A neoliberális politika csődje

(ismertetés a Magyardiplo cikke alapján)

Az Egyesült Államok és az Európai Unió gazdaságpolitikáját a tévedhetetlennek hitt liberális modell határozza meg évtizedek óta. Ez az elképzelés abból áll, hogy egy szűk társadalmi réteg erőteljes gazdagodása majd beindítja a növekedést, ennek következményeként csökken a munkanélküliség, és végül a szegények helyzete is javul – a «jólét lecsorog». A valóság ennek ellenkezője: a gazdaság stagnál, a népesség szegényebbik fele szenved, a társadalmi kettészakadás egyre mélyül.

 E rendszer leglelkesebb védelmezője volt Lawrence Summers. A Harvard volt elnöke, a második Clinton kormány pénzügyminisztere, 1999 és 2001 között még szélsőségesen támogatta a bankszektor deregulációját, azaz a törvényi szabályok leépítését. Liberális tanácsadóként karriert futott be, hiszen Barack Obama kinevezte az Országos Gazdasági Tanács vezetőjének, amit 2010-ig töltött be. Jelenleg is tanácsadóként tevékenykedik a pénzügyi szektorban, ahol a legjobban fizetett szakemberek közé tartozik. Az egyik spekulációs alap például 5,2 millió dollárt utalt ki neki 2008 és 2009 között, napjainkban pedig akár 135 000 dollárt is elkér egy-egy szakmai előadásáért. Most mégis kételkedik. „Lehet, hogy a kapitalizmust már nem tudjuk megreformálni?” - tette fel a kérdést 2013. november 9-én Washingtonban, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) éves konferenciáján. „Mindent kipróbáltunk a növekedés újraindítására, de a rendszer nem indul be” - jelentette ki. Emlékeztetett, hogy az amerikai központi bank (FED) irányadó kamatlábát már nulla százalék körülire csökkentették, gazdaságélénkítés mégsincs. A nagyvállalatok komoly pénzügyi tartalékok felett rendelkeznek, de nem hajlandók beruházni. A túlélésükért aggódó tőketulajdonosok nem a termelés növelésével akarnak nyereséget elérni, hanem inkább a hozzáadottértékből próbálnak egyre nagyobb részt kihasítani (hozzáadott érték: egy év alatt termelt gazdagság, két részre oszlik: bérre és nyereségre, ha az egyik nő, akkor a másik automatikusan csökken).

A neoliberális jobboldal szerint a nyugati országok csapnivaló gazdasági eredményei vezettek a túlzott eladósodáshoz, ezért kellenek a megszorítások. Ilyen megoldásokat javasolnak: még tovább „csökkenteni kell a vállalatok adóit”, vagy „fel kell szabadítani a gazdaságot a szociális állam súlya alól” – azaz folytatni, sőt, felerősíteni az eddigi megszorító politikát, le kell faragni a közszféra kiadásaiból.

Az USA-ban az átlagbér 35 év alatt vásárlóerőn számolva annak 70 %-ára esett vissza, de a leggazdagabb háztartások jövedelme viszont majdnem négyszeresére emelkedett. Ma 400 magánszemélynek annyi vagyona van az Egyesült Államokban, mint a 150 millió legszegényebbnek.

Az Európai Unió, a nemzetközi tőke azonban köti az ebet a karóhoz, nem ismeri el, hogy a tőkés rendszer kikezdte saját újratermelődésének feltételeit, válságból válságba, és egyre mélyebbre taszít.

 

(a teljes cikk : http://www.magyardiplo.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1508#Itemid=28)