95 éve…

Rabócsije Izvésztyija 30.sz. – 2012 novembere

               1917. nov. 7-én az emberiség új korszaka kezdődött

A Kreml-beli cinikusok persze ma már lebecsülik az eseményt és «eltörlik» a dátumot, a 400 évvel ezelőtti lengyelek feletti győzelem emlékével helyettesítve. (1). 
Pedig nem lehet elfelejtetni! Már csak annak okán sem, mivel 20 éves az «új Oroszország» és «gazdasági sikere» csak keserűséget hozott.

Az Október bizony felséges dátum! Megünneplése egyáltalán nem szégyen. Mit is változtatott az Októberi Forradalom  életünkön? Hát, bizony ennek köszönhetően dolgozunk 8 órát 12 helyett, ennek köszönhetően lett fizetett szabadságunk, táppénzünk, nyugdíjunk, stb. Ennek köszönhetően lett a betegek életét megmentő, egészségüket helyreállító ingyenes gyógykezelés, ami mindenki számára hozzáférhető volt még az ország legtávolabbi sarkában is. A modern Oroszországban pedig már nem létezik az ingyenes és minőségi  egészségügyi segítség… Az ingyen oktatás lehetővé tette bárkinek, hogy adottságait és tehetségét kamatoztassa az ipar, a tudományos élet, a kultúra és a művészet bármely területén. Mi, a volt «szocialista tábor» lakói, még ismertük ezt.

És a világ többi részén, a harmadik világban? Ez a dátum jelentette a gyarmatosítás végét. A volt gyarmatok közül sokan kivívták vagy sikeresen megőrizték függetlenségüket a fiatal munkásállam, a Szovjetunió segítségével.

1917 októbere a fejlett tőkés országok munkássága számára is óriási hatással volt. A szocializmussal ellenében a tőkés rendszert védelmező sokak számára drága fogalom, a «szociális állam» nem a kizsákmányolók jósága folytán kapott ajándék, hanem osztályharccal (sztrájkokkal, tüntetésekkel, felkeléssel) kiküzdött vívmány. A Szovjetunió pusztán létezésével is külső nyomást gyakorolt a tőkére, amely állandóan attól tartott, a dolgozók követik a volt orosz birodalom munkásainak példáját. Nem meglepő, hogy a SZU összeomlása után a «szociális államból» csak morzsák maradtak. 

Mi mindezt az Október eredményeinek nevezzük. Akkora változást hozott, hogy semmilyen más orosz történelmi dátummal nem hasonlítható össze. Az, hogy nov. 4. ünnepnap lett, attól mi még folytatjuk nov. 7. ünneplését. Nem kell pironkodnunk, ahogy a franciák sem szégyellik nagy forradalmukat! Október a mi történelmünk része, mely összefonódott  a világ történelmével. Az orosz birodalom minden népének forradalma. És amilyen felbolydulást okozott a világban: az októberi forradalom a világ összes népéé is! 

Mi maradt vívmányaiból? Oroszország mára sajnos az imperializmus szolgálatában áll az alapanyagok legfontosabb szállítójaként. A pénzvilág a nyertes, mert minden, ami ebből származik, «nyugatra» megy az adósság fejében, amelyet nem mi vettünk fel. Az amerikai gazdaság szolgálatában álló gigantikus stabilizációs alapba. És egy olyan országban, mint Oroszország, mondják vezetőink, szükségtelen a múltban megszerzett szociális garanciákat fenntartani. Szerintük ezek elviselhetetlen luxust jelentenek a «nemzetközi verseny» kereteiben.
Azonban mégis mindenkinek, aki Oroszországban hatalommal bír, van mitől félnie. Mivel emberi munka hozta létre ezeket a hatalmas összegeket, amelyeket «nyugatra szivattyúznak». És teljesen természetes, hogy ezeknek az embereknek nem tetszik a zűrzavar, egyszer az utcára mennek és elkezdik követelni  szociális jogaikat, sztrájkba lépnek…  

Nem csak a cél a fontos, a módszerek is. A munkásmozgalom nem veszítheti el függetlenségét! Nem ez az Októberi forradalom egyik leckéje? És mit látunk a mai Oroszországban? Egyik társunk, újságunk szerkesztőségi tagja, aki részt vett a «milliók menetében» Moszkvában szept. 15-én, legutóbbi számunkban jogosan megjegyezte, hogy a «dolgozók többsége nem vesz részt az állampolgári tiltakozásokban (...), legalábbis egy részüknek a politikai öntudata nem haladja meg a «fehérszalagosakét» (2)».

Ami fontos: a munkásmozgalom függetlensége

Ugyanakkor az olyan «baloldali» csoportok, mint az «orosz szocialista mozgalom» (RSD), mely rendszeresen konferenciákat rendez (pl. nov. 3-4-én a «Praxis» tudományos és oktatási központ támogatásával), próbálkozik a munkásmozgalomnak – vagyis az ország legtöbb független szakszervezetét reprezentáló KTR-nek (3) és hozzátartozó szervezeteknek – az országban található bármilyen ellenzékkel való egyesítésével.

Érdemes-e minden súrlódást  (a hatalommal) és minden «tiszteletreméltó ellenzékit» támogatni? Nézzétek Navalnijt, Szobcsákot (4), ezeket a  «forradalmárokat», ez lenne a valódi ellenzék? Hát ezek a Kreml termékei, éppencsak kibukkantak a vörös falak mögül! Ez az «ellenzéki» együttes csak ugyanannak a hatalmon levő bandának a másik szárnya.

Ami fontos, az a munkásmozgalom függetlensége, enélkül azt más erők használják fel, ahogy már tapasztaltuk 1989-1990-ben...

Vegyük példaként az Oroszországi Föderációnak a Világkereskedelmi Szervezethez csatlakozását. Putyin az amerikai imperializmus nyomására döntött így, az Állami Dumával ratifikáltatta, az államapparátus és a bürokrácia nem kis ellenállásának legyőzésével (vagyis ama  társadalmi rétegét is, amelynek érdekeit képviseli). Mindnyájan tudjuk, szörnyű következményei lesznek ennek az ipar különböző szektoraira nézve. De a teljes úgymond «demokratikus» ellenzék támogatja ezt a lépést, Oroszország csatlakozását a WTO-hoz. Néhányan, mint pl. a volt pénzügyminiszter, Kudrin még krtitizálta is Putyint, hogy nem tette meg elég gyorsan. Hivatalos szakértők állítják, hogy az egyik legtragikusabb következményként a munkahelyek megszüntetésének hulláma várható az autógyártásban. Az úgynevezett «demokratikus»  ellenzék ezt támogatja teljes mellszélességgel.

Alá kell-e vetnie az autógyártás interregionális szakszervezetének (MPRA) (5) magát ezeknek az «ellenzékieknek» – a WTO-tagság híveinek?

Vajon a KTR-nek és tagszervezeteinek ezeket az «ellenzékieket» kell követniük, akik azért kritizálják a kormányt, hogy az nem elég gyorsan privatizálja el az állami vagyont, és túl lassan teszi semmissé az Októberi vívmányok maradványait? Oroszország munkásosztályának a Líbia-, Szíria és más elnyomott nemzet elleni amerikai katonai agressziók pótkocsijára kellene ülnie?

95 évvel az Októberi forradalom után a mi válaszunk ez:«Nem, mi nem lépünk erre az útra, ez nem az az út, amelyet követni kell» (6).

Anton Pusztovoj

Lábjegyzet

(1) több éve, hogy a rezsim nov. 7. ünnepét nov. 4-vel helyettesíti, az 1612-es lengyelek feletti győzelem évfordulóját a «nemzeti egység napjaként».

(2) Bjélolentoсsnyiki, «fehérszalagosok», a 2011-12-es téli tüntetések (főleg moszkvai) résztvevői.

(3) KTR: a legnagyobb orosz független szakszervezeti konföderáció, a Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció tagja, vezeti Borisz Kravcsenko.

(4) Alekeszej Navalnij, «korrupcióellenes blogger», a nyugati sajtó által felmagasztalt «ellenzék» egyik szónoka, amúgy meg nagyorosz sovén és USA-kongresszusokon megszokott személy. Kszényija Szobcsák, mondén televíziós személyiség, St-Petersburg volt polgármestere lánya vagy Anatolij Szobcsak, Putyin mentora.

(5) Az MPRA, a KTR egyik szakszervezete, a gépkocsigyártás osztályharcos szakszervezeteit fogja egybe (az Avtovaz Jegyinsztváját, a Ford vszevolojszki és a Peugeot-Citroën kalugai szakszervezetét, stb.).

(6) A híres mondatot a fiatal Vlagyimi Iljics Uljanovnak tudják be, amelyet akkor formált meg, amikor megtudta, hogy fivérét, Alekszandrot felakasztották.