Fiatalok Nemzetközi
Szemléje 5.sz.
(második rész)
Afganisztán: ifjúságunk az USA és a NATO ópiumkereskedése áldozata
Az USA és a NATO az ópium és a narkotikumok ellen tíz éve úgymond harcol, az ENSZ egyik jelentése mégis arról számol be, hogy a drogok termesztése, készítése és forgalmazása óriásira nőtt, csakúgy, mint a mindezekből származó profit.
2000-ben a tálibok
megtiltották a mák termesztését, a narkotikumok adásvételét, kampányukkal a mák
termőterületének 91 %-át megszüntették. De az ország megszállása és az Egyesült
Államok–NATO 2001 végi afganisztáni «béke és antiterrorista» programja csak
stimulálta ez a nagyon is jövedelmező üzletet.
A helyi maffia,
ópiumkereskedők és háborús bűnösök alkotta bábrezsim megosztja a hasznot
külföldi partnereivel. Ugyan hivatalosan illegális a máktermesztés és ópiumkészítés, kreáltak is egy
különleges minisztériumot, de ténylegesen mindez csak az ópiumtermelést
szolgálja. A küllföldi ellenőrzés alatt álló Afganisztán a világ első számú narkotikum előállítója, a világtermelés 90 %-a
Afganisztánhoz kötődik!
Az afgán kormány, híven gazdáihoz, a szegény földművelőket növénykultúrájuk megsemmisítésével bünteti – mutatva a törvény keménységét –, azonban ezzel csak a
kereslet–kínálatot
tartja egyensúlyban, hogy biztosítsa hosszú időre szóló hasznát.
Számítások szerint a szegényparasztoké a bevétel 2 %-a,
míg 98 % a megszállók által támogatott, országon
belüli és kívüli maffiáé. Evidens, hogy kisparasztok nem
képesek sokezer tonnányi heroint és ópiumot előállítani és a nemzetközi piacokra szállítani. Amerikai, angol és más szövetségesek katonai missziói kereteiben,
helikopterekkel viszont minden ellenőrzés nélkül megteszik. Egy észak-amerikai
újság, a New York Times 2007. júl. 27-i száma írja: «az USA hadserege szemet húny felette, ez nem tartozik az
antiterrorista misszióhoz.»
Az ENSZ és az afgán kormány
utolsó felmérése alapján itt az ópium haszna kb. 1,4 milliárd dollár (a GDP 9
%-a) és ez 133 %-kal növekedett az utolsó évek folyamán.
A minisztérium szerint míg
2006-ben 920 000 drogfüggő személy élt Afganisztánban, 2008-ban már másfél
millió, többsége fiatal.
A fiatalok többsége a
szegénység, a munkanélküliség, a rossz tanulási körülmények miatt máris
pszichikai problémákkal küzd; a könnyen beszerezhető ópiumban és a heroinban
keresi a megnyugvást.
Afganisztánban a fiatal
narkotumfüggőknek válogatás
nélkül mindent meg kell tenniük, el
kell vállalniuk a legrizikósabb feladatokat is. Az afgán katonák és rendőrök
között is sokan vannak, az első sorokba küldik őket. A háborús nagyurak és
bűnözők, akik kormányon vannak, szintén a fiatal drogfüggők közül választják
azokat, akik sanda szükségleteiket elégítik ki; úgy kezelik őket, mint
az állatokat Kabulban. Semmi nem történik ennek a sérülékeny rétegnek a
védelmére.
Természetesen nem csak az
afgán fiatalok szenvednek, hanem a világon e démon áldozataként millióan és
millióan. De ennek semmi jelentősége nincs a tőke számára, csak a haszonnak.
Legyen az ópium, heroin, tömegpusztító, nukleáris fegyver, háború vagy szándékosan terjesztett betegségek...
Left Radical of Afghanistan
Románia
A felháborodás
Egy egész széria költségvetési megszorítás és megalázás után a nép kiment az utcára. Robbanás történt a
kormány, a rendszer ellen, de
mi vezette őket? A kegyetlen szegénység, a hosszú évtizedek, talán egy évszázad
alatt megszerzett alapvető jogok elleni támadás.
Az utóbi 22 év alatti jogfosztás kulminált most.
A narancsszínű
hatalom, mint a decemberi forradalom óta mindegyik a trojka, az IFM- Európai
Központi Bank-Világbank imperialista nagytőkés érdekeit képviseli. Nem csak
Románia a célpont, minden ország.
A meghozott áldozatok elképesztő szegénységhez és kiszolgáltatottsághoz
vezettek, nemcsak itt. Nézzétek Görögországot, Írországot, Spanyolországot,
Franciaországot, Olaszországot, az USA-t. De a romániai kormány ment
legmesszebbre az új munkatörvénykönyvvel, amellyel gyakorlatilag a
munkásosztály összes jogát tönkretette.
És nem állnak le. Ahogy már hozzászoktunk, az év utolsó napjaiban – amikor
mindenki az ünnepekre készülődik – fogadják el azt a sereg törvényt, melyek még
inkább megnehezítik az életet. A Basescu-Boc kormány sem volt kivétel.
A kormány 2011. dec. 28-án jelentette be az új egészségügyi törvényt, s többek
között a mentők tönkretételét. Célja a fizetős sürgősségi szolgálat létrehozása
volt csakúgy, mint az egészségügyi biztosítás magánkézbe adása. A Románia és az
IFM (az Európai unió politikája) közötti memorandum már beszűkítette a
mentőszolgálat lehetőségeit, ez a törvény gyakorlatilag az egész orvosi
ellátást privatizálná.
A törvény elleni első reagalás a kormány tagja részéről érkezettt (Raed Arafat,
az egészségügyi minisztériumi altitkár, a mentők alapítója részéről). Traian
Basescu, aki hozzászokott ahhoz, hogy a kormány tagjai szolgaian bólogatnak,
baloldalinak titulálva éles kritikával illette azt, aki ellent merészelt
mondani. Arafat doktornak el kellett hagynia jan. 10-e óta betöltött posztját.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A felháborodás szikrája felgyújtotta
Marosvásárhelyt (ahol ez a mentőszolgálat megszületett) Arafat doktor támogatására,
de gyorsan ez egész szigorítási program ellni tiltakozó mozgalommá fejlődött.
Egyik molinón ezt lehetett olvasni: A PRIVATIZÁCIÓ ÖL!
A láng gyorsan végigszaladt a romániai városokon, tüntetések voltak
Gyulafehérváron, Kolozsvárott, Krajovában, Tursnu Severinben, Iasiban,
Temesvárott, stb. – de a legtömegesebb Bukarestben.
2012. jan. 13-án este a Cotroceni palotával szemben tüntetők százai gyülekeztek
Arafat doktort támogató jelszavakat kiabálva, majd áttérve a
Basescu-ellenesekre és a politikai követelésekre. Azt hallhattuk:
«Szabadságot!», «Le a diktátorral!», «Ki innen, közönséges ripacs!», a
Predealban síelő «különleges lénynek» (az elnök azzal
dicsekedett, hogy ő az) mennie
kell. A csendőrség viszont
itt volt, sikerült is brutálisan szétverni a tüntetőket és néhány békés
személyt letartóztani.
A második napon az emberek az Egyetem térre mentek (ahol 22 éve a Ceausescu-házaspár
személyi diktatúrája elleni felkelés kezdődött) és Basescu, valamint
kamarillája lemondását követelték.
Békésen foly a tüntetés kb.
éjfélig, amikor is azt a speciális csendőrosztag erőszakkal feloszlatta. Ami
akkor történt, annak semmi köze a demokráciához... békés tüntetőket tartóztatak
le brutális módon, kisöregeket vertek, gyerekeket téptek ki szüleik kezéből...
A bukaresti tiltakozások 3. napján még nagyobb számban érkeztek az Egyetem
térre. Az általános üzenet azok ellen irányult, akik meglopták és
kiszolgáltatták őket.
Ismét akcióba kezdtek a megtorló erők, a provokáció hatására a tüntetők pedig
köveket, üvegpalackokat kezdtek dobálni.
Mindezek alatt a kormány a hegyekben rejtőzködött. Az egyetlen helyén
maradt kormánytag, Emil Boc meglátogatta a sebesült csendőröket, aztán emígyen
nyilatkozott: «ha ti
nem is haragszotok rám, én igen» kijelentve, hogy nem szándékozik lemondani
(mintha az ellenkezője valakit is kielégített
volna). A PD-L szóvivője,
Sever Voinescu-Cotoi moziba, sőt elmegyógyintézetbe küldte a tiltakozókat, (a
nyíltan fasisztabarát) Iulian Urban szenátor pedig a
tüntetőket férgeknek titulálta.
( A folytatás ismert. A
kormány lemondott, a törvénytervezetről is, de utódja sem különb nála. A
küzdelem folytatódik...)
A
szerkesztőség:
- Organisation des Jeunes pour la Révolution (OJR,
Algéria)
- Socialist Organizer (USA)
- Juventude Revolução (JR-IRJ, Brazília)
- Alliance des Jeunes Révolutionnaires (AJR,
Franciaország)
Kapcsolat: (elsősorban francia, angol, portugál
vagy spanyol nyelven):
bij.redaction@gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.