Nemzetközi információk

új sorozat 35. (404.) - 2011.máj.13.


Portugália

Egy portugál szakszervezeti aktivista levele

«Az IMF-Európai Bizottság-EKB trojka tervének visszavonását!»


Kedves Barátaink, kedves Elvtársaink!
Megkaptuk az Egyetértés genfi, jún. 4-5-re szóló meghívását. Teljes mértékben osztjuk Abdelmadjid Sidi-Saïd, Roger Sandri, Patrick Hébert, Louisa Hanoune és Daniel Gluckstein által megfogalmazott aggodalmaitokat.

Szeretnénk ehhez illusztrációt nyújtani.
Valószínűleg ismeritek a Portugália számára a közelmúltban a Nemzetközi valutaalap, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank alkotta „trojka” soha nem látott brutalitással kimért elképzeléseit.
A dolgozók egyetlen életkörülménye és szerzett joga sem kerülheti el a destruktív terveket. Összefoglaljuk:

A nyugdíjak megnyirbálása

— «Az 1.500 eurónál magasabb nyugdíjak csökkentése» (§ 1.11).
—«A nyugdíjak indexálásának felfüggesztése és azok befagyasztása 2012-ben» (§ 1.12).

Az alapvető termékek és szolgáltatások adójának és illetékének emelése

— «Minden szociális járadék megadóztatása» (§ 1.21).
— «Az áfa-jövedelmek megemelése», nevezetesen a «mentességek csökkentése és a legmagasabb mérték alkalmazása a jelenleg csökkentett vagy közepes fokú termék- és szolgáltatási kategóriára» (§ 1.23).
—«Illetékemelés» a gépkocsikra, dohányra és elektromos áramra (§ 1.24).

A közszolgáltatás teljes privatizációja és a tarifák emelése

— «2011 harmadik negyedévére jelentés elkészítése a köztulajdonú vállalatok árpolitikájáról avégett, hogy a szubvenciók mértékét csökkenteni lehessen» (§ 3.22).
— «A jelenlegi tervek felülvizsgálata abból a szempontból, hogy a termelési költségek legalább 15 %-kal csökkenjenek 2011 végéig, minden vállalatnak specifikus csökkentést javasolva» (§ 3.23).
— «A szabályozott elektromos tarifák 2013. jan. 1-ig megszűnnek» (§ 5.1).
— A vasutaknál «engedélyezni kell az optimizált jegyeladási rendszert, különösen az árak emelését» (§ 5.23).
—«2012 első negyedévére tanulmány készítése a köztulajdonú vállalatok tevékenységéről és finanszírozásáról országos, regionális és helyi szinten. A jelentés (…) alapján privatizációs terv elrendelése» (§ 3.26).
—«A kormány felgyorsítja privatizációs programját. A jelenlegi terv, mely 2013-ig szól, tartalmazza a szállítást (Aeroportos de Portugal, a TAP légitársaság és a CP társaság vasúti fuvarozási ágát), az energiát (a GALP kőolajtársaságot, az EDP és REN energiatársaságokat), a kommunikációt (Correios de Portugal) és a biztosítást (Caixa Seguros), ezeken kívül számos kisebb jelentőségű vállalatot. A terv a program végéig kb. 5,5 milliárd eurós bevételt célzott meg az összes nagyvállalat részleges privatizálásával. A kormány 2011 végéig ezt meghaladni szándékozza az EDP és a REN, valamint a TAP gyors és teljes privatizálásával (…). A kormány később határozza meg két másik nagyvállalat privatizációját 2012 végéig» (§ 3.30).
— «2012 közepére aktív leltár készítése, beleértve az ingatlanokat, melyeket a helyhatóságok és regionális végrehajtószervek birtokolnak a lehetséges privatizáció érdekében» (§ 3.31).

A közigazgatás tönkretétele

— «2011 végéig a nemzeti közhivatalokban a keretálláshelyek és a közigazgatási egységek számának 15 %-os csökkentése» (§ 3.38).
—«A kormány a parlament elé bocsátja 2011 végéig törvénytervezetét, mely minden helyhatóságot kötelez arra, mutassa be saját tervét, hogyan éri el ugyanezt a célt 2012 végéig» (§ 3.40).
—«A hivatalnokfelvétel mérséklésével az állomány évi 1 %-kal csökkenjen az országos, 2 %-kal a helyi közigazgatás szintjén 2012 és 2014 között» (§ 3.48).
—«A kormány a pénzügyi, a vám- és információs technológiai igazgatást összevonja 2012 elejéig, tanulmányozza a Társadalombiztosítás járulékszedő igazgatás bevonásának anyagi előnyeit» (§ 3.32).
—«A decentralizált, a helyhatósági közigazgatási szolgáltatások számának csökkentése 2012-ben és 2013-ban évi 20 %-kal» (§ 3.33)
—«A minisztériumok (pénzügy, társadalombiztosítás, igazságügy) helyi szolgáltatásai számának csökkentése. A szolgáltatásokat össze kell vonni az «állampolgári házakban», melyek földrajzilag nagyobb területet fednek le, fejlesztve az internetes közigazgatási hozzáférést» (§ 3.46).

A kerületek és települések erőszakos összevonása

— «A helyi közigazgatás újjászervezése. 2011 júliusáig a kormány ki fogja dolgozni a jelenlegi 308 helyhatóság és 4.259 kerület ésszerűsítési tervét ezen egységek újjászervezésére és számuk jelentős csökkentésére. Ezeket a terveket a kormány az Európai Bizottság és az IMF munkacsoportjaival egyetértésben valósítja meg. Ezen változtatások a legközelebbi helyi választásokon már érvényben lesznek (…) csökkentve a kiadásokat» (§ 3.43).

A gyógyellátáshoz jutás drasztikus csökkentése

—«Gyógyszerek közkiadásainak csökkentése a GDP 1,25 %-ával 2012 végéig és még 1%-kal 2013-ig» (15.o.).
—«A tisztviselőket illetően az egészségügyi kiadások 30 %-kal csökkentése 2012-ben és még 20 %-kal 2013-ban. Az ezt követő években a kiegészítések leépítése ugyanebben ritmusban következik. (…).A munkáltatói hozzájárulás csökkentése révén e rendszer költségvetése is kevesebb lesz, kiigazítás alá kell vetni az egészségügy eddigi kiterjedését» (§ 3.51).

A kórházak tönkretétele

—«Részletes intézkedési leírást kell készíteni a kórházak működési költségeinek 200 millió eurós csökkentésére, beleértve az adminisztrációs személyzet csökkentését, következtetésképpen az állami kórházak és egészségügyi központok koncentrációjára és racionalizálására.» (§ 3.71).
—«Folytatni kell a kórházi hálózat újjászervezését a szolgáltatások és sürgősségi ellátások specializálása és centralizálása révén (…). Ezek a javítások lehetővé kell tegyék a 2013-as működési költségek legalább 5 %-os csökkentését» (§ 3.76).

A munkanélküli járadék csökkentése, az elbocsátások megkönnyítése

— «A munkanélküli járadék max. 18 hónapra csökkentése (…), degresszív rendszer bevezetése, a járadék 6 hónap utáni legalább 10 %-kal való csökkentése» (§ 4.1).
—«A határozatlan idejű szerződéses dolgozó elbocsátásakor jeletkező végkielégítés a ledolgozott évenkénti 30 napról 10 napra csökken (§ 4.4).
—«A feleslegessé vált dolgozó egyéni elbocsátása akkor is lehetséges kell legyen, ha nincs szó új techológia beállításáról vagy munkahelyi változásról» (§ 4.5).

Bérek felügyelete, szakszervezeti képviselet megvonása

—«A kormány olyan béremelést részesít előnyben, mely megfelel a munkahelyteremtés céljainak és a vállalati verseny javításának (…).
Ezért:
1) a kormány a program időszakában arra kötelezi magát, hogy minimálbéremelés csak akkor valósulhat meg, ha azt a gazdasági helyzet és a munkaerőpiac indokolja és az összeegyeztethető a programfelügyelet kereteivel; 2) a kormány meghatározza azokat a világos kritériumokat, melyek követendőek a kollektív szerződések kiterjesztésére és azokat tiszteletben tartja. A szakszervezetek képviseletének (…) ezen kritériumok között kell szerepelnie (…). Evégett a kormány meg fogja bízni az országos statisztikai hatóságot olyan tanulmány elkészítésével, mely a szociális partnerek képviseletét összesíti» (§ 4.7).

Lakhatás: a nehézségekkel küzdő bérlők kilakoktatásának megkönnyítése

—«2011 végéig elkészítendő törvénytervezetben azon körülmények kiszélesítése, melyek szerint a határozatlan időre szóló bérlés újratárgyalására kerülhet sor, beleértve a szerződés közvetlen családi átadhatóságának korlátozását (…); a tulajdonosok számára a felmondási határidő csökkentése; a szerződés megszakításához peren kívüli eljárás nyújtása, hogy a kilakoltatás határideje 3 hónapra csökkenjen» (§ 6.1)

Ennek a dokumentumnak a bevezetésében pontosan látható, hogy a portugál kormánynak a Valutaalap (IMF) és az Európai Bizottság diktál folyamatosan.

A «segítség» negyedéves leosztása a kormány engedelmességének függvénye lesz. «Az Európai Pénzügyi Stabilizálási Mechanizmus (MESF) negyedéves utalása a program ideje alatt negyedéves revizió tárgya lesz. Az első felülvizsgálat 2011 harmadik negyedévére várható. Az 12., utolsó pedig 2014. második negyedévében. A részletek utalását meghatározza az applikált mennyiségi kritériumok megfigyelése.» (idézet a programból).
«Ha a rögzített normák nem láthatóak vagy alkalmatlanok, kiegészítő intézkedések foganatosítására kerül sor. A hatóságok ezzel a memorandummal összeférhetetlen politika elfogadása esetén kötelezik magukat az Európai Bizottsággal, az Európai Központi Bankkal és a Valutaalappal való konzultációkra. Minden rendelkezésre álló megkért információt átadnak az EB-nek, a KEB-nek és az IMF-nek a program végrehajtása során (…). Minden negyedéves segítség átutalása előtt a hatóságok kötelesek jelentést tenni a rögzített feltételek alakulásáról.»

A főbb politikai pártok közül három (két jobboldali és a szoc.párt), melyek indulnak a jún. 5-i törvényhozói választásokon, már elfogadta a tervet. Mások «újratárgyalásáról» szónokolnak.

De leginkább a szakszervezeteket, különösképpen az UGT és a CGTP tömörüléseket szólongatják a csatlakozásra. Az Európai Szakszervezeti Konföderáció (ETUC/CES) jövő heti athéni kongresszusa ebből a szempontból nagy valószínűséggel fontos pillanata lesz annak a kisérletnek, hogy szervezeteinket e program elfogadásához láncolják.

Ezek körülmények között számos elvtársunkkal, szakszervezeti és politikai munkásaktivával fehívást tettünk közzé:

«Senki nem beszélhet a portugál nép nevében – ahogy Socrates, Passos Coelho vagy Paulo Portas teszi – a «trojka» által kidolgozott, a pénzügyi és banktőke által ránkkényszerített terv elfogadásáról, melyet a jún. 5-i választásokon győztes kormánynak kell alkalmaznia és Portugália tönkretételéhez vezet.

Senki sem beszélhet a dolgozók nevében, azok a pártok sem, melyek elítélik a trojka programtervét, de csak «újratárgyalást» javasolnak.

A CGTP elítéli a «trojkát» és tüntetésre hív ellene. Ez az álláspont lehet a mozgósítás támpontja, mely a terv kudarcához vezethet. De a dolgozók világos állásfoglalást várnak: A «TROJKA» PROGRAMTERVE VISSZAVONÁSÁT»!

A portugál nép, a dolgozók nem fogják, nem tudják elfogadni ezeket a rombolásokat, melyek megszüntetnék Portugália szuverén nemzetként létezését!
A dolgozók nem fogják, nem tudják elfogadni, hogy az elbocsátásokat liberalizálják, jogaikat semmibe vegyék!
A nyugdíjasok nem fogják, nem tudják elfogadni nyugdíjuk csökkentését, hogy több évtizedes munkavégzés után hátralévő éveiket koldulással töltsék!
A pedagógusok nem fogják, nem tudják eltűrni, hogy közülük tízezrek maradjanak munka nélkül, hogy az Április 25-tel kivívott iskolaügyet lerombolják!
A fiatalok nem fogják, nem tudják eltűrni, hogy jövőjük egyetlen alternatívája a kivándorlás vagy a nyomor legyen!
A banki alkalmazottak nem fogják, nem tudják eltűrni, hogy a bankvezérek hazugságokkal árasszák el a közvéleményt, álcázni próbálják a nép munkájából származó haszon elsikkasztását!

Dolgozók, fiatalok, nyugdíjasok!

Van-e más lehetőségünk, mint a «Trojka» programterve visszavonása?
Maradt-e mára más lehetőség a visszavonás elérésére, mint az összes dolgozó felrázása, hogy egyesüljünk, döntsünk együtt a munkás- és népellenes intézkedése elutasításáról?
Van-e más lehetőség, mint az egyesülés szakszervezeteinkkel – minden munkahelyen, oktatási intézménynél, minden városban – és a demokratikus ellenállás, ideértve a sztrájkot is, az összes elbocsátás, bér- és nyugdíjcsökkentés, az iskolák és kórházak bezárása ellen?

Maradt-e mára más mód, hogy elérjük országos szervezeteink vezetésénél azt: ünnepélyesen kötelezzék el magukat e programterv visszavonásának követelésére – első lépésként nemzeti szuverenitásunk visszaszerzése felé a «Trojka» diktátumaival szemben?

Ez az út az 1974. áprilisi forradalom útja!

Ezek a portugál munkásosztály és nép számára életbevágó kérdések. S nem csak Portugália számára. Tudjuk, hogy az ilyen, az IMF-EB-EKB hármasa által a kormányoknak közvetlenül diktált tervek – melyeket pedig ezek elfogadnak – Európa összes nemzetét fenyegetik.

Ezért informáljuk a genfi találkozó résztvevőit arról, hogy jún. 18-19-re sürgősséggel európai munkástanácskozást hívunk össze Lisszabonban.

Mivel ahogy a meghívólevél állítja: «Ne jöjjenek elő azzal, hogy nem tudjuk megmenteni magunkat, hogy elszigetelődünk országunkban. Jobban tudjuk akárkinél. Ezért fordulunk Európa minden dolgozójához.

A spanyol dolgozók tudják, hogy – Görögország, Írország és Portugália után – a listán ők a következők. A francia és német dolgozók tudják, hogy bankjaik, a finánctőke követelése őket is közvetlenül fenyegeti.

Ha a portugál nép újból felkel, mellette lesznek Európa népei, hogy megdöntsék a pénzügyi tőke és reprezentánsai – az Európai Unió és az IMF intézményei – diktatúráját, s felszabadulva a kizsákmányolástól és elnyomástól utat nyissanak Európa szuverén nemzetei szabad uniójának.»

Testvéri üdvözletünk Portugáliából a világ minden részéről összegyűlő elvtársainknak, akik ott lesznek Genfben jún. 4-5-én.


Joaquim Pagarete
(Nagy-Lisszabon Pedagógusszakszervezetének nyugdíjas koordinációs bizottsági tagja
– SPGL)


A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nemzetközi munkaügyi konferenciája 100.ülésszaka Genfben (2011.jún.1-17.)


A Nemzetközi Egyetértés szervezte találkozó Genfben:



G. Krupp hozzászólása
(a Ver.di – Berlin vezetőségi tagja,
az SPD – Berlin munkásbizottsága tagja)
(Második rész)

Megjegyzés:

A G20-hoz tartozik az Európai Unión kívül (a Tanács elnöke és az Európai Központi Bank által reprezentálva) 19 ország: Argentina, Ausztrália, Kína, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, India, Indonézia, Olaszország, Japán, Kanada, Mexikó, Oroszország, Szaud-Arábia, Dél-Afrika, Dél-Korea, Törökország és az Egyesült Államok.
Szintén képviselteti magát: a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank, a Pénzügyi Stabilitási Tanács, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), Kereskedelmi Világszervezet (WTO).

Kiegészítés:

«Nem lehet világszintű válságmenedzselés a szakszervezeti mozgalom nélkül.»

A Hans-Böckler-alapítvány «Mitbestimmung» magazinja 2010. júniusi számában W. Luterbach a DGB szekcióvezetője, a konföderáció külpolitikai felelőse tanulságokban gazdag interjút ad a szakszervezeti szövetségek világgyakorlatáról.

W. Luterbach «kreatív lobbizásról» beszél. Ez a gyakorlat eképpen működik: «Ugyanazon a helyen egy nappal a G20 előtt szervezünk egy szakszervezeti csúcstalálkozót. Ott vagyunk, amikor érkeznek az állam- és kormányfők. A nemzeti szakszervezeteket képviselők közvetlenül mutatják be a G20-ban saját kormányukat reprezentálóknak a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség álláspontját. Mi találkozunk Merkellel, az amerikai kollégák pedig Obamával. Elég jól működik a dolog…»

Ez a korporatista integráció vezet G. Schröder «szociális paktuma» internacionalizálásához: «Mindez 1999-ben kezdődött, Schröder (SPD) volt a kancellár, a németek elnökölték a G8-at. Először vettünk részt a hivatalos konzultációkon. Ezután már nem lehetett egy csúcstalálkozó szervezőjének a szakszervezeti reprezentánsokat kihagyni – a munkáltatói reprezentánsokat sem. A. Merkel, a konzervatív kancellár részletes véleménycserére hívott meg minket a 2007-es csúcstalálkozón. Az egyetlen kivétel G.Bush volt, aki nem hagyta, hogy a Fehér Ház küszöbét átlépjük.»

W. Luterbach számára nincs már ellentét a tőke és a munka között, a szakszervezeteknek a dolgozók szervezeteként helyük van mint a «közös munkában». «A G20-at illetően jól dolgozunk Merkellel. A nemzetközi vitákban ő egész biztosan közelebb áll hozzánk egy neoliberális politikai gondolat és egy szociális gazdasági gondolat közül, mint más kormányfők. A világ porondján mi úgy látjuk, a közös munka nagyon pragmatikus.»

«A hátsó helyiségben nem tiszta politika»

Természetesen W. Luterbach nagyon jól ismeri azt az álláspontot, amit A. Sidi Saïd fogalmazott meg Algírban. «Bizonyos afrikai szakszervezeti felelősök azt mondják, hogy azok, akik a G20 csúcstalálkozókba keverednek, nem tiszta politikát folytatnak a hátsó helyiségekben és korrumpálják a szakszervezeteket mint a küzdelem szervezeteit. Mások, közöttük mi is azt mondjuk, mindent meg kell próbálnunk a globális politikai folyamat befolyásolásáért.» Ehhez a DGB mobilizálja is a megfelelő eszközöket: «Mi, a DGB, márciusban részt vettünk egy dél-afrikai konferencián 10 afrikai szakszervezettel együtt és ők elmondták, mit várnak a G20-tól.»

Az SPD alapítványa, a Friedrich Ebert Stiftung (FES) az ellenállás megtörésének világos céljával dolgozik azon, hogy az afrikai szakszervezeti felelősök álláspontjukat korrigálják: «Az utóbbi évek megmutatták, hogy amikor a «déli» országok közös álláspontjukat kialakították, sikerült nekik multilaterális szinten meghallgatást nyerniük (…) Ugyanakkor az kell, hogy ezek országok szakszervezetei tisztábban találkozzanak ezzel a processzussal, hogy a szakszervezeti érdekek, azoké is, akik ezeken nem vesznek részt, visszatükröződjenek álláspontjukban, és integrálják a G20 folyamatába. Ebben a FES globális szakszervezeti processzusa nemzetközi szinten megfelelő intézkedésekkel támogatja a szakszervezeteket.»
(http://www.fes.de/gewerkschaften/g20.php)

Az ACTUF (a pánkínai szakszervezeti föderáció) integrációjának W. Luterbach szerint különleges funkciója van, mivel «a kínai szakszervezeti felelősök szintén az ILO erősebb részvételéért nyilatkoztak meg a G20-on». Figyelemreméltó, ha számba vesszük, hogy Kína az ILO konvenciókból csak 22-t ratifikált (Szaud-Arábia 15-öt).

A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség vezetése az ILO G20-ba bevonása mellett tört lándzsát, «mert az ILO az ENSZ egyetlen szervezete, melyben a munkáltatók, a szakszervezetek a kormányok reprezentánsaival együtt ülnek». De ez nem elég. Szöul előtt W. Luterbach kérte: «Természetesen továbbra is várjuk a szakszervezeteket, hogy a G20 konzultációinak hivatalos résztvevői legyenek. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom nélkül a világ válságmenedzsmentje nem tud működni.»
Sok kolléga fogja feltenni a kérdést, ki dolgozta ki és döntött saját konföderációjában arról az álláspontról, amit a G20-szal szemben képviselnek «a válság globális menedzselése» érdekében. W. Luterbach meg is adja a választ: «a TUAC (Trade Union Advisory Committee to the OECD), az OECD melletti szakszervezeti konzultatív bizottság írta le . (…) A konzultatív bizottság közgazdászokkal egyeztet, pl. az amerikai AFL-CIO-tól és a DGB-től. Megpróbáljuk a nemzeti szakszervezetek dokumentumait, a G20 szakszervezetein túl is a legnagyobb számban átadni.»
1. Emlékeztetünk, hogy a TUAC az OECD kereteiben működik, pl. titkos tárgyalásokat folytat a MAI-ról (Multilateral Agreement on Investments), arról a szerződésről, melyről 1997. jún. 8-án a Nemzetközi Egyetértés megállapította «az emberiség együttesét veti végtelen és korlátlan kizsákmányolás alá». Ellentétben azzal a cinkos csenddel, amit a TUAC folytat az OECD kebelén, az Egyetértés a munkásmozgalmi hagyományoknak megfelelően reklamálta az OECD-nél a MAI azonnali publikálását és a titkos tárgyalások leállítását.

«Szakszervezeti imperialisták - a «big boys» szerepe

A «jó kormányzás keretéről» van szó, melybe a szakszervezeteknek integrálódniuk kell, hogy megőrizzék «a dolgozók alapvető jogait». Ez volt a programszerű meghatározás a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség megalapításakor, s ezért vállalja magára a DGB vezetése nemzetközi vezető szerepét.

A. Sidi Saïd algíri beszédében jelezte (a Nemzetközi információkban leközöltük): «Az NSZSZ szintjén van 4 nemzetközi szervezet, mely az «esőt és a jó időt» csinálja, hozzátenném, a vihart és a havat is. Négyen vannak. Tiszteletből nem nevezem meg őket, de megtehetném. Imperialista szakszervezetek. A G20-ban négyen vannak. Hozzátennék még egy ötödiket. Ahogy látjátok, ugyanaz a csoportosulás van a szakszervezeteknél, mint a kormányoknál. Ha úgy akarjuk, íratlan paktum a fejünk fölött.»

W. Luterbach pontosít: «Az NSZSZ-ben 320 tagszervezet van. A nagy konföderációknak, mint az USA-nak, Nagy-Britanniának, Japánnak, Kanadának, Oroszországnak és szerénytelenség nélkül mondom, a miénknek természetesen nagyobb a politikai súlya. Ezek a «big boys». Németországban valójában nem tudatosul, de a DGB adja meg a nemzetközi szakszervezeti mozgalom hangszínét. Az A. Sidi Saïd iránti tiszteletből, aki nem akarta megnevezni e szervezeteket, valamint a kanadai és orosz munkásosztályok iránti tiszteletből, válasszuk ki világosan azt a négyet, mely «imperialista szakszervezetként» viselkedik».

Amikor Luterbach jelzi a németországi «észlelés» hiányát, kereken cinikus. Egyetlen szakszervezeti tag sem ismeri, ismerheti a „kreatív lobbizás” kereteiben végzett megbeszélések tartalmát, mely 50 személyből álló delegációt jelölt ki. Kitől kaptak erre mandátumot? Mindenesetre bizonyosan nem a 314 tagszervezettől, melyek nem tartoznak a «szakszervezeti G20» illusztris köreibe!

Vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy kollégáink az USA-ban az AFL-CIO-nál, Nagy-Britanniában a TUC-nál, Japánban a JTUC-RENGO-nál, Kanadában a CLC-CTC-nél és Oroszországban az FNPR-nél szintén nem «fogják fel jobban», milyen «fontos» szerepet játszik vezetésük a «nemzetközi szakszervezeti színpadon».

Nagyon itt az ideje, hogy saját országunkban mindannyian elbeszélgessünk erről a kontrollálatlan nemzetközi szakszervezeti színpadi aktivitásról, melyre senki senkinek nem adott felhatalmazást, s melynek súlyos következményei vannak a nemzetközi munkás- és szakszervezeti mozgalomra.




Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse