Tüntetések és mögöttesük

A felfokozott közhangulatban egymást követik tüntetések és ellentüntetések. A jan. 21-i Orbán melletti «békemenet» vallásosan rajongó transzparenseiről kiderül, a sikeres erődemonstráció elsősorban Orbán Viktor «megvédéséről» szólt. Ki ellen kell megvédeni, az IMF-fel, az EU-val  szemben? A mindent elnyelő kormánypropaganda szabadságharcról beszél, szemmel láthatólag hatékonyan, mert sikeresen elfedni, hogy ez a kormány is pontosan az IMF-EU igényeit elégíti ki megannyi intézkedésével, deficitcsökkentéssel, adósságcsökkentésével, megnyirbálásáival, a nyugdíjakkal, a felsőoktatással, a  közszféra lerombolásával, a jövedelemcsökkentéssel,  a munkatörvénykönyv megcsúfolásával, a szakszervezetek ledarálásával, ahogy ugyanezt tették az előző privatizáló kormányok szintén … Csak emellett a Fidesz próbálkozik a hazai (a nemzetközihez képest kis-) tőke érdekképviseletével, helyzetbe hozásával a globális tőke rovására, és innen ered «ellentéte» a nemzetközi intézményekkel.
Az ellentüntetésnek van más tanulsága is. Trianon kikerülhetetlenül mély nyomott hagyott a nemzet lelkületében (az erdélyi himnusz éneklése) és erős az igény a nemzeti függetlenség iránt (IMF és EU-ellenes jelszavak). Kérdés, hogy ilyen kormánnyal és a magyar burzsoáziával megoldhatóak-e ezek a permanensen visszatérő problémák…

A Fidesz szabad választásokon, kétharmaddal jutott hatalomra. A Kádár-rendszer óta nincs példa arra, hogy a hatalom az alrendszerek kisajátításával ennyire sértette volna a demokratikus értékrendet, saját politikája érvényesítése érdekében ennyi gyalázatot elkövethetett volna. Márpedig a tömegek vágynak a demokráciára. Amióta az újkor társadalma létrehozta a demokratikus intézményeket (ugyanakkor azokból illúziót teremtett), az ellentmondás egyre súlyosbodik a demokráciát megcsúfoló rendszer és a demokráciát kívánó tömegek között. De, ha a dolgozóknak nincs gyakorlatuk a demokráciáért folytatott harcban, akkor nem is érzékelhetik, hol van számukra a kiút. Ez a küzdelem a gazdasági-politikai érdekvédelem iskolája, ezt nem lehet megspórolni.

A soha nem látott szegénységi szintre és kiszolgáltatottságba taszított széles tömegek azonban még mindig hallgatnak. A rendszer óriási súllyal nyomja őket, de a «szocializmus» jótéteményeit sem érezték soha maguknak annak idején. Nincs érdek- és politikai képviseletük, elvették tőlük. Joggal nincs bizalmuk a szakszervezeti vezetőkben, akik a kormányokkal morzsákról egyezkedtek, miközben elprivatizálták a vagyont; a hatalmi elit balszárnyához sem, mert az ő nevükben őket árulta el. Azt látják, hogy a magyar politikai elit összefonódik, és egyaránt vesztükre tör. De látniuk kell, hogy a világban nincsenek egyedül, ugyanazok a globális, egy irányba húzó erők hatnak Magyarországon is. Rá kell mutatni a görögországi, portugáliai, írországi, spanyolországi, franciaországi, olaszországi, romániai, egyesült államokbeli, stb. intézkedésekre, melyek ugyanúgy a néppel akarják megfizettetni a rendszer válságát. Becsületes információkra van szükségük, amelyek segítenek annak megértéséhez, ami Magyarországon történik, ami mentén tájékozódhatnak és utat választhatnak.