Vörösiszap-katasztrófa, gyárfoglaló sztrájk

A sajtó mindenütt a világon hírt adott a Magyarországon 2010. okt. 4-én bekövetkezett «ökológiai» katasztrófáról. Fotók, videofilmek mutatják be a vörösiszap-tároló gátszakadásának következményeként a lakosság kitelepítését és az okozott károkat, cikkek számolnak be a halottakról, megégett sebesültekről. A Duna, Európa második legnagyobb folyója is veszélyben van, elszennyeződése komoly károkat okozhat a folyásirány többi országában, Szerbiában, Romániában.

De senki sem mondja, hogy a katasztrófa gyökere a Kádár-korszak bürokratáinak privatizációjára nyúlik vissza, mely a köztulajdont magántulajdonná alakította a ’90-es évek közepén, gigantikus vagyonokat felhalmozva fosztogatással. Az összes, a konzervatív, a szocialista, az újkonzervatív kormányok aktív közreműködésével gazdagodtak és gazdagodnak.

Az alumíniumipart és timföldgyártást tényleges értéke töredékéért adták el. Az ajkai timföldgyárat és így a vörösiszap-tárolókat is birtokló MAL árbevétele tavaly meghaladta a 28 milliárd forintot. Kik állnak a MAL mögött? A Kádár-rendszer nomenklatúrájának tagjai, az iszapkatasztrófában érintett nagyvállalat előbb kezelői, majd tulajdonosai. Pl. az igazgatósági elnöki poszt betöltője már a nyolcvanas években magas pozíciókba került, a rendszerváltás után is az MDF-kormány alatt, a szocialista kormány hivatalba lépését követően egy köztulajdonban levő pénzintézet elnök-vezérigazgatója lett, azután a Fidesz közelében tűnt fel tanácsadóként. Hasonló pályát futottak be a Mal Zrt. tulajdonosi körének más tagjai is. A három vezető a leggazdagabb magyarok listáján szerepel. A cég a 2000-es évek óta külföldön is terjeszkedik (Bosznia, Szlovénia, Románia, Németország).

A privatizációs-fosztogató és deregularizációs politika egésze vezetett az országot sújtó katasztrófához.

A tragédia az egész országban nagy felháborodást váltott ki. Az állampolgárok követelik az igazság kiderítését, a felelősök megbüntetését.
De a katasztrófa nem írható csak ennek a bűnös cégvezetésnek a számlájára. Ezért a tragédiáért felelősséget visel a privatizációban résztvett egész magyar rendszerváltó bürokrácia, bármilyen szinű köntöst is visel ma, és a nemzetközi intézmények, ideértve az EU-t, az IMF-t, melyek folytatják a privatizáció követelését.
Bizonyos, magukat «baloldalinak» tartó csoportok «szigorú ellenőrzést» követelnek, a «privatizációs feltételek betartását». Ugyanattól a kormány, mely lefolytatta az ellenőrzést és mindent rendben talált. Mások az Európai Unióhoz és nemzetközi bírósághoz akarnak fordulni segítségért. Ki hihet annak az Uniónak az igazságszolgáltatásában, mely előírja az állami vagyon magánkézbe adását, mely előírja a szabad versenyt, s az állami segítséget megtiltja?

S miközben a média a vörösiszapra koncentrál, elvész a hír, a TE Ganz Röck Zrt. kiskunfélegyházi gyárában ismét sztrájkolnak a munkások: «Munkahely igen, ingyenmunka nem!»

Amikor a TE Ganz Röck Zrt. teljes kapacitással termelt, a társaság állandó alkalmazotti létszáma 370 körül volt, és rendszeresen 120 «külsőst» foglalkoztatott a Kiskunfélegyháza környéki településekről. Két éve azonban már csak késésekkel, hosszabb-rövidebb idejű munkabeszüntetések után kapják meg elmaradt fizetésüket a dolgozók, most pedig több havi bérrel tartoznak nekik. A dolgozók anyagi lehetőségeik végére értek, a gyes-es kismamák, a betegszabadságon lévők sem kapják juttatásaikat.
A munkások sztrájkba léptek, a gyárat elfoglalták és megakadályozták a 200 millió Ft értékű áru elszállítását. A sztrájkbizottság vezetője bejelentette, hogy amíg elmaradt juttatásaikat nem kapják meg, a szállítmány ott marad, ahol gyártották. A helyi német tulajdonú cégek munkásai szolidaritást vállaltak a sztrájkolókkal, a Vasas Szakszervezeti Szövetség eddig hatszázezer forintot utalt át a helyi szakszervezetnek, hogy a dolgozók tartani tudják magukat. A vállalati vezetés külföldi sztrájktörők alkalmazásával is próbálkozott, szerb, horvát,szlovén munkásokkal akarta a munkát elvégeztetni, melyet azok visszautasítottak.

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének magyarországi hívei szolidárisak a sztrájkbizottsággal, a sztrájkolókkal.

Az iszapkatasztrófa és a sztrájkoló munkások esete ugyannak körképnek a részleteként demonstrálja problémáinkat, melyek a határokon kívülre nyúlnak: a privatizáció és szörnyű következményei vezettek ide, ezért követeljük az újraállamosítást, a visszatérést a közszolgáltatáshoz.

Ehhez szakítani kell a nemzetközi tőke intézményeivel, az EU-val, IMF-fel!
Az egészen bizonyos, hogy akár kormányon is, azok nem fogják megtenni, akik az országot rombadöntve privatizáltak.