Kína-levél 388.sz. – 2012. nov. 1.

Vég nélküli válság a csúcsokon… Néhány tény időbeli sorrendje elég ahhoz, hogy meghatározzuk a nov. 8-án megnyílt 18. kongresszus körülményeit, melyen nem csak párt, hanem az állam (kormány, hadsereg, bíróság, stb.) vezetőit is meg kell válassza.

Múlt márciusban Bo Xilainak, az ország 25 megmagasabb rangú vezetői egyikének fel kellett függeszteni előrelépési reményeit jobbkeze, Wang Lijun USA-konzulátusra menekülése után. Ezután jött Bo felesége ügye a brit üzletember megmérgezésével. Az asszonyt halálra ítélték, de ítéletét felfüggesztették. Bo Xilait eltűnt a nyilvánosság elől, nyilván félre kell állítani, de ügye a KP élén kisebb háborúba torkollik. Az – érdekes módon rettentően jól informált – Bloomberg ügynökség, alighogy fedte fel Bo Xilai a hatalmas korrupciós ügyeit, hosszú cikket adott közre Xi Jinping, a jövő feltételezett első számú vezetője családjának vagyonáról. Szeptember elején ugyanez a Xi tűnt el két hétre a szemünk elől magyarázat nélkül. Aztán Hi Jintao elnök jobbkeze volt kénytelen csomagolni, mivel egy újság közölte, az ő fia volt a 7 hónappal korábban Ferrarija volánjánál halálos balesetet szenvedett titokzatos sofőr. Bo Xilai vizsgálata hivatalosan okt. 26-án kezdődött, azon a napon, amikor a miniszterelnök, Wen Jiabao családja körüli botrány kitört… Nem egészen két héttel a kongresszus előtt!

Csapás csapás után… Annak, aki háborút akar, nem hiányzik a muníció: korrupció, a közjavak fosztogatása, magasrangú bürokraták apanázsának jól jövedelmező elhelyezése, stb. A – szintén érdekes módon rettentően jól informált – «The New York Times» tárta elénk Wen Jiabao családjának befektetéseit, a korrupció mélységét és javainak összességét: 2,1 milliárd euró!

Ahogy elegánsan leírja, «a pártvezetők családjának az ország gazdasági boomjából fakadó előnyök kihasználását engedélyezve az elit támogatása garantált a piacgazdaság reformjaihoz». Ez biztos. De az annyiszor begígért «nyitás és reform politikájának felgyorsított növelése» roppan veszélyes a rend és stabilitás őrzésére. Mintha a robbanás szélén állnánk, nem?

Nem kell lebontani «az egész felépítményt»... Már 2012 márciusában figyelmeztett Arvind Subramanian, a neves közgazdász: «A  [a Világbank és egy kínai kormányhivatal közös)  jelentés kimondja, hogy kell a reform. Azt azonban nem, hogy a reform milyen mértékben kíván politikai változást. Az egymillió dolláros kérdés az, milyen változások jöhetnek a politikai felépítmény lerombolása nélkül». Egy másik közgazdász pedig azt mondja, az «állandóan növekvő gazdasági problémákra való válaszadásban ez bénítja a kínai vezetést».

Az egész befektetési, pénzügyi és intézményi világ nyugtalankodik: Kínában, de az egész Földön is a legfelsőbb vezetés háborúja az instabilitás óriási faktora. A kommunista pártnak van-e eszköze garantálni az alacsony bérű munkaerőt és a társadalmi békét az új reformok gézpezetének beindításával? Egyetemi tanár magyarázza a «Miért fél a kínai hatalom a munkásoktól» című cikkben: «A fejüket mindenhol felütő sztrájkok és munkaleállások gazdasági ára hatalmas».Következtetés: a hivatalos hatalom nem tudja igazán, mit csináljon, nem avatkozik bele túlságosan a konfliktusokba… A «China Labour Bulletin» írja a közelmúlt nagy győzedelmes sztrájkja kapcsán: «Eléggé szokatlan, hogy egy munkahelyi konfliktus esetén az összes munkáskövetelés teljesítve legyen». Csak ezzel együtt lehetséges megérteni, hogy Ningbo város hatóságai lemondtak egy 7 milliárd eurós olajfinomító telepítéséről, miután néhány ezer fiatal egy hétig tiltakozott ellene.

Előbb a piac, a dolgozók csak utána… Nov. 1-én, egy héttel a kongresszus előtt a kommunista párt központi bizottsága összeült. Senki nem képzeli, hogy a kongresszus megoldhatja a válságot, azt sem tudni, hogy ez milyen formában lehetséges. A kínai dolgozók nagyon jól tudják, hogy számukra semmi pozitív nem jön, saját érdekeiket saját eszközeikkel kell megvédeniük. A hivatal is tudja. A nyáron a kommunista párt wuhani újsága (a Sina, júl. 30-i száma ismétli): «Sürgősen vissza kell nyerni a legitimitást és a nép szívét», mivel az órák ketyegnek.

«A tyúkok előtt keltünk, a kutyák után feküdtünk és rosszabbul ettünk, mint a disznók», mondta egy fiatal munkásnő a Foxconn új üzemében Chengduban. Ez a fiatalság szerveződött, követeléseket fogalmazott meg, az akadályok meghaladását megtanulta. A sztrájkjogot, a tüntetés jogát megszerezte. Olyan pozitív kifejlet felé tett lépést, amely választ ad az összes munkahelyi és bérproblémákra, a kizsákmányolásra, a megcsúfolt szabadságjogokra és mindenre, ami a kisembereket érinti.

A wukani gond… Ez a település az, amely a múlt évben felkelt a földeket illegálisan elkobzó korrupt kommunista párti káderek ellen, elzavarta őket és közvetlen választásokat harcolt ki magának. Az újonnan megválasztottakat, akik a tüntetéseket vezették és a földek kb. felét visszaszerezték, ma felettesük, a shanwei prefektúra korrrupt  bürokratái szorítják sarokba. «Ha dolgunkat nem tudjuk teljesen elvégezni Shanweiben a megvesztegett felelősök között, a továbbhaladás roppant nehéz lesz», mondják az új képviselők (Reuters, szept. 21.). Szeptember végén újabb tüntetésre került sor a földek teljes visszaszerzéséért. Egyik tüntető: «Mire jó, hogy megválasztottuk őket, ha nem képesek megoldani a földkérdést?»

«Miért kelt félelmet a munkások világa a kínai hatalomban»

Ez a címe annak a beszélgetésnek, amit  Chloé Froissart sinológus és politológus adott nov. 2-án a Radio France Internationalnak. A migráns dolgozók specialistája a munkásosztály helyzetét elemzi a jelenlegi Kínában.  Néhány részlet.

  

–        Vajon lehetnek-e változások  Kínában a munkásosztály által?

–        A munka világának kérdése a 2010-es nagy sztrájkhullám óta fordulatot vett. A Honda Nanhaitól indult ki, ez egyben mennyiségi és minőségi változás is, mert olyan dolgozókat érintett, akik tudatosak jogaikat illetően. Jól «átgondolták» munkájuk értékét és egyáltalán nem fogadták el a nekik javasolt bért; sőt, az üzemi erőviszonyokkal is tisztában voltak. Tudatosak abban, hogy a multinacionális vállalatoknak, a kínai kormánynak szüksége van munkájukra, munkaerejükre. Az előző generációkhoz viszonyítva sokkal jelentősebb követeléseik vannak. Egyre jobban kiismerik magukat a törvények között, számolnak azzal, hogy a törvényt fegyverként lehet használni. Most pedig már nem csak azt kérik, ami a törvényben benne van, hanem a munkahelyi tárgyalások bevezetését is. (…)

–        Sztrájkolhatnak is?

–      1982-ben a sztrájkjogot kivették az alkotmányból, de maguk a munkások is jól tudják, hogy a sztrájk nem tilos, hivatalosan tehát nem illegális. Akcióik alátámasztására gyakorolják és sokan nyernek vele jelentős béremelést. A kérdés most az, hogyan tudják vállalatuk szintjén kiépíteni érdekképviseletük csatornáit a konfliktusok megsokszorozódásának elkerülésére. A konfliktusok egyre többe kerülnek, nem csak a vállalatnak, a helyi hatóságok pedig adóbevételt veszítenek.A kínai kormány elsőszámú gondja a szakadás elkerülése, mivel az egyenlőtlenségek olyan szintre emelkedtek, hogy az a társadalmi instabilitás faktorává vált, ahogy azt a Gini-koefficiens mutatja.

–        Van-e vita a felső vezetésben erről?

–    Igen, ugyanúgy, mint a jelenleg legnyugtalanítóbb gazdasági távlatokról. A recesszió már elérte Kínát, 2010-ben a fejlődés 10 %-kal csökkent, jelenleg 7 % körüli. Olyan országban, mint Kína, ahol a Párt legitimitását a fejlődés fenntartására alapította és ahol a strukturális munkanélküliség kezd teret nyerni, ez valódi csapás.

–       A középosztály hol helyezkedik el a kínai tablón?

–     A kínai középosztály teljes mértékben a párthoz kapcsolódik, politikai kapcsolatainak köszönhetően érte el vagyonosodását. Nem tőle ered a Kínát fenyegető veszély, a középosztály minden téren nyer és elégedett sorsával. (…)

–        Kínának tehát szembe kell nézni azzal, hogy munkaerőtartaléka redukálódik és munkásosztályának egyre nagyobb a súlya?

–        Így van. A munkásság társadalmi kategóriája óriásit fejlődött szervezőképessége révén. Olyan sztrájkok vannak, amelyekben a munkásság egymás között megegyezik, azt is látva, ami a szomszéd üzemekben történik. Erejük növekedését befolyásolta a jogászok hálózata is, mely a jogállamot bevezetni akaró rendszer ellen fegyverként forgatja a törvényeket. Ügyvédek specializálják magukat a munkajogra, a defavorizált tömegek, a jogokból kizártak képviseletére… Ügyvédek válnak teljes mértékben társadalmi szereplőkké abban az értelemben, hogy jelentős szerepet vállalnak a konfliktusok megoldásában, a vállalati munkakörülmények újratárgyalásában. A jelenséggel szemben a kínai hatalom sarokba szorul, meg kell találnia a tárgyalások formáját, mert a fejüket mindenhol felütő sztrájkok és munkafelfüggesztések gazdasági ára hatalmas. (…)

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Győztes sztrájk a Xinfei Electricnél…

Xinfei Electric egy háztartási elektromos cikkeket gyártó nagyvállatat Xinxiangban (Henan tartomány), 2005 óta áll fenn és többségben a szingapúri tőke tulajdonában van. Költségcsökkentési politikája abban nyilvánult meg, hogy a bértömeget blokkolta, az 1200 yüanos (kb. 145 eurós) bérek ugyan kicsivel magasabbak voltak a minimálbérnél, de jóval alacsonyabbak a városi átlagnál, ahogyan a «Caixin» okt. 12-i számában idézi a munkásokat.

Okt. 9-én többszáz munkás fogott sztrájkba béremelésért az üzem előtt tiltakozva. Másnap létszámuk megnőtt és 8 pontból álló követelésssorozatot állítottak fel. Az okt. 12-i sajtókonferencián az igazgatóság bejelentette, hogy elfogadja az azonnali 300 yüanos (37 euró), a 2013 januári 200 yüanos (25 euró), azaz több, mint 40 %-os béremelést! A «China Labour Bulletin» konklúzióját egy sztrájkoló szavaival foglalja össze: «Nekünk, munkásoknak ez az első győzelmünk. Ha nem is óriási, de megmutatja a dolgozók erejét. Győztünk, egységünk rendkívüli jelzés…»

Törvényfelülvizsgálat a munkaszerződésekről: a vita elhalasztva…

Az Országos Népi Gyűlés állandó bizottsága számára lehetetlen a vita folytatása eme revizió tárgyában december előtt, mivel olyan nagy a módosító indítványok száma. 550 000-et kapott, írja a «The Economic Observer». Emlékeztetőül mondjuk, ide tartoznak a panaszok is a munkaügyi kihelyező ügynökségek ellen. Ezek teszik lehetővé, hogy a magán- vagy állami cégek ne vegyék fel a dolgozókat, hanem az ügynökség kössön velük szerződést kedvezőtlenebb feltételekkel. A hivatalos szakszervezet, az ACFTU szerint ezek a  «életreszóló munkakölcsönzöttek» képezhetik az állami olaj-, pénzügyi és telekommunikációs vállalatok kétharmadát! (forrás: «China Labour Bulletin», okt. 31.)

Hivatalosan is kritizált ítélet…

A 25 éves Ren Jianyut két év munkával történő átnevelésre ítélték, mivel interneten üzeneteket továbbított. Eszerint a kommunista párt diktatúrájának véget kell vetni. Ebben még nincs semmi különös... De Ren nem csak a helyi kommunista párt egyik felelőse, hanem váratlan támogatót talált a KP hivatalos sajtója részéről is! A Reuters (okt. 18.) idézi a KP hivatalos lapja, a Zsenmin Zsipao függelékét, a «Global Times»-ot: «Nyugtalanító, hogy vannak emberek, akiket meg lehet büntetni verbális vagy írott gondolataik miatt a mai modern Kínában». Egy újságírást oktató tanár hozzáteszi: «Ha optimisták vagyunk, láthatjuk az új kormány szándékának jelét arra, hogy a szólásszabadság növelése Xi Jinping mandátumának egyik prioritása.»

…és túlsúlyos ítélet

8 év börtön a 27 éves Cao Haibonak az «államhatalom felforgatása» miatt, mert Kínát a demokrácia felé való nyitásra hívta fel és republikánus pártot akart alapítani. Ügyvéde, Ma Xiaopeng: «Cao nem érti a kínai politikát, olyan, mint egy gyermek; nem gondolta, hogy a párt komolyan veszi...».