefnek címezve. Ez a a levél a drogok elleni politikai harcot köti össze kéréseinkkel a munkahelyek számának növelése, az oktatás és a kulturális intézmények finanszírozása, a Petrobras nemzeti olajvállalat 100 %-os államosítása, a marijuana-termesztésre használt földek elkobzása és a pénzmosás megállítása érdekében a banktitok feloldása ügyében.
A kezdeményezést jól fogadta a PT (Dolgozók pártja) számos vezetője. Levelünk nyomán Dilma aláírta elkötelezettségét, de mi jól tudjuk, hogy csak harcban tudjuk követeléseinket megvalósítani.
A probléma nem csak Braziliában érinti a fiatalokat. Különféle formákban, de hasonló tartalomban a világ minden részén ugyanezzel a valósággal találjuk magukat szemben.
Harcolnunk kell a pusztán az imperializmusnak hasznot hozó kábítószerek ellen!

(Joelson Souza, Juventude Revolução)


Obama a fiatal bevándorlók egyre kíméletlenebb ellensége

Egy fiatal hozzászólása a konferencián

Egyetemi hallgató vagyok, emigráns szülők lánya. Szüleim ugyanabból az okból hagyták el Mexikót, mint sok millió más emigráns. A szabadpiac és az imperialista politika tette tönkre országukat. A gazdaság, az ország természeti kincseinek kiaknázása romokban hever, a környezetet megmérgezték, az embereknek nincs más választása, mint a kivándorlás (...)
Az amerikai emigránsok birtokolják a gazdaság jó részét, ezért válnak a gazdasági válság idején tökéletes bűnbakká. Azzal vádolják őket, hogy ellopják a munkát, a szociális kedvezményeket – mellyel szemben az az igazság, hogy a «papírnélküli» dolgozók 40 milliárd dollárral járultak hozzá az amerikai nyugdíjrendszerhez. Amiben soha nem fognak részesülni.
Annak ellenére, hogy egyre több ilyen rendezetlen helyzetű dolgozót deportálnak az USA-n kívül, az amerikai mezőgazdaság folytatja a mexikói munkásokat toborzását – a legrosszabb munkakörülményekkel és legalacsonyobb fizetéssel honorálva. A szakszervezet olcsó munkaerőt szállító vállalkozóként reagál. A Parasztszakszervezeti Unió az “AgJob” törvényei ürügyén rabszolgakereskedővé vált. Korrupt és bürokrata, a burzsoádemokraták része.
Az összes szakszervezet Obamát támogatja. Sok latinónak voltak illúziói, hogy egy demokrata szinezetű ember meg fogja hallani őket. Azonban Obamával egy ellenséggel többet kaptak. Már elnöksége első évében plusz 400 ezer személlyel a kiutasítások rekordját tartja. Hogy mindezt leplezze és őrizze demokrata arculatát, a kormány taktikához folyamodott, a feltűnést elkerülendően éjszakai rajtaütéseket tart. Az embereket táborokba viszik, ahol visszaéléseket szenvednek el sőt, el is tűnhetnek. A fiatal emigránsoknak még rosszabb. Egyrészről a bevándorlásellenes törvényekkel kell megküzdenünk, másrészről azzzal az atmoszférával, mely családukat teszi tönkre. Egyidőben azzal, hogy a költségvetési megnyirbálások miatt csökken hozzáférésük az oktatáshoz. A reménytelen helyzetű fiatalok között, akik nem tanulhatnak, a kriminalitás és drogfogyasztás emelkedik.
A kormány «drogháborúja» csak igazolása annak, hogy a határokat militarizálja és a színesbőrűek elleni elnyomás eszközévé tegye. Utóbbiakat fölösleges népességként kezeli. A hatóságok bűnösnek tekintik őket. Sok fiatal, ha sikerül is elkerülnie a bűnözést, a hadsereg toborozóinak könnyű zsákmányává válik. A bürokraták hazudnak és manipulálják a közösségeket, elhitetik velünk, hogy a tőkés érdekek a mieink is, aztán minket küldenek háborúkba saját hasznukért.
Az USA-ban a fiataloknak és a színesbőrű bevándorlóknak csak a prekaritás jut. De mi is szerveződünk. Múlt év márc. 4-én az USA történelmének egyik legnagyobb tüntetése zajlott az oktatás privatizációja ellen. Dec. 3-án azért mozdultunk meg, hogy San Franciscoban követeljük a «papírnélküli» diákok helyzetének rendezését és egyetemi ösztöndíját. Bennünket tartanak minden problémáért felelősnek, holott maga az imperializmus az. Ahhoz, hogy megszűnjön a kivándorlás, az kell, hogy valódi szuverenitása legyen az országnak, valódi szabadság legyen. Vissza kell szerezze a természeti forrásai feletti felügyeletet, munkahelyteremtő politikát kell megvalósítson, a dolgozókat országukhoz kell kapcsolja.
Azonban nekünk most van szükségünk az emigráció globális reformjára, hogy az igazágos legyen és tartsa tiszteletben az alapvető emberi jogokat.
Végül pedig iraki, afgán, haiti és palesztin barátaink, elvtásaink iránt érzett szolidaritásomnak szeretnék hangot adni az amerikai bevándoroltak nevében. Mindenkivel szolidárisak vagyunk, aki bárhol a világon az amerikai imperializmus ellen küzd.

(Melina Juarez)

Fiatalok vitája Párizsban a Világkonferencia után

Párizsban a nyílt világkonferenciára delegáltak számot adtak az elvégzett munkáról mintegy 15, többségükben diák fiatalnak.
Nagyon örültünk a konferencia sikerének, annak, hogy ilyen sok országból eljöttek rá. Fel vagyunk háborodva azon, hogy a világon milyen körülmények között kell élniük a fiataloknak, hogyan kell próbálkozniuk jövőjük építésével. Ha nem a munkanélküliség, akkor a háború vár ránk. Algíri küldöttünk meséli: «egy palesztin fiatal küldött csak 10 év alatt tudta elvégezni egyetemi tanulmányait, melyek normális viszonyok között 4 évig tartanak, mert hol az egyetemet bombázták le, hol ő maga volt börtönben». Vagy pl. Burundiban a diákok független szervezetet hoztak létre védelmükre, melyet feloszlattak. Botrányos a fiatalokat sújtó represszió, holott csak jogaikat követelik azért, hogy tanulhassanak.
Franciaországban ősszel mi is kimentünk az utcákra és az állam gumilövedékekkel válaszolt. Egy fiatal elvesztette fél szemét, több tucatnyit pedig a bíróság ítélt el.
Egyik társunk megjegyezte: «minden országban hasonló problémák merülnek fel, mert a rendszer ugyanaz: a tőkés társadalom és intézményei. Nemzetközi újságunk megjelenése csakugyan pozitív eredmény, hogy szerte a világon kommunikálni tudjunk. Mert nem a polgári sajtó fogja információinkat közölni».
Ténylegesen a megoldásra váró gondok mindenhol ugyanazok. Pl. Franciországban milliók demonstráltak a nyugdíjbiztosítási rendszer reformja ellen. Az egész ifjúság kiállt, csatlakozott a sztrájkolókhoz, mert tudjuk, hogy a győzelemhez a fiataloknak a munkások mellé kell állniuk. Három millió ember az utcákon követelte és több egyetem is átvette az általános sztrájk jelszavát, a szakszervezeti vezetők pedig visszautasították. A törvény megszületett. Október óta az angol fiatalok tüntetnek a költségvetési megszorításokkal szemben, a tandíj emelkedése ellen. Egyetlen szakszervezeti vezető nem szólít fel a velük együtt való demonstrációra!
Londonban, Párizsban a szakszervezetek vezetői nem fordulnak szembe kormányaik szigorítási terveivel. Londonban, Párizsban és mindenütt a világon ugyanazzal a problémával találkozunk.
Sokat várunk ettől a nemzetközi laptól. Beszélgettünk róla magunk között, vajon írjunk-e bele. Arra jutottunk, hogy az információ a legfontosabb dolog. Az újságokban sehol nem találjuk a világ ifjúsága helyzetéről szóló igazságot. Sehol nem írják le, hogy a világon a fiatalok küzdelme azonos, akkor is, amikor bombák hullanak a palesztin egyetemekre, akkor is, amikor az európai egyetemeken fordulnak a diákok ellen.
Nekünk, fiataloknak kell tudatni ezt az igazságot és terjeszteni a világon, fegyvert kovácsolni az információból, hogy jövőnket építhessük.

(Alliance des Jeunes Révolutionnaires, Franciaország)


A szerkesztőbizottság:
‐ az Organisation des Jeunes pour la Révolution (OJR, Fiatalok a Forradalomért, Algéria)
‐ a Socialist Organisazer fiatal aktivistái (USA)
‐ a Juventude Revolução (JR‐IRJ, Brazilias)
‐ az Alliance des Jeunes Révolutionnaires (AJR, Fiatal Forradalmárok, Franciaország)
A lap az egész világifjúságé, mindenki számára nyitott, bárki csatlakozhat hozzá és cikket, hozzászólást küldhet.
Kapcsolat francia, angol, portugál és spanyol nyelven: bij.redaction@gail.com
Magyarul: somijudit@gmail.com (fordítás, utána küldés a szerkesztőségnek)