Nyílt levél

Van Rompuy úrhoz és Catherine Ashton asszonyhoz,
az Európai Parlament «Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének» csoportjához
és az Egységes Európai Baloldal képviselőihez


Tuniszban és Kairóban a két nép Ben Ali és Mubarak véres, korrupt rendszerének véget akar vetni. A diktatúrát elutasítva a tunéziai és egyiptomi nép felkelt a multinacionális vállalatok, az IMF és az Európai Unió által (társulási egyezményén keresztül) diktált politika ellen (melyben fellelhető a Tunéziában a multinacionális vállalatok rablótevékenységét engedélyező, 2011-től széles «szabadzónát» nyitandó egyezmény is).

Híven a munkásmozgalom internacionalista és demokratikus hagyományaihoz, azt állítjuk: «Tunéziában és Egyiptomban a nép, és csakis a nép dönthet saját jövőjéről!»

Ezért fogadjuk felháborodással az európai intézmények elmúlt napokban nyilvánosságra hozott határozatait és álláspontját.

Febr. 5-én az Európai Unió programot jelentett be «Tunézia és Egyiptom megsegítésére».

Febr. 9-én az EU «külügyminisztere», a brit Labour party tagja, Catherine Ashton közölte, hogy e program «a jogállam helyreállításának és az intézmények megerősítésének» segítését célozza. Ezek az intézmények, kell-e Önöket emlékeztetni, a diktatúra intézményei, melyek lebontását kívánják a tunéziai dolgozók...

Az európai «parlament» 2011. jan.31-én fogadott el határozatot az Európai Néppárt (jobboldal), az ALDE («Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért»), a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja, a Európai Konzervatívok és Reformisták, az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének képviselőcsoportja, s az Egységes Európai Baloldal/ Északi Zöld Baloldal közös beterjesztéséban.

Az Európai «parlament» elfogadta, hogy «mivel Tunézia és az Európai Unió az események kezdetén épp a 2011–2016 közötti időszakra szóló cselekvési terv meghatározásán dolgoztak; mivel e folyamat mindkét fél részéről jelentős elkötelezettséget igényel valamennyi kérdés tekintetében, különösen az emberi jogok és az alapvető jogok területén, (…) kéri a Tanácsot, a Bizottságot és az EU főképviselőjét, hogy álljon készen az EU és Tunézia közötti együttműködés különböző pénzügyi eszközeihez tartozó források átirányítására és szükség esetén növelésére (…) felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy választási megfigyelői misszió révén támogassa a következő tunéziai választásokat;(…) kéri a Bizottságot, hogy többek között pénzügyileg is támogassa az európai civil társadalmat abban, hogy segítséget és támogatást nyújthasson a tunéziai civil társadalom – főként az emberi jogvédő szervezetek és a szociális partnerek – számára».
Visszatérés az EU társulási egyezményeihez, mely utat nyitottak a fokozott multinacionális kizsákmányolásnak, ennek megerősítése; „szociális partnerek” finanszírozása; a választások „felügyelete” …

Önök, néppárti, liberális és demokrata, zöld, konzervatív és reformista, szocialista és demokrata, baloldali európai képviselők milyen jogon kérik, hogy az Európai Bizottság avatkozzon be a tunéziai nép ügyeibe?
Milyen jog alapján kellene a tunéziai nép helyett, annak saját maga választotta képviselői helyett a Bizottságnak döntenie, a választásokat felügyelni, a Tunézia–Európai Unió társulási egyezséghez visszatérnie?

Tudja a tunéziai nép, az egyiptomi nép, minden nép, hogy az európai intézmények az IMF, az európai nagyhatalmak és az USA érdekei szerint támogatták Ben Ali és Mubarak rendszerét.

Emlékeztetőül: egy 2010-es Brüsszel-Tunisz deklaráció mondja ki, hogy «az EU segíti Tunézia lépéseit, a világgazdasági integrációját megkönnyítő strukturális politikája megvalósításában, politikája modernizációjában és kereskedelmi szabályozásában.»

Ashton asszony egyébként sürgeti is az európai intézmények egyik prioritását: «az európai vállalkozásoknak bátorítására van szükségük, hogy azok ott maradjanak és folytassák befektetéseiket Tunéziában.»

Ez a nyomás éppen oda torkollik, melyet az UGTT pedagógus szakszervezete egyik felelőse denunciál: «nincs szakítás a Ben Ali-féle és a Ganussi-kormány gazdaságpolitikája között, (…) a világgazdaság felé való nyitás orientációja, a külföldi befektetők felé nyitás, a közszolgáltatás privatizációja folytatódnak. Ez az irány természetesen teljes ellentmondásban áll a forradalom alapvető tengelyével. Mert a 2010 decembere óta született követelések elsősorban társadalmi követelések».

Tudják meg, Van Rompuy úr és Catherine Ashton asszony, «szocialista és demokrata», valamint «baloldali» képviselő urak, asszonyok, tudják meg, hogy:

• Európa dolgozói nem fogadják el, hogy Tunézia és Egyiptom népének Önök dirigáljanak, mivel az európai dolgozók már nap mint nap elszenvedik az Önök, az adósságfizetés nevében követelt «költségvetési deficitcsökkentés» politikai játékát, az Önök szigorítási és privatizációs politikáját, az Önök demokrácia- és szociális vívmányellenes politikáját.

• Tagadjuk, hogy a véres rezsimeket támogató, a demokráciára és a nemzeti szuverenitásra fittyet hányó európai intézményeknek joguk lenne a tunéziai és egyiptomi nép ügyeibe való beavatkozásra.



Semmi beavatkozást!



Ki Tunéziából és Egyiptomból az európai intézmények «szakértőivel»!



Mert Tunéziában és Egyiptomban a nép, és csakis a nép dönthet szabadon saját jövőjéről!


Első aláírások:
Németország: Carla BOULBOULLE, „Soziale Politik & Demokratie“ szerkesztősége; H.-W. SCHUSTER, SPD munkásbizottsága Düsseldorf, Ver.di szakszervezet; Belgium: Philippe LARSIMONT, a Mouvement de défense des travailleurs koordinátora; Dánia: Per SÖRENSEN, építési dolgozók szakszervezete (BJWF), Koppenhága ; Spanyolország: Blas ORTEGA, a FSP-UGT-PV szakszervezet felelőse; Franciaország: Daniel GLUCKSTEIN, POI, Christel KEISER, POI, Jean-Charles MARQUISET, POI ; Nagy-Britannia: Geoff MARTIN, az NHS Pressure Group Health Emergency elnöke; Görögország: Ilias PAPACHATZIS, OLME pedagógusszakszervezet ; Magyarország : SOMI Judit, Munkás Hirlap szerkesztője; Portugália: Aires RODRIGUES, a portugál forrradalom alatti Alkotmányozó gyűlés volt képviselője, POUS aktivista; Cseh Köztársaság: Petr ROHEL, Baloldali klub (LKO) Ostrava; Szlovák Köztársaság: Jela JURICKOVA, EIT -közlöny; Svédország: Jan-Erik GUSTAFSSON, a Nemet az EU-ra mozgalom elnöke; Svájc: Michel GINDRAT, pedagógusszakszervezet, a Szoc.párt tagja, Neuchâtel; Ali KORKMAZ, ipari szakszervezet, a Szoc.párt tagja, Vaud; Törökország: Sadi OZANSÜ, a Munkástestvériség pártja elnöke




Nyilvánosan csatlakozom a felhíváshoz:

Név, utónév : …………………………………………………………………………………………….

Minőség: …………………………………………………………………………………………….

Elérhetőség: ……………………………………………………………………………………………..

Küldés eit.ilc@fr.oleane.com vagy somijudit@gmail.com