Nemzetközi információk
új széria 66.sz. (435) –
2012. márc. 23.
KAZAHSZTÁN
Natalja Szokolova kiszabadult!
2012. márc. 8-án a kazah
munkásaktívák értesítettek bennünket arról, hogy Natalja Szokolova 6 éves
fegyházbüntetését három éves felfüggesztett börtönre enyhítették, két évre az
igazságügyi szervek ellenőrzése alá vonásával és az aktivista tevékenységtől
hároméves eltiltással (a kazah törvényeknek megfelelően).
Natalja Szokolova jogász
a Karazsanbassmunaj olajiparivállalat munkásszakszervezeténél. Olvasóink nyomon
kísérhettek Kazahsztán nyugati vidéke olajmunkásainak sztrájkját, a dolgozók és
független szakszervezetük elleni brutális megtorlás folyamatát.
2011 májusában a
Karazsanbassmunaj üzem igazgatósága visszautasította a munkások által
választott új szakszervezeti vezetés elismerését. Több mint ezer munkás tette
le a munkát követelései alátámasztására, ezek között a szakszervezeti
képviselet szabad választása jogáért (melyet az ILO konvenciói garantálnak, s
Kazahsztán is aláírta). A térségben más olaj- és gázkitermelő üzem
munkásai is csatlakoztak hozzájuk.
Öt hónapig több mint 15
ezer munkás sztrájkolt a kegyetlen megtorlás ellenére. Egy 28 éves
szakszervezeti felelőst meggyilkoltak, egyik szakszervezeti vezető 18 éves
lányát pedig «eltűnése» után holtan találták meg.
Natalja Szokolovát 2011
júliusában tartóztatták le, aug. 8-án ítélték 6 év fegyházra a
Büntetőtörvényköny 2 cikkelye megsértése alapján (a 164-3-as, «társadalmi
viszály szítása» és a 334-2-es, «illegális gyűlések szervezése»).
Többszáz sztrájkolót elbocsátottak.
2011. dec. 16-án, a
kazah függetlenség évfordulójának ünnepén a rendőrség provokációs akcióra
hivatkozva belelőtt a Szokolova szabadon bocsátásáért tüntető sztrájkolók közé
Zsanaozenben. Egy tucat halottat és sebesültet ismertek el a hatóságok, s
ezután rendkívüli állapotot hirdettek ki.
A Dolgozók és Népek
Nemzetközi Egyetértése a Megtorlások Elleni Nemzetközi Bizottsággal (Cicr)
együtt rögtön az események kezdetén nemzetközi szolidaritási kampányba fogott
(a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség, az orosz Munkügyi Konföderáció, a német
Bundestag képviselői, európai parlamenti képviselők és sokan mások szintúgy).
A párizsi kazah
nagykövetségen dec. 20-án fogadták a Cicr-t, ahol az kifejezte a zsanaozeni
mészárlás legmélyebb elítélését, valamint kérte «első azonnali lépésként
Natalja Szokolova és más szakszervezeti felelősök, munkások szabadon bocsátását
(ahogyan ezt a sztrájkolók követelték)». A követ ezután értesítést küldött
arról, a kérést továbbította.
A munkásmozgalom és a
nemzetközi szolidaritás első győzelme ez, bátorságot ad az olajszektor munkásai
és mások számára, akik Kazahsztánban csakúgy, mint a szomszédos
köztársaságokban vagy Oroszországban küzdenek szakszervezeti képviselőik
szabad megválasztásáért.
A Dolgozók és Népek
Nemzetközi Egyetértése koordinációjának döntései
Párizs, 2012. márc.
16-17.
A koordináció három
hónappal az algíri sürgősséggel összehívott, «a megszálló háborúk és katonai
intervenció ellen, a nemzeti integritás és szuverenitás védelmében» megtartott
konferencia után (az UGTA és a Parti des travailleurs d’Algérie szervezésében)
világos, hogy a szíriai, iráni, mali események, Líbiának a NATO-beavatkozás
után folyamatban levő diszlokációja teljes mértékben megerősítik az aggodalmat,
hogy a háborús és katonai intervenció veszélye megnőtt.
A konferencia 2011
decemberében megerősítette, hogy a nagyhatalmak minden nép elleni általános hadviseléséről
van szó: az elnyomott népek esetében közvetlen beavatkozással, de Európa minden
országában is a munkásosztály ellen viselve a két új európai
szerződés révén. A trojka (IMF–Európai Központi Bank– Európai Bizottság)
diktatúrája a görögországi modell alapján az egész földrészre kiterjed.
Ugyanakkor a dolgozók keresik az utat, hogyan tudnak ellenállni, középpontba
helyezve munkásszervezeteik függetlenségének megőrzését és védelmét.
Ebben a keretben tesz
koordinációnk néhány javaslatot.
Az algíri konferencia
folytatásaként fontos, hogy a világ munkásosztálya tudomást szerezzen arról a veszélyről,
melyet a szíriai katonai beavatkozás hordoz. Publikálni fogjuk az Emergency
Labor Network és az US Labor Against the War állásfoglalását az Iránt illető
szankciók és fenyegetés ellen és afganisztáni elvtársaink tudósításait. Vitánk
folyamán kiderült, valóban nagy fontosságú volt a sürgősségi konferencia
összehívása, mivel a veszély érinti Afrikát, a Közel-Keletet, Ázsiát, az USA-t és Európát.
A koordináció egy
küldöttséget jelölt ki a Diallo elvtársunk (OUSA, Afrikai Szakszervezeti
Egység) és a FETA (Feketeafrikai Dolgozók Szövetsége Franciaországban)
szervezte gyűlésen részvételre Párizsban.
Julio Turra elvtársunk
(CUT) felhívta a figyelmet a jún. 1-i nemzetközi napra a Minustah-csapatok
azonnali kivonása érdekében Haitiból.
Az európai helyzetet
illetően Patrick Hébert (Franciaország) és Gotthard Krupp (Németország)
hozzászólása alapján javaslat, hogy felhívás szülessen (az okt. 1-i párizsi
nemzetközi meeting szónokai, szélesebb körben az európai aktivisták részéről)
az új európai szerződések elutasítására. Ezzel távlat nyílik egy európai
konferencia megtartására minden olyan irányzat részvételével, mely a szerződés
ratifikációja ellen foglal állást. Sokan kérték, hogy sokszorozzuk meg az
információkat lapunkban az Európában folyó eseményekről.
Indiával kapcsolatosan a koordináció
rögzítette Nambiath Vasudevan elvtársunk információit az általános sztrájkfelhívásról,
melyet 11 szakszervezet hirdetett meg (1947 óta először) febr. 28-án. Bombayban
szept. 15-20 között tanácskozás lesz az egymilliós tagságú szakszervezet
maharastrai bizottsága kezdeményezésére. Algériai, tunéziai, az Indiával
szomszédos országokból (Pakisztán, Banglades, Sri Lanka, Nepál) érkező
küldöttek vesznek részt, de az európai országokból (Nagy-Britannia,
Görögország) és az USA-ból is.
A koordinációt a
megtorlás elleni harc három aspektusa ragadta meg. Közre fogja adni Charly
Lendo (UGTG) információit a guadeloupe-i szakszervezetekkel szembeni megtorlás
súlyosságáról. A Cicr (Megtorlás elleni Nemzetközi Bizottság) kezdeményezte
300 szakszervezeti aktivista aláírásának begyűjtését azzal a céllal, hogy
a gudeloupe-i szakszervezetek kerüljenek a francia munkásmozgalom védelme alá
(és természetesen egész Franciaországban és más országokban is körözni fogja).
Salah Salah elvtársunk
(Palesztina) információi szerint Bahrein emirátusban súlyos meegtorlás éri nem
csak az orvosokat, hanem a szakszervezetiseket, pedagógusokat és a demokratikus
mozgalmakban szereplő nőket is az utóbbi hónapokban. Szolidaritásunkat fejezzük
is és követeljük azonnali szabadon bocsátásukat.
Közreadjuk kazahsztáni
és oroszországi információinkat a szabadon bocsátott Natalja Szokolováról és
folytatjuk kampányunkat Valetyin Uruszov kiszabadításáért.
Júniusban Genfben
tartják az ILO 101. éves ülését. Ez alkalmomból a koordináció megbeszélte
az ILO-konvenciók védelmére és szervezetei függetlenségének védelmére szolgáló
éves konferencia előkészületeit, melynek időpontja jún. 2. A meghívólevél
elkészülése ápr. 1-re várható, kapcsolódni fog a szigorítási programok
elutasításához (a két új európai szerződés), mely elválaszthatatlan a
munkásmozgalom függetlenségétől, az ILO-konvenciók, különösen a 102-es
védelmének küzdelmétől.
Burundi és svájci
elvtársaink üzenetét közölni fogjuk a Nemzetközi információkban.
ALGÉRIA
“Algéria 50 éves
függetlenségének ünneplése annyi, mint
megvédeni
szuverenitásunkat”
1962. márc. 19. – nyilvánosságra hozzák az előző napon aláírt tűzszünetet.
Júl. elseje, a népszavazás 99,77-os igent mond a függetlenségre.
1962.júl. 5. – Algéria független.
Interjú Louisa
Hanoune-nal,
a Parti des travailleurs
főtitkárával
Mit jelent számodra, egy
politikai szervezet vezetőjének ez az 50 éves függetlenség?
1954. ápr. 7-én
születtem, néhány hónappal a fegyveres harc kitörése után. Egyik első emlékem
öt éves koromban az égő ház, a felégett olajbogyótermés és a megölt tehén előtt
síró anyám. Mindent elvesztett, a francia hadsereg másodszor égette fel a
házat, mert a mudzsahidineket (a megszállók eleni algériai partizánokat)
befogadta. Jijel régiójában születtem, a hegyek kedveztek az ellenállási
mozgalomnak. Aztán elhagytuk ezt a vidéket és Annabába költöztünk.
Megismerted a várost…
Öt éves koromban
még sosem láttam autót, sem utat. Csak földutakat. A bátyám látott már egyszer
egy autót, mikor a francia hadsereg egy pánrcélautója megjelent a falunkban. A
városban más világ várt várt. Apám pékként dolgozott egy pied-noir-nál
(Algériában élő francia). Az egész család belekeveredett a függetlenségi
harcba.
Milyen volt az élet a
függetlenség előtt?
1961-ben Annabában egy
nagyon szegény negyedben egy három helységből álló lakáson osztoztunk egy másik
családdal. Az iskola messze volt, de beiratkozhattam. Az iskola inkább volt
menedékhely, ahol a gyerekek kaptak egy pohár tejet és egy darab csokit. Ekkor
kaptam meg életem első pár cipőjét, 7 éves koromban!
És a függetlenség napja?
Egy nap hallottam, autók
dudálnak, mindenki az utcákon szaladgál az öröm minden jelével,
juju-kiáltozásokkal. Nem nagyon értettem, de láttam mindenfelé a tüntetéseket,
csak algériaiak voltak közöttük, férfiak, asszonyok, öregek, fiatalok. Egy
férfi vitt a vállán engem és úgy mentünk végig a városon. Az anyám ez
alkalommal nem félt, pedig korábban akárhányszor csak katonát látott,
rettegett. Hát, így lettünk függetlenek.
Az első változás
számunkra, hogy másik lakásba költöztünk, Annaba központjába, az iskola két
lépésre volt a tengerrel szemben. A félelem megszűnt, szabadon közlekedhettünk.
Apám azt mondta, végre gyógyíttathatjuk magunkat,
a társadalombiztosítás érvényes ránk is. Az unokatestvéreim élve hazatértek a
maquis-ból. Anyai nagybátyámat, akit letartóztatott a francia hadsereg, halálra
kínozták. Minden algériai család veszített néhány
családtagot a francia gyarmatosítók borzalmas háborújában, másfél millió
algériai halt meg, hogy Algéria élhessen.
Az ötvenes években
született generáció számára mi volt a valódi változás?
Rengeteg. A gyerekek
számára látványos volt, ingyen járhattunk iskolába, ingyenes lett az
egészségügy… Családomban én lettem az első nő, aki tanulhatott, mert a kötelező
iskoláztatás csak a függetlenség kikiáltása után, 1962-ben lépett életbe. Olyan
volt, mintha az egész világot megváltoztattuk volna.
132 éves gyarmati lét
után Algéria ötven éve független. Természetesen sok nehézséggel találkoztunk
ezidő alatt. Volt részünk az egypártrendszerben, a «fekete évtizedben», a tízéves belső háborúban, mely az ország
feldarabolására irányult és kétszázezren veszítették
életüket. Népünknek, különösen a fiataloknak ma is sok a nehézsége. De ennek
ellenére az ötvenéves függetlenség alatt felszámoltuk a gyarmati iga örökségét,
az analfabetizmust, kiirtottuk a lakosságot megtizedelő betegségeket, mindenütt iskolákat
állítottunk fel, s minden nagyvárosban egyetemet. Felépítettük nemzeti
iparunkat, Alkotmányunkba (17. cikkely) foglaltuk, hogy az algériai föld kincse
a nemzet tulajdona. Röviden, létrehoztuk függetlenségünk és szuverenitásunk
kondicióit. Problémák, gondjaink csak az Algériai Köztársaság kereteiben
oldhatóak meg a nép által, bármiféle külső beavatkozás nélkül. Ez a Parti des
travailleurs (Dolgozók Pártja) alapállása. Hosszú küzdelem örökösei vagyunk, a
nemzetközi munkásmozgalomé, mely másfél évszázada vallja, hogy a dolgozók
felszabadítása saját művük kell legyen és az algériai nemzeti mozgalomé, mely
az 1920-as évek óta Messali Hadj-dzsal a függetlenségért harcolt.
Függetlenség a
beavatkozás ellen?
Pontosan, az algériai
népnek megvannak az eszközei arra, hogy a gondokat saját maga lerendezze,
megmutatta ezt a béke helyreállításának kérdésében. Sok éve már, hogy
pártunkban valljuk, az algériai megoldás azt jelenti, semmifél beavatkozást nem
tűrünk a nagyhatalmak részéről. Régóta küzdünk a szuverén Alkotmányozó
Nemzetgyűlésért, hogy az egypártrendszer maradványaival leszámolhassunk. Régóta
azt állítjuk, hogy az államnak kell a gazdaságot kontrollálni. Az utóbbi
években a jelentős dolgozói megmozdulások (szakszervezetükkel, az UGTA-val)
jelentős követelésekben értek el sikert: béremelések, a kinevezések rendszere,
a bezárt üzemek újranyitása, stb. Az algériai kormány 2009-ben nagy lépést tett
affelé, hogy ellenőrzését gyakorolja a gazdaság felett, mikor – más
intézkedések között – minden külföldi érdekeltségű vállalkozás esetében
51 %-os algériai tulajdont tett kötelezővé.
Vannak olyan hangok,
melyek “forradalomra” szólítanak fel Algériában...
A nagyhatalmakhoz kötődő
emberek beszélnek a forradalomról, s tudjuk jól, hogy mit jelent ez. Az
eredmény ott látható Líbiában, ahol a «forradalom» leple alatt elkezdődött az
ország feldarabolása és a líbiai természeti kincsek közvetlen átadása imperialista
kezekbe. Ami a nagyhatalmakat zavarja az az, hogy Algéria szuverenitásának
őrzését keresi. Meg kell kérdőjelezniük a szuverenitást, hogy fosztogathassák
az országot és népét totális kizsákmányolásra ítéljék. Forradalmunk 50 éve
elkergette és népünk soha nem fogadná el a francia gyarmatosítók visszatérését,
vagy az amerikaiakat… A líbiai háború óta elképesztő mennyiségű fegyver és
fegyveres jelent meg a Száhel-övezetben. Gyakoriak az összetűzések a líbiai–
tunéziai és az algériai–líbiai határon. Mali a zsoldosok visszatértével háborús
céloknak lett kiszolgáltatva. Amerikai gépek bombázták a közelmúltban Mali
északi részét a terrorizmus elleni harc jegyében. A szíriai és iráni katonai
beavatkozás nem csak a térséget, de az egész világot fenyegeti. Nincs itt szó
«forradalomról», nincs szó népfelszabadításáról, arról van szó, hogy a
nemzeteket szétszórják a nagyhatalmak céljai érdekében. A világ összes országát
fenyegeti ez a veszély. Elég, ha csak a trojka diktatúrája alatt nyögő
Görögországra gondolunk, ahol valóságos tömeggyilkosság zajlik. Amikor néhány
hónapja (2011. nov.) Algírban a Parti des travailleurs és az UGTA sürgős
jelleggel összehívta konferenciáját a háború, a beavatkozás, a nemzetek
diszlokációja ellen, a világ 40 országából érkeztek küldöttek, kvázi a teljes
Afrika képviseltette magát, mely nagyon alaposan ismeri ezt a jelenséget. A nép
sehol sem akar sem háborút, sem pedig diszlokációt.
Utolsó szóként?
Algéria 50 éves
függetlenségének ünneplése annyit jelent, mint szuverenitásunk megvédése.
Nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy ennek a függetlenségnek a védelmével
hozzájárulunk a világ népeit és nemzeteit védő küzdelemhez.
Kapcsolattartás
Informations
internationales
Entente internationale
des travailleurs et des peuples
87, rue du
Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88
28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la
publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du
Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G
82738
Edité par “Les Amis de
l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.