A rendszerváltás és környéke

 

Az "előző szocialista piacgazdaság" egy torz tőkés gazdaság volt államigazgatási tulajdonnal. A nomenklatúra az államigazgatási tulajdonban (ami, mint minden tulajdonviszony, emberek közötti termelési viszony és nem személyek viszonya tárgyakhoz) a politikai hatalma révén gyakorolta a gazdasági hatalmát. Ez az államigazgatási tulajdon rossz hatásfoka miatt egyre nehezebb lett, a nomenklatúra megkezdte a politikai hatalmának átkonvertálását közvetlen gazdasági hatalommá, vagyis klasszikus magántulajdonná.

Tehát

1) a spontán, majd később a korrupt privatizáció nem az új Társasági törvény és az új adótörvények hatályba lépésének kellemetlen, valamint a bankrendszer kétszintűvé konvertálásának következményei, mellékhatásai voltak, hanem éppenséggel az oka. A mindenféle "privatizáció" valójában a rendszerváltás folyamatában az "eredeti felhalmozásnak", vagyis a tőkés termelési mód kialakításának szerepét játszotta el és az új törvények, az új bankrendszer ennek malmára hajtotta a vizet - nem véletlenül, hanem nagyon is tudatosan.

Ugyanis a köztudattal szemben

2) a rendszerváltást nem a magasztos citoyen eszméket valló "demokratikus ellenzék" generálta és hajtotta végre, hanem a nomenklatúra legdinamikusabb, legagresszívabb, legbefolyásosabb elemei.

Ebből a szempontból igen tanulságos a mai politikai helyzet, amikor is a rendszerváltás "citoyen hősei" nyomtalanul eltűntek: kit a feledés nyelt el, ki jobb esetben őszintén megbánta aktív részvételét ebben a színjátékban és "átállt". Végül az emblematikus "hős", Orbán Viktor, aki gátlástalanul sárba taposta mindazt a citoyen értéket, amit még 1988-90-ben oly hangosan követelt, és ádáz harcba kezdett a hatalom elragadásáért (és nem a hatalom ellen, ahogyan azt 1989-ben színlelte) a nomenklatúra átalakult tagjaitól (Gyurcsány), majd megszerezve ezt a hatalmat lényegében a nomenklatúra "bravúrját" akarja megismételni: a politikai hatalom révén megragadni a gazdasági hatalmat (nem új dolog ez, már bizonyos B. Mussolini és A. Hitler is hasonló módon politizáltak). 

Voltak a "kommunisták" maroknyian, akik váltani nem akartak, 
- a "reformkommunisták", "akik a globális gazdasághoz akartak igazodni" és vagyont szereztek,

 - a különleges helyzetben levő titkosszolgálati emberek, akik a szervezetük leple alatt kívülről teljesen ellenőrizhetetlen módon jutottak nagy vagyonhoz, nem csak nálunk, hanem más szomszédos országokban is ( egymással együttműködve is),
- a piac és profitszerzésre törekvő nyugati tőkekörök,
- ott volt a nyugat-orientált értelmiségi ellenzék (valószínű, hogy jól be is hálózva), akik a szabadságról beszéltek meg arról, hogy az állam rossz gazda.

Végül ott volt a sok ember, a magyar állampolgárok, akiknek egy része változást akart, úgy hogy maga is közvetlen bekapcsolódik, vállalkozásba kezd valamint azok, akik csak várták, hogy mi következik. 

Megindult a külföldi tőke behívása, az ország eladta az élelmiszeriparát, a külföldiek piacot vettek, bejöttek a multik, a bankok. Az ország végül a közvagyonát 90%-ban eladta. Ez nagyobb arány, mint ami a nyugati országokban jellemző.

A Horn kormány idején olyan banki szabályozást hoztak , hogy nem a kisvállalkozásokat,innovációkat támogatták, hanem a VIP listások vagyonszerzéséhez adtak hiteleket. Ment a manipuláció a kárpótlási jegyekkel is.

Aztán váltották és váltják egymást a kormányok és ahogy az MSZP holdudvar megszedte, a másik oldal sem hagyja magát. 

A megerősödött hazai tőkéscsoportok és külföldi lobby csoportok a választások finanszírozásával is megvásárolták a kormányokat, ill embereiket közvetlenül bejuttatják a politikába, hogy az ő gazdasági érdekeiket képviseljék helyben a bizottságokban vagy akár ki sem nevezett, de a minisztériumokban bejáratos emberekként. 

Egypártállam helyett többpártállam, szűkebb gazdag réteg és sok leszakadt szegény. Fel nem tárt múlt, korrupció.

Most ismét a gazdasági fellendülés ígérete jött.

 (Phoenix)