A tudat hiánya vagy provokáció?

 

Daniel Gluckstein, a Független munkáspárt országos titkára

 

Minden nap több, mint ezer munkahely tűnik el Franciaországban. Soha nem volt ekkor a munkanélküliek száma. Különösen a fiatal nemzetéket érinti. S ebben a helyzetben merészelte Hollande bejelenteni, hogy a 2017-es elnökválasztáson nem indul, ha a munkanélküliséget nem csökkenti. Provokál vagy teljesen elveszítette ítélőképességét?

A dolgozók, a fiatalok és főleg a munkanélküliek nem tudnak mit kezdeni az elnök lelkiállapotával. Viszont joguk van feltenni a kérdéset: hát nem Hollande a köztársaság elnöke? Nincs hatalmában, hogy a számos vállalatnál, ahol az állam is tulajdonos, leblokkolja a «programokat» és garantálja a munkahelyeket? A közszférában nem lenne hatalma fenntartani a munkahelyeket és az iskolákban, kórházakban, a közhivatalokban nem lehetne a szükséges újabb tízezreket foglalkoztani? Az ország számára stratégiai fontosságú ágakban (kohászat, autóipar, areonautika, stb) nincs hatalmában leállítani az elbocsátási programokat? Nem ez lenne az egyenes út a munkanélküliség elleni küzdelemben?

Ki áll szemben ilyen intézkedésekkel? Az Európai Unió. Tény, hogy a szabad és akadályozatlan verseny nevében megtiltott bármiféle állami beavatkozást az iparban. Tény, hogy az EU, annak szeződései, központi bankja, parlamentje a «költségvetési deficit csökkentését» és az adósság fizetését írja elő, hogy a tőkések «talpraállítására» fordított ezermilliárdokat rovancsolni lehessen.

Na meg, az efajta politikának maguk a francia (és multi) tőkések is opponálnak, túl magasnak tartják a munkaerő árát.

 

François Hollande «munkahely-stratégiája» ebben foglalható össze: meg kell győzni a munkáltatókat, hogy országunkban fektessenek be. A munkáltatók visszavágnak Hollande-nak: ahhoz, hogy itt fektessünk be, a munkaerő árát kell csökkenteni, az 1945-ben létrehozott társadalombiztosítást összetörni, a kollektív szerződéseket megsemmisíteni. Bízzatok bennem, válaszolja nekik Hollande: az én felelősségi paktumommal kényszeríteni fogom a munkásosztályt, hogy mondjon le a jogairól, lehetővé teszem a soha nem látott mértékű kizsákmányolást. A munkáltatók szeretnék hinni… de gyanakodnak, hogy a munkásosztály soha nem fogadja ezt el. Szeretnék, ha a paktum sikerrel járna… de attól tartanak, hogy társadalmi robbanás következik be. Tán nincs igazuk?  

A munkahelyeket garantálni, újakat létrehozni, ez minden alapvető kívánsága, a fiataloké, de minden dolgozóé is, akik munkájukból méltó módon szeretnének élni.  Ehhez az szükséges, hogy ne kelljen az Európai Unió igájától félni, annak szerződéseitől, amelynek összes politikája az euró stabilitására épül. Az első lépés ebbe az irányba, hogy vissza kell utasítani a felelősségi paktumot, mint a munkahelyek és jogok tönkretételének eszközét.

Egyszóval a tőkés osztállyal és intézményével való szakítás elkerülhetetlen.

Ami a maradékot illeti — François Hollande lelkiállapotát vagy az euró stabilitását illeti —, a dolgozóknak ahhoz is joguk van, hogy kimondják: ez nem ránk tartozik.