2012. november 3., szombat

Együtt 2014


A HGV.hu terjedelmes riportbeszélgetéseket közölt Bajnai Gordonnal, Kónya Péterrel. Megpróbáljuk értékelni az Együtt 2014 tükrében, amelynek az egyik közvéleménykutató  máris megelőlegezte a «második legnagyobb politikai erő» címet.




A «válságkezelő» Bajnai üzletember, politikus, életútja kötődik a posztsztálinista és átkonvertált állampárthoz.  2007 és 2008 között önkormányzati és területfejlesztési, majd 2009-ig nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter a második Gyurcsány-kormányban. Ezidő alatt hajtották végre pl. a nyugdíjasokat sújtó intézkedéseket (korhatár emelése, 13. havi kifizetés megszüntetése).

Beszél-e a mozgalom (amelynek élére állt Bajnai) a tisztességes bérekről, melyekkel képes volna magát újratermelni a dolgozó, ha nem csökkenne, hanem nőne jövedelme; beszél-e a munkanélküliség felszámolásáról, az ipar és mezőgazdaság, a közszolgáltatások helyreállításáról, az egészségügyhöz, oktatáshoz való hozzáférésről, a szociális helyzet javításáról? Kormányzása alatt is a bankkonszolidáció és a spekuláció támogatása volt az elsőrendű szempont, nem pedig a munkaerő fenntartása. Ha a mozgalom felismerné, hogy innen ered a gond, akkor meglenne a követelések alapja is, amelyre, mert minden dolgozónak érdeke, lehetne széles körben szervezett tömegmozgalmat létrehozni. Ha azt is elismerné, hogy ugyanez a folyamat zajlik minden EU-tagországban (a tőke magát a munkaerőt teszi tönkre), akkor még egy lépéssel előrébb lehetne tartani. Ehelyett azonban hűségnyilatkozatban kötelezi el magát az Európai Unió mellett...

Kétségeket és ellentmondásokat hordoz az új szövetség. A Fidesz antidemokráciája, diktatórikus hajlama egyértelmű, de az is világos, hogy nem elegendő a (Bajnai szavaival) «rezsimváltás» és az «országnak jó út» sem. A Szolidaritás nem állítja, hogy a «középosztályt» akarná képviselni (mint a Haza és haladás), hanem «a munkavállalók, a munkájukat elveszítők, a nyugdíjasok, fiatalok, hátrányos helyzetűek, rászoruló társadalmi csoportokat és rétegeket» és «a munkavállalókat is, hiszen a Munka törvénykönyve teljesen kiszolgáltatottá tette őket a tőkések, a tulajdonosok és a tőke szempontjából». Kónya Péter a «szolidaritás alapján, s nem «pénzpiaci vagy tőkepiaci alapon működő» rendszerről beszél. Kétségtelenül, válasz kell a gazdasági recesszióra, a «foglalkoztatási válságra», a létminimum alatt élő 3-4 millió kérdéseire, az ifjúságot sújtó, a közoktatást, az egészségügyet ellehetetlenítő intézkedésekre. De ilyen válasza nincsen.

Bajnai, hogy feledtesse a szocialista kormányzás múltját (mely egyenesen vezetett a Fidesz, a Jobbik felé), az "1990-2010 meghaladása" jelszót hangoztatja, olyan választási bázist keres, amelybe beleférne «mindenki» –  de ha mindenki, akkor senki…  Nemzeti egységet nem lehet létrehozni, különösen nem most, mikor ennyire kiéleződtek az ellentétek, aki ezt hangoztatja, annak sanda szándékai vannak. Arra számít a Szolidaritás, hogy a létrejött helyzet adta elégedetlenség elsöpörheti a Fideszt. De a helyére mi jönne? A II. Bajnai-kormány mit tudna adni, ha egyáltalán akarna?

Hát, erre nincs felelet – csak általánosságok a demokratikus intézményekről, és semmitmondó kívánságlista. Az Európai Unió kebelén, elfogadva a szuverenitás teljes hiányát, az újabb és újabb megszorítások követelését. Mintha nem születtek volna új EU-jogszabályok, amelyeket az Európai Unió intézményei hoztak (a Tanács és az Európai Parlament), az «uniós költségvetési fegyelem és koordináció megerősítésére», mely szerint már nemcsak a 3 százalék fölötti államháztartási hiánynál szankcionálhat az EU, hanem már az előtt, a preventív ágban is. A bírság akár a bruttó össztermék (GDP) 0,5 százalékát is elérheti. Direktíva tartalmazza a nemzeti költségvetési keretrendszerek minimumelvárásait, ennek a nemzeti jogrendszerben (alkotmány) kell megjelennie. A GDP-hez képest legfeljebb 60 százalékban meghatározott adósságcélra az államadósságot évente a 60 százalék fölötti adósságrész egyhuszadával csökkenteni kell A költségvetés hiányát Maastricht szellemében a GDP 3 %-a alá kell szorítani, az új szerződés szerint pedig tovább csökkenteni évente  («a strukturális hiány alsó határa a piaci áron számított bruttó hazai termék 0,5 %-a»). A makrogazdasági egyensúlytalanságról szóló ajánlásokat amennyiben az adott ország nem követi, szankciókkal sújtja, például a GDP 0,1 százalékát is elérő pénzbírsággal (az euróövezethez nem tartozó államok esetében az uniós támogatások felfüggesztését). Ez a politika minden tagállamot olyan keretekbe szorít, ahonnan nincs kiút, sürgősen szakítani kellene vele.

Alkalmas-e az Együtt 2014 erre a feladatra? Ítélje meg az olvasó.

-sj-


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.