Malév-sirató

Kiss Ádám (Hírszerző)
2012.02.03.

 

Becsődölt a Malév. 66 évnyi működés után pénteken reggel leálltak a gépek, az utolsó hazatérő járat rendben leszállt, a pilóta rövid üzenetben búcsúzott. Nem tudni mi lesz, újraalakulnak, más néven újrakezdik, most úgy tűnik, a magyar nemzeti légitársaság sztorijának – már ami a működésről, és nem az azt követő káoszról, kifizetetlen jegyekről, perekről, vagyonmentésről szól – egyelőre vége. Úgy néz ki, hogy sikerült kinyírni valamit, ami tartalmat és otthonos érzést adott a "magyar" és a "haza" kifejezéseknek, álljon az ember a világ bármelyik pontján.
A felelősség egymásra tologatása már rég megkezdődött, mint ahogy a cég agóniája sem mai történet. Most majd biztos biturbó fokozatra kapcsol a nyilatkozat- és publicisztikaháború azzal kapcsolatban, hogy akkor Gyurcsányék, Bajnaiék vagy Orbánék kúrták-e el jobban, és kellett-e privatizálni, visszaállamosítani, szabályellenesen állami pénzekkel tömködni a céget, és elmúltnyolcév, vagy elmúltkétév?
A Malév csődje a rendszerváltás utáni Magyarország működése szempontjából normális, sőt logikus történés volt. Annak a politikai-gazdasági rendszernek a jellegéből eredt ugyanis, amelyik a működési logikájából adódóan képtelen volt arra, hogy a rábízott nagyvállalatokkal, szociális és egyéb állami rendszerekkel, infrastrukturális hálózatokkal érdemben tudjon valamit kezdeni, bármelyik kormány is vezesse épp.
Lehet vitatkozni azon, hogy az állam vagy a magánszektor jobb gazda, de mint a Malév példája mutatja, itt egyikből sem sikerült jól kijönni, és alapvetően nem önmagában azon múlt, hogy milyen kézben volt a légitársaság. A gyanús és eszetlen privatizációkkal és visszavásárlásokkal, pártpénzek mosására és hűbérbirtoknak használt vezetői pozíciókkal, kontraszelektált, csak a politikai hűség által kiválasztott managementtel, következmények nélkül szétlopható vagyonnal, világos célok, tervek, számok nélkül működő, politikai érdekharcok túszának használt, újabb és újabb hitelekből toldva-foldva működtetett cégek ugyanis előbb-utóbb, főleg, ha elfogy a kívülről pumpált pénz, kinyiffannak.
Így járt most a Malév, így áll a szó szerinti zajos, füstös, lángoló összeomlás szélén álló BKV, és erős a gyanúnk, hogy a MÁV megmentése is épp csak egy finanszírozhatatlan, pazarló struktúra meghosszabbítása újabb kis időre. És így áll még egy csomó állami cég és intézmény, amit hitelekből, uniós támogatásokból, elbocsájtásokból, összevonásokból, kiszervezésekből, vagyonelemek elkótyavetyéléséből és különféle egyéb trükkök százaiból sikerült fenntartani az elmúlt években-évtizedekben.
A Fidesz mindenáron történelmi küldetéssé akarja felnemesíteni a saját kormányzását, és a dolgok jelenlegi állása alapján ez sikerülni is fog. Csak nem úgy, ahogy ők tervezték. Az Orbán-rezsim történelmi küldetése az lesz, hogy konok, saját légváraihoz ragaszkodó ostobaságával és tehetetlenségével, afféle "gyújtogató, csóvás emberként" bevégezze azt, amit az előző kormányok összehoztak, és végleg összedöntse ezt a fenntarthatatlan, működésképtelen rendszert. Remélem sikerül nekik. És akkor talán lesz esély egy újat és talán jobbat építeni.