Hol a bajok gyökere?

Magyarország nem első a (szélső)jobboldali uniós államok sorában, Berlusconi, Haider és mások megelőzték…

Anélkül, hogy a Fidesz-KDNP ódiumát megkérdőjeleznénk, meg kell állapítani, hogy felelősségükben mások is osztoznak. Vannak előzmények: a „rendszerváltást” megelőző párt- és állami bürokrácia évtizedes aknamunkája a «piacgazdasághoz» csatlakozás nevében, a köztulajdon teljes lebontása a föld, a szociális szolgáltatások likvidálása, az ország alávetése a világimperializmusnak (IMF, NATO, Kereskedelmi Világszervezet, stb.). Ennek eredményeként a munkahelyek millióinak megsemmisítése, az ipar megszűnése, a mezőgazdaság elsivatagosodása, a munkaerő multinacionális – és hazai – vállalatok általi fosztogatása; az 1945 után kiharcolt társadalmi vívmányok (egészségügy, társadalombiztosítás, nyugdíj, oktatás, stb.) lerombolása. Magyarország 2004-es csatlakozása az Unióhoz a privatizáció felgyorsításának tényezője lett (az MSZP, a Fidesz és az akkori pártok akaratával, de az egész «baloldal» cinkosságával is, melyek abban az időben nem fordultak a csatlakozás ellen). Minden olyan politikai csoport felelős, legyen akármilyen radikális is nyelvezetében, mely ezen korrupt és az imperializmus által megvett vezetők felelősségét elutasítja.
A „baloldali” MSZP teljes mellszélességgel felzárkózott az EU-képviselte politika mellé, végrehajtott mindent, amit Brüsszel kijelölt (így a jobboldal mögé kergette a választókat), a Fidesz is csak ezt teszi. Ugyanùgy, mint Görögországban, Írországban, Portugáliában, követi az IMF-Európai Bizottság-Európai Központi Bank trojkájának előírásait: a közvetett és közvetlen adókat emeli a dolgozók kárára, a tőke terheit csökkenti; a privatizálást folytatja, a közszolgáltatásokat csökkenti, csakùgy a nyugdíjakat, szoc. ellátást; a béreket befagyasztja; a dolgozói szerzett jogokra fütyül, stb. A társadalmi bomlás klímáját maga az IMF és az Európai Unió vezeti be a legdurvább munkásellenes intézkedésekkel, hogy biztosítani tudja a tőke hatalmának fenntartását. A Fidesz szerepe is csak a szolgai végrehajtóé.

Persze, ez nem fasizmus; a szabadság tökéletes felszámolása még nem történt meg, nem indult az ellenállókkal szembeni közvetlen hajtóvadászat, a zsidók, cigányok, melegek fizikai biztonsága intézményesítetten nem került veszélybe (csak «incidensek» vannak és szociális gettók), stb. Magyarország sem lett – sokak által kedvelt szóhasználattal – gyarmat. A «fasizmus» és a «gyarmatosítás» a kapitalista rendszer egyik periódusának felel meg. Az imperializmus, a «kapitalizmus felsőbb szakasza» korában a termelési eszközök magántulajdonának rendszere képtelen lett új piacok megszerzésére. Csak azzal tud túlélni, hogy a munkaerőt (a munkásosztályt) rombolja le a világon mindenütt. S a demokratikus pártok szerepe hol nem formális? Mi a különbség az USA vezető két nagy pártja között, Strauss-Kahn és Sarkozy, Schröder és Merkel között ? Az értelmiség késői ébredése: «januártól nem lesz demokratikus alkotmány, nem lesz független Alkotmánybíróság, bíróság, rendőrség, ügyészség, sajtó, semmi, ahol jogorvoslatra számíthatunk, tilos lesz a sztrájk, nem lehet leváltani a korlátlan hatalommal rendelkező kormányt». A többé-kevésbé igaz panaszok egy liberális ember kesergései, hogy a vádak sorában csak saját kormányunkat kelljen vádolni, s ne a világ összes munkásának ellenségét: a világimperializmust és intézményeit, az IMF-et, a Világbankot, az Európai Uniót, a NATO-t, a Kereskedelmi Világszövetséget és az imperialista hatalmakat.
Magyarországot nem «egy demokratikus Európa» államai veszik körül. Az Európai Unió eleve nem épül a demokráciára. Intézményeit, funkcionáriusait nem választják (kivéve a korlátozott jogokkal bíró eu-i parlamentet), szerződéseiről nem szavazunk (ha igen, azt könnyedén felrùgja, lásd: Franciaország, Írország), direktívái kötelező érvényűek. Az EU tagállamainak – és az alárendelt országoknak – szuverenitása csökkentésére, sőt megszüntetésére épül. Az EU a gazdasági, politikai, nemzeti- nemzetiségi, stb. problémákat nem megoldja, hanem sùlyosbítja, mert a pénzügyi és nagytőkét, a kizsákmányolást szolgálja. Demokráciát várni tőle dőreség.

Akkor nincs is remény? Minthogy a «szocializmus egy országban» nem létezhet, nemzetközi szinten kell összefogást létrehozni, akkor is, ha kinek-kinek saját országában kell az osztályharcot megvívnia. De, ha látjuk összes problémánk eredőjét, sikerülnie kell.