Ki is az a Dominique Strauss-Kahn?

Nem York, máj. 14. A Sofitel hotel Dominique Strauss-Kahn távozása után értesíti a rendőrséget: az IMF igazgatója megerőszakolta a szálloda egyik alkalmazottját, egy guineai származású szobaaszonyt. DSK-t a Párizsba induló repülőgépről szedte le a rendőrség, s letartóztatásba helyezte annak ellenére, hogy tagadta még a szexuális kapcsolatot is. Néhány nap múlva 6 millió dollár kaució ellenében szabadon bocsátották (a per kezdetéig nem hagyhatja el a lakást). Még a börtönben lemondott a Valutaalap igazgatói posztjáról, levelében ismét tagadva a vádat. Máj. 22-én a new yorki rendőrség a francia hatóságok tudomására hozta a DSN-vizsgálat eredményét, mely megerősíti a szexuális erőszak vélelmét. Halmozott bűncselekményének büntethetősége 25-75 év. LEMONDE.FR |11. 05.22.|


Dominique Strauss-Kahn (DSK) 1949, ápr.25-én született, Neuilly-sur-Seine-ben. Apai nagyanyja, Gaston Strauss özvegye újraházasodik Marius Kahnnal adoptálja fiát, Gilbert Kahnt, innen ered a kettős név, Strauss-Kahn. Az apa, Gilbert Strauss-Kahn jogi és pénzügyi tanácsos tisztán baloldali kötődéssel. A Parti communiste aktivistája 1936-ig, aztán az SFIO-é (a Munkásinternacionálé francia szekciója), majd a PSU (Egyesült Szocialista Párt) egyik megalapítója. Anyja Jacqueline Fellus, újságíró a Populaire-nél (szoc. újság). Mindketten szabadkőművesek.
Marokkóban, majd Monacoban nőtt fel (…),1968-72 között a komm.párt befolyása alatti L'Union des grandes écoles aktivistája, Jogot végzett, a gazdaságtudományok tanára, a Nancy II. konferenciák házigazdája, a Syndicat national des chercheurs scientifiques (tudományos kutatók szakszervezete) majd a Sne-Sup (felsőoktatási szakszervezet) aktivistája, aztán a Paris X Nanterre egyetemen tanít, mielőtt bizottsági finanszírozási vezető lett (Plan 1982-1984). A szoc. párt balszárnya tagja tagja (1976-1978).
A szoc. párt gazdasági bizottsága tagja, 83-tól igazgatója. A szoc. párt egyik legbiztosabb reménye. Tanulmányi országos titkár 1948-88-ban, 88-90-ben a gazdasági/pénzügyekben, 1986-ban Haute-Savoie-ba «ejtőernyősként» érkezik. Képviselőként ‘88-ban elhagyja a régiót, Val-d'Oise-ba települ, újraválasztják (60,9%-kal). Izrael szilárd támogatója. További próbálkozások képviselőséggel (…), izraeli politikai látogatások (1987, 1991 – a Golf-háború alatt szolidaritási szándékkal). 1991 májusában a Gazdasági, Pénzügyi és Költségvetési Minisztérium mellett delegált miniszter, a belkereskedelem és ipar felelőse.
1991-ban házasságot köt a híres újságíróval, Anne Sinclairrel. 1992 ápr.-ban a Bérégovoy-kormány teljes hatáskörű minisztere.

Forrás: Encyclopédie politique française, Tome 1, d'Emmanuel Ratier aux éditions Faits & Documents. (francia politikai enciklopédia, E. Ratier 1.kötete, Tények és dokumentomok kiadó)

Más információk:
Dominique Strauss-Kahnt, az «új világrend», a monetáris Európa és a Maastrichti szerződés buzgó apostolát, ott találjuk a davosi gazdasági fórumokon. Az európai lobbying specialistája, saját tanácsadói irodát nyit, alapító alelnöke (és valódi kezelője) a 1994-ben indított Cercle de l'Industrie-nek (Ipari kör), melynek ‘90%-a «nem baloldali» nagytőkés, de "tiszta opportunizmusból” fizeti az évi 200 ezer frank tagsági díjat’ (Le Nouvel Observateur, 12 juin 1997.jún.12.).
"A munkáltatói világ szereti, a CAC 40 (a francia fő tőzsdeindex) résztvevőinek felét tegezi [...] Az elitlobby kumulált üzleti forgalma: 1500 milliárd frank (L'Expansion, 1998.szept.10.).
2000. márc. 16-i cikk a L'Expansion gazdasági magazinból :
"DSK harmadik élete titkos és jól fizetett: mint tanácsadó és üzleti ügyeket vállaló ügyvéd sok bizalmas dossziét kezel (…) évi 2 millió frankos bevétel eredményez neki ez a tevékenység. 4 nagyvállalat, az Alcatel, az EDF, a Cogema és a Sofres alkalmazza. Még közeli barátai sem ismerik tevékenységét [...] Három életet él párhuzamosan (helyhatósági tanácsos és lobbista is). Olykor hibákat követ el, melyek bíróságon végződnek ("hamisítás" a Mnef-ügyben, "társadalmi javakkal visszaélés és cikosság» az Elf-ügyben."
A Bilderberg-csoportba kooptálva a brüsszeli összejövetel (2000. jún.1-3.) résztvevője. A Veil-házaspár Club Vauban-ja tagja.
A London School of Economics a Fabiens által ispirálva "blairizmust francia módra" valósít meg globalista szociálliberalizmussal vegyítve.
Az Európai Alkotmány szavazásakor az «igent» támogatta (a franciák leszavazták az EA-t). 2007-ben az EU támogatásával a Nemzetközi Valutaalap élére került évi 300 000 dolláros fizetéssel.

Blogbejegyzések:

-«Ha még kellene bizonyíték, a Strauss-Kahn-ügy mutatja az uralkodó osztályok erkölcsi korrupciójának iszonyatos fokát. Mert végül is, egy férfi, akikről egész Párizs tudja, hogy perverz, hozzászokott a női nem szexuális zaklatásához és partnercsere-klubokhoz, hogyan futhat be ilyen politikai karriert? A Szocialista Párt, melynek egyik legszebb virágszála, évek óta takargatta. Nicolas Sarkozy is jól ismerte, mégis javasolta az IMF igazgatójának. A francia sajtó is ismerte a titkot. A magán- és a közélet között nincs elágazás (..), ez az egész rendszer erkölcsi csődje (…).»

-«A baloldali ember, a szegények, a nyomorultak, a színesek, muzulmánok barátjának, az antirasszista filantrópnak a képe helyett: a milliárdos zsidó image-a, aki napi 3 000 dolláros szállodában száll meg, de csak 525-öt fizet, mert gyakori vendég. (…) A legocsmányabb, hogy a ‘bal’ folytatja támogatását, kétségbevonja a hotel alkalmazottjának tanuvallomását, bagatellizál (…) Eddig csak Halimi « csalódott DSK-ban », és a feministák indignálódtak egy «fasiszta» által elkövetett bűncselekmény apropóján (…)».

-«A hanyatló imperializmus produkálja a dekadens magatartást, a politikai, gazdasági, kulturális életet áthatja a morál semmibe vétele. A politika embere, az államférfi feddhetetlen kell legyen, tökéletes ellentétben azokkal a banditákkal, akik vezetnek és elnyomnak bennünket.»

-„Az IMF követeli a bérköltségek csökkentését – nem a részvények osztalékát! DSK és kollégái számára az «aktiválás» annyit jelent: tönkretenni a közoktatást, csökkenteni a minimálbért, hogy szakképzetlen fiatalok lépjenek munkába éhbérért. Az idősebbek sem érnek sokat: nem kell akadályozni a vállalatot, hogy megszabaduljanak tőlük, de követelni kell, hogy minél tovább fizessék a járulékot, hogy aztán nyomorúságos nyugdíjból tengődjenek. Deregularizáció, amiről a DSK és kollégái azt állítják, a jólétet szolgálja! Legközelebb, az is lehet, a rabszolgaság visszaállítását javasolják, az teljes foglalkoztatást jelentene!”
..............................................................................

Lionel Jospin hajdani pénzügyminisztere, DSK egymagában inkarnálja a «szocialista baloldal» minden bűnét. A saját maga által felállított feltételeknek hátat fordított az euró bevezetésekor; a közszolgáltatásokban a «legnagyobb privatizátor» (France Télécom, Thomson-CSF, Thomson Multimédia, Air France, Aérospatiale, Airbus, Matra. stb.); 1997-től a stock-option (fiskális könnyítések a munkáltatóknak) bevezetője, 99-től a tőke adójának 40-ről 26 %-ra leszállítása (4 milliárd frank ajándék 12 ezer privilegizáltnak); energiaprivatizálás; takarékpénztár-magánosítás (az utódbank spekulációs bukása 10 milliárdba kerül az adófizetőknek), „nyugdíjrendszer francia módra” (reform!) – majd mint a Nemzetközi Valutaalap igazgatója a neoliberális politika végrehajtója: bérbefagyasztás, minimálbércsökkentés, szociális szolgáltatások csökkentése, strukturális kiigazítások, stb.

Nem lehetetlen az esetleges politikai provokáció (=csapda állítása); bizonyos idő óta megszűnt körülötte az omerta (korábbi botránya egyik magyar munkatársnője révén tört ki, aztán az állítólagos 35 ezer dollláros öltönyökért, kis idővel később a Porsche miatt) – ha gazdái meg akarnak szabadulni tőle, ez is lehet egyfajta mód. De a «csapdába» beleesett, a per nem koholt.. Itt az elkövetőnek valós erőszakért kell felelnie konkrét ügyben. Olyan «banánhéjon» csúszott el, amely nem választható el mentalitásától.