Tartalom:
-
Franciaország: Szolidaritás a görög néppel, a görög dolgozókkal. Kifele a
trojkával, kifele az Európai Unióval!
-
Portugália: Lisszabonban 300 000 dolgozó tüntetett politikai megoldásért
-
Algéria: Fraternité: «Szíria: a líbiai
megoldás rajzolódik ki...»
-
Szenegál: a CNTS - CNTS/FC – UNSAS – CSA szakszervezetek közös nyilatkozata
-
Afganisztán: az AWCC dolgozójának levele (Bulletin des Travailleurs 15.sz.)
-
Guadeloupe: Travailleur et paysan (Dolgozó és paraszt) újság februári száma:
Előre, Marie-Galante, mutasd az utat!
Franciaország: Szolidaritás a görög néppel és görög
dolgozókkal
Kifele a trojkával!
Ki az Európai Unióval!
A görög nép felkelt.
A szakszervezeti tömörülések (GSEE – ADEDY)
felhívására kétnapos általános sztrájkba lépve a dolgozók, a fiatalok, a
népesség vasárnap elözönlötte Athén központját, hogy követelje, a parlament ne
szavazza meg az IMF és az EU újabb szigorítási programját.
A program a pénzügyi piacok nevében hallatlan
brutalitással:
· 22 %-kal
mérsékeli a minimálbért csakúgy, mint a nyugdíjakat;
· A
közszolgáltatásban 150 000 munkahelyet szüntet meg;
· Azonnal,
teljes mértékben privatizálja a víz–, a villanyszolgáltatást és a vasutat.
Mindehhez hozzá kell adni a «szocialista»
Papandreu-kormány és a jelenlegi nemzeti egységkormány két év alatt meghozott
eddigi intézkedéseit.
Febr. 12-én éjszaka a Parlament megszavazta a
programot. 43 képviselő, baloldali és jobboldali azonban elutasította a halálos
terveket – pártjukból azonnal kizárták őket.
A görög nép élni akar! Halljuk kiáltását: «Kifele a trojkával,ki az Európai Unióval».
A tragédiát, amit a görög népre hozott az Európai
Unió, a többi nép számára is programozza, szervezi: Görögország után jön majd
Spanyolország, Portugália, Olaszország, Franciaország, stb.
Egész Európában az IMF, az Európai Központi Bank arra
kényszeríti a kormányokat, hogy példátlan szociális regresszióval elégítsék ki
a bankok és spekulánsok adósságkövetelését.
Az új szerződéstervezet (európai csúcstalálkozó jan.
30.) az összes európai nép számára döntött az állandó, folyamatos
szigorításról, az összes vívmány megsemmisítéséről, a teljes nemzeti
szuverenitás felszámolásáról.
A Független Munkáspárt felhívja a dolgozókat,
fiatalokat, hogy vegyenek részt azon a tüntetésen, melyet febr. 13-án 18.30
kezdettel a Kleber metrótól (rue Auguste Vaquerie) indulva a párizsi görög
nagykövetség előtt tart. (1)
El a kezekkel a görög néptől!
IMF, Európai Unió kifele!
Le az új szerződéssel!
Éljen az európai dolgozók és népek szabad uniója!
Claude Jenet, Daniel Gluckstein, Jean Markun, Gérard
Schivardi, a Független Munkáspárt (POI) titkárai
(1) Tüntetésre szólít a PG, PCF, NPA,
Front de gauche… (Balpárt, Kommunista Párt, az Új Antikapitalista Párt,
Baloldali Front, stb.) szintén
Portugália
Lisszabon,
febr. 11.
300
000 dolgozó tiltakozott politikai megoldásért a Terreiro do Paçon (Lisszabon
legnagyobb terén)
Együtt jöttek az
ország minden részéből a CGTP – a legnagyobb szakszervezet, amely elutasította
a trojka szociális egyeztetésének aláírását – felhívására a munkaügyi törvények
destrukciója miatt (az elbocsátások liberalizációja, a munkanélküliek
járadékainak drasztikus csökkentése, három napos szabadság és négy nap ünnepnap
elvétele, a túlóradíjak csorbítása, stb.).
Különféle
tüntetések szakítják meg minden alkalommal a trojka, a kormány, a köztársasági
elnök bejelentéseit – a CGTP új
koordinátora, Armenio Carlos megerősítette, hogy a dolgozók akarata megvan, tiltakoznak,
folytatják harcukat, hogy politikai alternatíva szülessék válaszul a népesség
gondjaira és ez a politika az országot a társadalmi haladás útjára léptesse.
Beszédében, «Itt nem az IMF parancsol!», Armenio
Carlos köszöntötte a világ népeit, melyek küzdenek az imperializmus ellen,
emlékeztetve különösen a görög nép általános munkabeszüntetésére, a spanyol
dolgozók febr. 19-i mozgósítására.
Kijelentette,
hogy egyrészről «minél többet fizetünk,
annál jobban eladósodunk»; másrészről pedig követeli «az adósság újratárgyalását», hogy Portugália «kötelezettségeit honorálhassa».
A beszéd kemény
jellege ellenére megoldás nincs.
«Részt
veszek minden tüntetésen, de az az érzésem, üres kézzel térünk vissza. Másképp
kell»
– ezt gondolja egy pedagógus, nyíltan állítja és sok ezer tüntető bizonyosan
osztja véleményét.
Arménio egyetlen
megoldása a decentralizált tüntetések febr. 29-re – az Európai Szakszervezetek
Szövetsége kínálta keretekben –, mely az Európai Unió és intézményei
politikájának «kritikus támogatását»
feltételezi.
A Marinha Grande
munkásvárosból érkező aktivistákat, akik részt vesznek az «elbocsátások
megtiltásáért bizottság» (CPD) munkájában, megtapsolták amikor felvonultak
transzparensükkel, «A trojka programjának
visszavonását!».
A lisszaboni kommünikével
együtt követelik:
«Egységes mozgósítást:
- a Passos Coelho-kormány /
“trojka”programjának megsemmisítésére;
- felújítani április 25-öt
(forradalom, mely megdöntötte Salazar diktatúráját- a ford.».
(...) a CPD úgy
találja, hogy a jelenlévő összes dolgozó egységes mozgalmat kíván a kormány/
trojka programjának megakadályozására.
(…) üdvözöl
minden dolgozót, aki részt vesz ebben a harcban a társadalmi egyeztetés
aláírásának megsemmisítéséért, a
kollektív szerződések védelmében, a folyó privatizációs tervek visszavonásáért
(TAP, ANA, Posta, vízművek, takarékszövetkezet).
Itt az ideje
annak, hogy a dolgozók demokratikus és más népekkel szolidáris akcióiból
kiindulva, Európa szuverén nemzeteinek szabad uniója bázisán Portugália véget
vessen a Passos/Portas-kormány és a trojka politikájának».
A CPD aktivistái
ezen a tüntetésen petíciót indítva aláírásokat gyűjtöttek a görög GENOP-DEH
szakszervezeti felelőseivel való szolidaritás kimutatására, követelik az
ellenük felhozott vádak azonnali elejtését Papademos miniszterelnökhöz, a
Munkaügyi ill. Igazságügyi miniszterekhez és a görög nagykövetséghez fordulva.
A
lisszaboni görög nagykövetségen kérik, hogy fogadják őket.
ALGÉRIA
A
Fraternité, a Parti des travailleurs d’Algérie
lapja 36. számában megjelent cikk
Szíria:
kibontakozóban a líbiai fajta megoldás
Febr. 5-én az
ENSZ Biztonsági Tanácsában az arab monarchiák által benyújtott Szíriát elítélő
határozatot Kína és Oroszország kettős vétója elutasította. A vétón túllépve az
USA, Nagy-Britannia és Franciaország rátámadtak a BT eme állandó tagjaira, sőt,
nyilatkoztak az ENSZ-et akár megkerülő szándékukról is.
Az «válságból kilábalás arab elképzelésére»
támaszkodó megoldás a mindennapos öldöklések egyedüli felelőseként írja le a
szíriai rezsimet, és csak egy a célja: a szíriai rendszer megdöntése. Az
Oroszországot képviselő Vitalij Csurkin azzal a ténnyel igazolta országa
álláspontját, hogy «a Biztonsági Tanács
néhány befolyásos tagja már a (szíriai) válság elején aláaknázta megoldásának
minden módját a rendszer megdöntésére felhívással, a fegyveres megoldást
táplálva». Még (a nagyhatalmaknak alávetett) Arab Liga missziójának
jelentése is ebbe az irányba mutat.
Az Arab Liga
missziója, amelyet nem lehet részrehajlással vádolni, vizsgálta: «Homs és Hama körzetében a fegyveres
csoportok kormány elleni erőszakos cselekedeteit, amelyekben a kormány
csapatainak tagjait ölték le és sebesítették meg.»
Bizonyos
helyzetben a kormányerők válaszképpen reagálnak a tagjaik ellen elkövetett
támadásokra. A misszió megfigyelői feljegyezték, hogy a fegyveresek termikus
bombák és páncéltörő rakéták használatához folyamodtak. Hozzáteszik, «a misszió
tanúja volt a fegyveres erők számos halálesetet és sebesülés okozó erőszakos
cselekedeteinek Homs, Idlib és Hama körzetében a kormány ellen, melyeknek civil
célpontjai is voltak, A misszió bombatámadásokról és erőszakos cselekedetről
többoldali hamis jelentést jegyzett, a helyszínre kiszállása után kiderült,
hogy ezek hiteltelenek voltak. A misszió dokumentumokra és helyi jelentésekre
támaszkodva kimondja, hogy a sajtó bizonyos esetekben félrevezetett.»
(L’Expression – 2012. febr. 6.)
Ezért döntöttek
úgy a Katar és Szaud-Arábia vezette arab monarchiák, hogy ezt a jelentés
ignorálják és megkerülik az Arab Ligát. Az Öböl-kooperációs Tanács (mely
összefogja Szaud-Arábiát, Behreint, az Egyesült Arab Emirátusokat, Kuvaitot, az
Omani és Katari Szultánságot) nevében cselekedve határoztak, hogy «csatlakozva a szaudi királyság döntéséhez az
Arab Liga missziójából kivonják megfigyelőiket» Szíriából, vádolva «Damaszkuszt, hogy nem alkalmazkodik az
arab válságfelszámolási tervhez». A L’Expression napilap febr. 6-án tudósít
arról, amikor a szudáni tábornok bemutatta a misszió jelentését, «a jelenlevő arab diplomaták felfedték a libanoni As Safir napilap előtt, az öbölbéli
monarchiák azt se hagyták, hogy az befejezze expozéját és azonnal belekezdtek
előzőleg megfogalmazott kommünikéjük felolvasásába követelve a Biztonsági
Tanács beavatkozását, jegyzi meg az Al Manar (TV).» A Biztonsági Tanács
orosz és kínai vétója után a monarchiák az arab liga ürügyén visszatértek a
feladathoz, összegyűltek még az arab külügyminiszteri találkozó előtt, tudjuk
meg az újságból.
Az EL Watan
(febr. 13-án) szerint az Öböl-kooperációs Tanács országai «összehangolták zenéjüket és leállították az olyan országok
térdrekényszerítési kísérletét (mint pl. Algéria), melyek nem voltak elég
offenzívak a szíriai rezsimmel szemben». Nyomásgyakorlásuk azonban
kimutatta szándékukat: ENSZ-arab közös fegyveres erők küldését Szíriába. Ezen
felül pedig itt van a külügyminiszterek tanácsának ajánlása az arab országok
felé «minden diplomáciai, intézményi és
nemzetközi együttműködés megszakítása a szíriai rezsimmel», «az ellenzékkel
pedig kommunikációs csatornák nyitása, politikai és anyagi támogatás nyújtása».
Világos felhívás a «szíriai ellenzék» elismerésére
és felfegyverzésére – amit egyébként Katar és Szaud-Arábia a válság kezdete óta
folytat az amerikai imperializmus javára.
«Ezek után, úgy tűnik, a líbiai forgatókönyv
szinte elkerülhetetlen Szíriában. Bachar Al Assad makacs rendszerének sorsa
eldöntetett», foglalja össze az El Watan napilap.
Hamid B.
SZENEGÁL
Négy szenegáli szakszervezeti tömörülés
közös nyilatkozata
CNTS -
CNTS/FC – UNSAS - CSA
A négy
szakszervezeti tömörülés delegációja febr. elsején találkozott, hogy elemezze a
választásokhoz kötődő helyzetet, és a szakszervezeti mozgalom felelősségének
megfelelő megoldást javasoljon.
A találkozó
gyümölcsözőnek bizonyult a munka világát fenyegető nemzeti társadalmi-politikai
felbolydulás súlyos fenyegetése közepette.
Megvitatás után
a szakszervezetek összefoglalják, hogy
- a feszültség
nő, erőszakos cselekmények veszélyeztetik a társadalmi békét;
- a kormány nem
tartja tiszteletben a dolgozói szervezetekkel megkötött egyezményeket, ami
ismételt felfordulást okoz az egészségügyben, az oktatásban, a
telekommunikációban, a közlekedésben, az olaj- és gázszektorban, a halászatban,
a kikötőkben, a helyi közösségekben, a nehézséggel küzdő vállalkozásokban;
- a feszült
politikai klímát a párbeszéd hiánya jellemzi, az ennek következtében kialakult
ütközések emberi életeket követeltek;
- a helyzet
veszélyes mivolta a teljes nemzet összefogását igényli.
A CNTS, a
CNTS/FC, a CSA és az UNSAS határozottan elítéli az erőszakos cselekményeket;
- felszólítja a
kormányt, hogy gondoskodjék a személyek és javak biztonságáról, tegye meg a
szükséges lépéseket a rendőrségi túlkapások elkerülésére;
- a dolgozókat
arra kéri, maradjanak mozgósításban, legyenek éberek, hogy követeléseiktől, az
alapvető fontosságú élelmiszerek árcsökkentésétől, a bérek megadóztatásának
enyhítésétől, a demokratikus és szakszervezeti jogok tiszteletben tartásától
elfordítani ne lehessen őket.
A CNTS, a
CNTS/FC, a CSA és az UNSAS párbeszédre szólítja a politikai szereplőket
avégett, hogy a választások nyugodt körülmények között, konszenzusos módon és a
köztársaság alaptörvényeinek tiszteletben tartásával folyjanak.
A
szakszervezetek megerősítik, hogy harcolni fognak a dolgozó tömegek helyzetének
jobbá tételéért. Ugyanakkor hozzá akarnak járulni az erőszak minden formájának
eltűnéséhez, a nyugalom visszatéréséhez országunkban.
Dakar, 2012. febr. 1.
AFGANISZTÁN
Megkezdjük
a katonai megszállások és beavatkozások elleni, a nemzeti és népszuverenitás
védelmének érdekében tartott algíri konferencián részt vett afgán aktivisták
cikkeinek közlését.
Ezek
az aktivisták a háború és megszállás ellen küzdenek egy független
szakszervezet, az IWUA létrehozásának
keretében.
Az AWCC dolgozójának levele [1]
(Bulletin des Travailleurs n° 15)
Ma van Aïd [2].
Reggel 6 óra, mennem kell dolgozni, nincsenek szabadnapjaim, megfosztottak
tőlük. A feleségem és két gyerekem mondja: "Ma van Aïd, nincs semmink enni
és a vendégeket megkínálni." Susanne, az idősebb hozzáteszi: "Papa, a
barátnőmnek az apja új piros cipőt vett, úgy szeretnék én is ilyet."
Csak 100 afgani
(2 $) volt a zsebemben, a bérem maradékával pedig a péket, a többi kereskedőt,
és a házbért kellett kifizetni.
Semmi pozitív
választ nem tudtam adni.
Munkába
indultam, nehogy elbocsássanak a késésért.
Megérkezve,
nevemre szóló borítékot találtam. Azt hittem, megoldás lesz benne az anyagi
gondokra, egy kis pénz Susanne cipőjére és az estét az ünnephez méltóan
tölthetjük. Ennyi volt benne: "Boldog Aïdot!", semmi más.
Az emberek
szeretik a ünnepet, meglátogatják barátaikat, ajándékot, ruhát vesznek, az
asztalt színes gyümölcsökkel, étellel díszítik. De a tőkés rendszerben csak egy
maroknyi család ünnepelhet örömmel.
A tőkés
rendszerben az öröm, a szomorúság, a gazdagság, a szegénység megosztott, a
tőkéseké az öröm és a gazdagság, a dolgozóknak, elnyomottaknak pedig a maradék
jut.
Az Aïd
alkalmából az AWCC főnökeitől azt vártuk volna, hogy egy kis bért osszanak,
tegyenek a jókívánságot közvetítő üdvözlőlap mellé legalább 500 afganit (10 $).
Hogy az én kis Susanne-omnak legyen piros cipője.
[1] Afghan Wireless Communication Company,
telekommunikációs cég
[2] az Aïd az egyik alapvető muzulmán ünnep
GUADELOUPE
Travailleur
et paysan (Dolgozó és Paraszt) újság
Februári
szám, vezércikk
Bayalé: Marigalant Ka montré chimen la!
(Előre, Marie-Galante, mutasd az utat!)
Két hónap óta a
dolgozók, fiatalok, munkanélküliek, nyugdíjasok szakszervezeteik hívására
a «Marie-Galante Péyi doubout» (1) közösség
kereteiben mozgolódnak, hogy kifejezzék elutasításukat az adósságfizetési
politika, a «deficitdiktatúra», Lilèt Marigalant beprogramozott gyilkossága
ellen.
Többek között
ezeket követelik:
a kórház összes
tevékenységének fenntartása;
a cukor- és rumgyártás
iparágainak megtartása;
intézkedések a
territoriális kontinuitás érdekében;
valódi
munkahelyek és képzés;
a
vízszolgáltatás, alapvető kereskedelmi cikkek profitmentessége;
a
közszolgáltatások fenntartása, hogy azokhoz mindenki hozzáférhessen;
az ifjúság
szükségleteinek megfelelő program felállítása.
Dec.
1.: általános sztrájk
Követeléseik
alátámasztására dec. 1-én az LKP támogatásával általános munkabeszüntetésre
került sor, egyidőben a mintegy négyezer embert megmozdító tüntetéssel
Grand-Bourg utcáin (a népesség egyharmada) választott képviselőik támogatását
bírva.
A francia állam
manőverezésbe kezdett. (…) Megkezdődtek a mozgalom megosztására irányuló
akciók. (…) Közben pedig csendőröket küldtek a szigetre, akik a fiatalokat
provokálták. Egyikőjüket letartóztatták, majd titokban próbálták elítélni dec.
27-én.
A
helyzet
Minden gond a
gyarmati intézmények kereteiből fakad. (…) Képviselőink nem a népesség
érdekeiből kiindulva hozzák meg döntéseiket (a szigorítások bevezetése
ügyében). Innen ered a kórház tönkretétele, üzemek bezárása, a Capesterre-Belle
Eau-ban már megkezdett kórházépítkezés leállítása, a megkötött egyezmények
(Bino-egyezmény, márc. 4-i egyezmény) megkérdőjelezése.
.
Konstwi
on dot Gwadloup (egy másik Guadeloupe felépítése)
A Travayè é
Péyizan aktivistái minden erejükkel a gyarmatosítás megszüntetéséért harcolnak.
(…) A maitól különböző Guadeloupe
felépítéséhez eszközök kellenek, szuverenitásunk megszerzése. (…) Az új
keretekhez szervezetek szükségesek, ezért célunk egy valódi munkáspárt
létrehozása Guadeloupe-ban.
Marie-Galante
népe megmutatja az utat
Azt mondja, elég
a demagógiából. Valódi párbeszédet akar. Dec. 1-i követelései megtárgyalását
kéri avégett, hogy azok teljesüljenek. Ezt mondták ki dec. 9-én. Ezzel ért
egyet egész Guadeloupe népe, ezt támogatják a dolgozók. Ehhez kell az egész nép
szolidaritása.
Tavayè
é Péyizan
• követeli a
represszió leállítását, valódi tárgyalások kitűzését Marie-Galante dolgozóinak
és népének kezdeményezéseiről;
• felhívja szimpatizánsait,
a dolgozókat, a fiatalokat, hogy támogassák Marie-Galante közösségét, mert
ennek védelme Guadeloupe integritásának védelme is.
Abymes, 2012.jan.
Marie-Galante, úgy is nevezik
«a száz malom szigete», Gudeloupe-hoz tartozó sziget.
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs
et des peuples
87, rue
du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél :
(33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur
de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87,
rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n°
0713 G 82738
Edité par “Les
Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.