Ukrán forradalom vagy az ország feldarabolása?

A kijevi forradalom» Janukovicsot és «korrupt rendszerét elzavarta», ismételgeti szüntelenül a sajtó. Erről van szó?

A forradalom olyan alulról jövő mozgalom, amely radikálisan módosítja a fennálló társadalmi berendezkedést. Tudjuk, hogy a Janukovics elszelelését négy nappal előzte meg a szélsőjobbos Szvoboda  szervezte fegyveres tüntetés. 12 nappal azelőtt viszont az USA külügyminisztériumától Victoria Nuland és a kijevi amerikai nagykövet telefonálgatott (1) egymással  nyugodtan az «új» ukrán kormány összetételéről. Nuland is részt vett 2013. dec. 13-án Washingtonban azon a tanácskozáson, amelyen az amerikai kormány bejelentette, 5 millió dollárt fektetett be az ukrajnai «demokratikus ellenzékbe». Tudnunk kell, hogy Nuland, – mind a republikánus, mint a demokrata érában diplomata – február közepén Kijevben találkozott a Szvoboda vezetőivel, néhány nappal azelőtt, hogy azok a parlamentet támadták meg. Ami az «új» parlamentet, a Radát illeti, febr. 25-én kellett kijelölnie a «nemzeti egységkormányt», s minő meglepetés: annak összetétele 1-2 kivétellel ugyanazokból áll, mint akik egy hete még biztosították bizalmukról Janukovicsot, most pedig mint «bűnözők» kerestetnek!  Azt akarják elhitetni, hogy itt forradalomról van szó?

De a százezrek tüntetését el lehet-e intézni azzal, hogy csak az USA és az Eu avatkozott be?

A három hónapig folyó kijevi tüntetések arra ösztökélték a becsületes állampolgárokat, dolgozókat, hogy minden maffizó, korrupt politikust elutasítsanak, akik a Szovjetunió összeomlása óta eltelt két évtizedben rabolnak, fosztogatnak, privatizálnak az IMF szájaíze szerint. De azok az erők, amelyek a kezdet, 2013 november közepe óta ellenőrzésük alatt tartották a mozgalmat, nyomást gyakoroltak Janukovicsra, hogy írja alá az EU-val kötendő társulási szerződést, azt kísérő igencsak «fájdalmas strukturális reformokat» az ukrán nép előtt egyáltalán nem szerepeltették. Legyen szó a most kiengedett Júlia Tyimosenkó «ellenzékiről», 2005-2007 közötti volt miniszterelnökről, aki persze éppen olyon romlott és korrupt, mint Janukovics, vagy a volt ökölvívó, Klicsko pártjáról, melyet Angela Merkel pártjának Konrad Adenauer alapítványa hozott létre és finanszíroz, vagy a szélsőjobbos Szvobodáról, amely az EU mellett a NATO-ba lépést is reklamálja.

Kapcsolataink jelezték, amikor a szakszervezetek az Euromajdanra hívtak azokkal együtt tüntetni, az eredmény nem váratott magára, egyszerűen megtámadták őket. Ma pedig fehérterrorhullám önti el Ukrajnát, a helyi politikai pártok helyiségeit megrongálták, felgyújtották, Lenin szobrait ledöntik, stb.

Az EU és az USA nem győzik ismételni, hogy «Ukrajna területi integritását biztosítani kell». Van-e egyáltalán olyan fenyegetés, hogy szétesik az ország?

Nem lehet mást mondani, minthogy a szétesés máris megkezdődött. A brüsszeli, washingtoni képmutatók hazudnak, ha azt állítják, hogy Ukrajna felosztását nem ők szervezték meg. Febr. 23-án az «új» parlament jó húsz törvényt fogadott el, egyik reakciósabb, mint a másik. Ezek között van a 2012 júliusi (a hivatalos nyelvek használatáról szóló) Kolesnyicsenko-törvény megsemmisítése. A törvény lehetővé tette, hogy minden régió, vagy megye, ahol a kisebbség eléri a 10 %-ot, saját nyelvét használhatta ugyanúgy, mint az ukránt. Ez egy demokratikus jog volt ebben az országban, ahol a lakosság fele oroszul beszél, hogy ne is szóljunk a magyar, moldáv (román) kisebbségekről. Az orosz használatát megtiltva az ország több mint felében, az új hatalom brüsszeli és washingtoni keresztapáival együtt hinti a viszály magvait, készíti elő azt, amit a sajtó előszeretettel nevez «etnikai» konfliktusoknak.

Már Janukovics bukása előtt a Szvoboda fegyveres miliciái fogták ostrom alá a nyugatra fekvő nagyvárosok hatalmi központjait, s a teljes hatalmat is ők gyakorolják. A párt (Szabadság! – így!) neve nemrégen még ukrán nemzetiszociális párt volt, annak a Banderának az örökségét vallja magáénak, aki a Szovjetunió 1941-es lerohanásakor a németekkel kollaborált. Emlékeztetnünk kell arra, hogy a szovjet népek több mint 20 millió halottal fizették meg a fasizmus alóli felszabadulást. Az anti-Janukovics újság, az Ukrajinszkaja Pravda szerint a megbízott belügyminiszter, Avakov belejelentette, hogy a Právij szektort (amely horogkeresztes zászlók alatt tartja elfoglalva a kijevi polgármesteri hivatalt) integrálni fogja a rendőrségbe… Nem emígyen bátorítják a keleti régióban, pl. a– többségében orosz, de tatár kisebbséggel bíró – Krímben az elszakadási törekvéseket?

De Oroszország szintén beavatkozik.

Putyin és rendszere — mely a mélyben semmiben nem különbözik Janukovicsétól – emlékszik még az Európai Unió legutóbbi keleti kiterjesztésére, s azzal együtt a NATO katonai bázisövezetre Oroszország nyugati határai körül. Putyin és rendszere természetesen szintén tőkés rendszer, a  «reformokat» Oroszországban is megpróbálják kikényszeríteni a munkásellenállás dacára. De Putyin és rendszere rajta ül a világ legnagyobb gáz-, olaj-, ásványi kincs-, természeti forrástartalékán … és tudván, hogy az amerikai politika számára nem ígér más jövőt, mint Janukovicsnak, hát keresi saját létezésének védelmét is. Carter volt tanácsadója, Zbigniew Brzezinski, írja a Financial Times (febr. 24.) hasábjain: «előbb-utóbb Oroszországnak is követnie kell ezt, ha nem akar elszigetelődni és stagnáló hatalmi relikviává válni». Brzezinski az amerikai kormánynak készített stratégiai feljegyzéseiben nyíltan vizsgálja magának Oroszországnak is a felosztását három részre, hogy a «piacggazdaság» kereteiben «természeti kincskészletei hasznosuljanak» (2).

S most? Ukrajna 35 milliárd dolláros megsegítéséről beszélnek …

Ennyi kölcsönt kérték az ellenzéki vezetők Catherine Ashtontól, az EU reprezentánsától (és a brit Labour Party tagjától), aki Kijevben járt. Azt állítják, hogy az ország fizetési nehézségekkel küzd és a csőd szélén áll. Amire két kérdés következik: ki fog fizetni és milyen következményekkel jár az ukrán népre?

Arról beszélnek, hogy meg kell békíteni az EU-t, az USA-t, sőt Oroszországot is. Az ára brutális lesz. Az amerikai pénzügyminisztérium szerint «reformokat kell hozni (…) és intézkedéseket a gazdaság helyreállítására». Ugyanezt harangozta be az EU és az IMF is. 2010-től Viktor Pynzenyk (volt pénzügyminiszter, aki átállt az ellenzék oldalára) egyfolytában javasolja az amerikai nagykövetnek, hogy milyen sürgős intézkedéseket kell hozni, egyebek között a «nyugdíkorhatár emelése, a háztartások számára a gázárak megháromszorozása, a szénbányák teljes privatizálása, minden állami szubvenció leállítása: a születési segély, az ingyenes gyermekétkeztetés, iskolai felszerelés, stb.» (3).

Az ukrán munkásosztály azoban nem mondta ki az utolsó szót. A propagandahadjárat ellenére vannak, akik, mint a bányász Oleg társaival a Lenin-emlékművet védve Harkovban ezt mondja: «Reggeltől estig szenet bányászok. 45 éves koromban nyugdíjba mehetek, míg maguk ott Nyugat-Európában csak 60 éves korban, vagy még később. Ezt védem én.»

Dominique Ferré

(1) Febr. 6-i telefonbeszélgetés, amelyet valósznűleg az orosz titkosszolgálat tett közkincssé.

(2) Foreign Affairs, 1997. szept. – okt.

(3) A WikiLeaks publikálta.