„Azzal a pénzzel, amit Európa ad, számunkra semmi nem változik”

Görögországot ideiglenesen «megmentették». Az Eu és az IMF 237 milliárd eurós rekordsegítséget szavazott meg, hogy «Görögország jövőjétbiztosítsa» az eurózónában (Jean-Clau Juncker, az eurócsoport vezetője). A 11millió lakost számoló országban minden egyes személyre 21 500 eurós adósságesik. Athén ennek fejében újabb szigorítást jelentett be eddig sosem látott tiltakozási hullám közepette.

Sokan jósolják, ugyanez vár egy sor más országra.

Részletek:

–       Privatizáció (50 milliárdnyi bevétel 2015-ig, egyes közgazdászok valójában csak 19 milliárdra becsülik)

Az ország 11 kikötője, közöttük Pireusz, repülőterek, vasút,közúti hálózat, a villany és a víz,különféle bányák, olajfinomítók, stb. eladása magánkezekbe  

–       Közvetlen megtakarítások (9,55 milliárdot remélnek)

A társadalombiztosítási kiadások csökkentése (5,1 milliárd), egészségügyé (2,1 milliárd),az infrastrukturális beruházásoké (1,2 milliárd), a nyugdíjbiztosításé (850 millió)

Közvetlen következményei az életszínvonalra:

-a minimálbér 22%-os csökkentése bruttó 586 euróra(25 év alattiak számára 30 %-kal, bruttó 527-re, nettó 440-re), 2015-ig) befagyasztva. A munkában töltött évek szerinti automatikus béremelés megszűnik. A tisztviselői fizetés 15-30 %-kal csökken, a magánszférában 20-szal.

-a nyugdíjbavonulás korhatára 65 évre emelkedik, teljes nyugdíjat csak 40 éves szolgálati idővel lehet elérni, összege az utolsó bér 65 %-a.

-háztartásonként a bruttó jövedelem 1-5 %-os arányában szolidarítási adó kirovása; az áfa 23 %-ra növelése; a dohány, alkohol, üzemanyag jövedéki adója 25 %-ra emelkedik; a tömegközlekedés 25 %-kal kerül többe; luxusadót vezettek be és ingatlanadót.

A mindennapi élet

A munkaközvetítő előtti sorban egy fiatalember: «két hónapja vesztettem el a munkámat, azóta egy fillért nem kapok. Bármit elvállalnék.» Az egyetemen: «negyedéves vagyok,milyen jövő vár rám? Semmilyen. Innen el kell menni.» Egy  másik egyetemista: «azt a bért kínálják, amit 1999-ben lehetett keresni. A megélhetés azonban tízszeresére drágult! Azzal a pénzzel, amit Európa ad, számunkra semmi nem változik. Mindig többet kell dolgozni, mindig kevesebbért.  A probléma nem is a görög kormány, hanem maga a tőkés rendszer.» Nem messze egy kicsiny tüntetés, a vakok demonstrálnak. A fiú hozzáteszi: «nem azért mondom, de az idők nem kedveznek nekik. Senkinek egyébként.» A Világ orvosai szervezet rendelője előtt hosszú sor áll asszonyokkal, gyerekekkel. «Vizsgálatra és gyógyszerekre várnak», mondja az asszisztens, «számuk minden nappal nő, egyre többeknek nincs pénzük már a gyerekek oltására sem. Kikerülnek az utcára. Kampányt indítottunk, hogy az alapvető élelmiszerekhez hozzájussanak, rizst, olajat, tésztát osztunk, de az igény nagyobb, mint a lehetőségünk. A gyerekek alultápláltak, a szülőknek még tejre sem futja».Orvosságot is gyűjtenek, kérik, akinek nincs szüksége már rá, adja le. A templom előtt hajléktalanok gyülekeznek. Sorsuk a nyáron majd kevésbé nyomorúságos lesz, gondolják sokan. De a szegénység nem ma keletkezett. A kószáló nincstelen áldozatok magukra maradtak, nem kapnak segítséget. „A jómódúaktól nem várhatunk semmit. Akiknek nincs sok, azok adnak a kevésből”, jegyzi meg egy járókelő.

Pedig az «eurocsoport» már bejelentette, hogy az eddigi intézkedések sem elégségesek…