Éhségmenet: ki, mit, hogyan, miként?

(az idézőjeles mondatok kommentárokból származnak)

Éppen a menet érkezésének napján dicsérte meg Mesterházy Orbánt, azért, mert utóbbi megtért a nemzetközi nagytőke akoljába (Európai Unió) – mely erősen arra utal, egyfelé visznek itten az érdekek 'jobb'- és 'baloldalon'... a nemzetközi finánctőke támogatása irányába, amely a béreket, nyugdíjakat, juttatásokat letöri, munkahelyeket szüntet meg, privatizácókra kényszerít, stb.

A menet alatt az MSZP vezetői azonban nagyokat hallgattak. Szerencse is, mert könnyen pofájukba vághatták volna – és jogosan: «A miskolci éhségmenet legeleje nem most, hanem több mint húsz éve a rendszerváltás előkészítésével, az állami és szövetkezeti ipar privatizációjával indult el. A felelősök akkor "születtek". Az előprivatizáció majd az állami és szövetkezeti vagyon tőkés tulajdonba adásának "hősei" pedig az mszpés Németh Miklós és Horn Gyula kormányok voltak.» Akiknél persze nem különb Antall, Orbán sem.

Azonban, hogy «a volt diósgyőri kohászok menetére éppen azok települtek rá, akik elvarázsolták az iparágukat» nem teljesen állja meg a helyét. Azt gondolom, EZ az MSZP nem AZ és nem csak azért, mert kipottyant a hatalomból (kéz kezet mosó elitből csak egy van…). A szoc. párt válságban van, ennek nyilvánvaló jelei a szakadás (Gyurcsácsék kiválása) és a baloldali bázis kezdeményezése, melyet nevezzünk ‘vissza a gyökerekhez’. Azt gondolom, ez utóbbit feltétlen támogatás illeti. Az is világos, hogy EHHEZ az MSZP-s csoporthoz fordultak a menetelők, abból az elvi megfontolásból, hogy ennek a pártnak, amely magának vindikálja már nevében is a tömegek képviseletét, kutya kötelessége melléjük állni (így van !); és abból a gyakorlatiból, hogy szükségük volt infrastrukturára (20-30 ember etetése, szállásolása, védelme, stb.). Nem lehettek optimális mértékben függetlenek. Mindamellett tökéletesen igaz, «bármennyire vannak is tiszteletet érdemlő MSZP-tagok (akár képviselők is), az MSZP szerepe a Menetben csak akkor válhat hitelessé, ha önkritikusan szembenéznek hibáikkal (az említettekkel, amelyekre a hiba enyhe kifejezés) és gyökeres fordulatot vesznek a plebejusan baloldali szociáldemokrácia irányába!» Ha ezt nem teszik meg maguk az érintettek, akár országgyűlési képviselők is, hiába vezekelnek akár gyaloglással is, az hiteltelen marad.

Szintén «vizsgázott és levizsgázott az a párt, amelyikre a tiltakozó kohász munkanélküli, a fiatal munkanélküli, az éhező és nélkülöző méltatlanul számított! (…) egyszemélyi vezetése megtiltotta a szükséges támogatást, pedig nevében viseli a "munkás"-t, ugyanakkor a kormánypolitika (…), nem a bajban lévő munkás mellé áll. (…) Ettől függetlenül a tiltás ellenére is részt vettek párttagok a menetben egyénileg». Ez a párt, melynek vezetését szintén nem kell azonosítani tagságával, csak azt a saját, sokévtizedes hagyományát folytatja, mellyel egyre inkább eltávolodik a magyar dolgozóktól.

Ez a menet még nem valódi tömegmozgalom, de arra mutat, hogy vannak már tömegek, melyek nem akarnak az eddigi módon élni, kimondják ezt, az apátiából kibújnak, képesek megszervezni önmagukat. Ez a lényeg.

Ezt a veszélyt látják a munkáltatók is: «Egyes munkahelyeken aláírattak egy papírt a dolgozókkal, hogy tüntetésen nem vesznek részt».