Az Egyesült Titkárság és Ukrajna (2. rész)

 

(megjelent: La Vérité, a IV. Internacionálé elméleti lapjában, 81.sz. francia és angol nyelven)

 

Előző cikkünkben jellemeztük a IV. Internacionálé nevét birtokló «trockista» (pablista), az Egyesült Titkársághoz (ET) tartozó ukrán csoport politikáját.  A «Liva Oppozicija» («Baloldali Ellenzék») azt nyilatkozta az IMF-hűbéres Jacenyuk-kormánnyal kapcsolatban: «legitimnek ismerjük el ezt a forradalom által felállított kormányt. Világosan alulról szerveződött a Majdan mozgósítása hullámain». Most folytatjuk az Egyesült Titkárság képviselőinek politikája ismertetését – Ukrajna szomszédságában, Lengyelországban.  

 

A «népek tavasza» a «narancsos forradalom» kontinuitásában

 

«Ukrajna: a népek tavasza megérkezett Európába». Ez a címe annak a cikknek, amit a Le Monde diplomatique (lengyel kiadása) publikált az Egyesült Titkárság egyik legfőbb lengyel felelőse, Zbigniew Marcin Kowalewski tollából. A cikket az ET széles nemzetközi körben is közreadta. 

Kowalewski megerősíti: «a konfliktus az EU-csatlakozás kérdésében tört ki. Ez volt az első jelszó, amely elkezdte a tömeget vonzani, amely életre hívta a társadalmi tömegmozgalmat».

Társadalmi tömegmozgalom tört volna ki az EU-val történő társulási szerződés követelése érdekében? Nincs itt valami ellentmondás?

Kowaleswski számára nincs. Ő ezt a mozgalmat a «narancsos forradalom utáni második tömegfelkelésnek», tehát annak kontinuitásában írja le.

Emlékeztetünk, hogy Ukrajna «narancsos forradalma» 2004-2005 telén – csakúgy mint a «rózsás forradalom» Grúziában, vagy a «tulipános forradalom» Kirgizisztánban 2006-ban – az USA kormányának parancsára történt (Georges W. Bush idején), hivatalosan is beismerve a National Endowment for democracy, Freedom House, CANVAS és más hasonló «alapítványokon» keresztül, amelyek azóta is folytatják tevékenységüket a világban.

Mint az Euromajdanon 2013-2014-ben John McCain republikánus szenátor irányította a hadműveleteket, teljesen hivatalosan.  Ezeknek a «színes forradalmaknak» a «hőseit» látta vendégül személyesen Georges W. Bush egy pozsonyi csúcstalálkozó fogadásán 2005 februárjában.

Meg kell lepődnünk azon, hogy Kowaleswski a «narancsszínű forradalom»  kontinuitását pozitív eseményként jellemzi.

Mintha az Egyesült Titkárság a kontinuitást sem ismerné… 2004. dec. 2-án a Rouge (Vörös) hetilap, az ET egyik legnagyobb tagja, a Ligue communiste révolutionnaire (Forradalmi Kommunista Liga) orgánuma ezt írja főcímében: «A demokrácia narancsa», és lelkesen kérdi: «Ukrajna lehet a volt Szovjetunió országaiban a valódi demokrácia úttörője?».

 

Hogy «Ukrajna EU-hoz tartozásának demokratikus jogát védelmezze»!

 

Kowaleswski maga is jelzi azt, amit így nevez: «ellentmondás van a független állam megerősítésére és az EU-hoz tartozásra törekvő kései nemzeti mozgalom és az Európai Unió között, mivel az EU a globális tőke eszköze, az államokat gyengíti, azok szuverenitását csökkenti».

Hozzá meri tenni: «Ennek az ellentmondásnak a ténye azonban cseppet sem jelenti, hogy egyetértenénk azokkal, akik élvezve a virágzó, a kiválasztottak európai erődítményéhez tartozás privilégiumait otthon náluk egyáltalán nem szólítanak annak elhagyására, de Ukrajnát eltanácsolják az ahhoz való csatlakozástól és megbélyegzik ezért. Ez a privilegizáltak sovinizmusa. A közösségi munkaerőpiachoz való hozzáférés lengyelek millióit mentette meg a nyomortól, az éhezéstől és nagyon sok ukrán jól tudja ezt. Az EU országaiban a baloldalnak az a feladata, hogy szolidáris legyen a keleti, déli népekkel, akiket kizártak ebből a klubból, de szintén bent akarnak lenni».

«Virágzó» lenne az Európai Unió?  A 28 ország dolgozói «privilegizáltak» és «soviniszták», akik nem képesek a kijevi «EU-barátok» lelkesedését megérteni? De hát hol él Kowalewski úr, melyik Lengyelországban?

Lengyelország 2004-es EU-csatlakozása (és a NATO-hoz) az országot egy sorozat destruktív refom megvalósításába vitte (privatizációk, nyugdíjak, kórházak, stb). A balti-tengeri hajógyárakat – a Solidarnoscnak és a lengyel proletariátusnak a parazita bürokráciával szembeni politikai forradalmi bölcsőjét – 2008-ban egyszerűen bezárták, miután az Európai Bizottság a Maastrichti szerződésre és a «szabad és akadályozatlan versenyre» hivatkozva megtiltotta a lengyel állam segítségét!

Ami a lengyelek százezreit illeti, azok kénytelenek Németországba, Írországba, Spanyolországba menni munka után, ahol mint alulfizetett robotolókat használják – az EU «kihelyezett dolgozókat» illető direktíváinak köszönhetően. Kowalewski szerint ezek a «közösségi munkaerőpiachoz való hozzáférés» óriási előnyei!

De Kowalewski számára nem fontos ez a gyalázatos mérleg, «meg kell védeni Ukrajna EU-csatlakozásához való demokratikus jogát» és ugyanezen okból – le meri írni – «a nemzeti önmeghatározásához való jogát» ! Az kellene neki, hogy a «baloldal» harcoljon az EU kiszélesítéséért… egyébként pontosan ugyanezt teszik az európai «szocialista» pártok és sokan olyanok, akik magukat a «baloldal baloldalának» mondják.

«A demokratikus tömegmozgalom csodálatos szövetsége a szélsőjobboldali miliciókkal…»

A valósággal szemben Kowalewski megerősíti, hogy az Euromajdan «lényegében demokratikus mozgalom, amely a kelet-ukrajnai nagyhatalmú oligarchák érdekképviselői ellen támadt (...) A kijevi Majdanon összegyűlt tömegek – vezetőjüktől eltérően – soha nem ismerték el a szájhősök trióját (vagyis Klicskót az Udartól, Jecenyukot a Batkivcsinától és Tyagnibokot az 1941-es náci kollaboráns Bandera  örököse Szvobodától). (...) A Majdanon az önszerveződés dominált».

A kifejezések emlékeztetnek arra, amit az Egyesült Titkárság  ismételgetett évekig a «szíriai szabad hadsereg» kapcsán, amely őszerinte szintén «önszerveződő» volt, holott azt az USA-csatlósai (Katar, Szaud-Arábia, a török Erdogán kormány) táplálták «pénzzel-paripával».

Térjünk vissza Ukrajnára: ez a demokratikus tömegmozgalom egy pillanatra mégiscsak «ellentmondásos» Kowaleswski szerint is: «a Majdan színtere lett a demokratikus tömegmozgalom csodálatos szövetségének a szélsőjobbos miliciákkal».  Meg tudná-e magyarázni, hogy egy «demokratikus tömegmozgalom» hogyan egyeztethető össze  egy ultrareakciós szervezett intervencióval? A kérdést lesöpri: «csak az orosz imperializmus malmára hajtja a vizet».

Líbiától Ukrajnáig- bizonyos állandóság  

Következtetés: «ilyen paradox szövetségek  (a «demokrácia» és a szélsőjobb között) alapjában elkerülhetetlenek». S a lényeg: «a népek tavaszának újabb hulláma korunkban eggyel több rendszert söpört el». Az persze nem érdekes, hogy az «új» rendszer arra készül, az IMF követelésére bevezeti «amit egyetlen kormány nem mert előtte: a gázárak 50 %-os emelését (...) Szintén az IMF kötelezett a köztisztviselők bére és nyugdíja befagyasztására», ahogyan a burzsoá Le Figaro írja márc. 28-én.

Beismerjük, az Egyesült Titkárságnál van bizonyos állandóság. Az, hogy megpróbálja a IV. Internacionálét és a «trockizmust» (amelyet hamisan magának vall) ilyen «elkerülhetetlen kombinációkhoz» kötni, amelyekkel az imperializmus szervezi a nemzetek szétverését.

A NATO líbiai beavatkozásának másnapján Gilbert Achcar (az ET «arab forradalmak» specialistája) maga is feltárja, hogy «a népek felszabadítási és önmeghatározási folyamata komplikált, gyűlöletes fázisokon is átmehet. De e folyamat nélkül és anélkül, hogy megfizetné az árát, a világ még ma is az abszolutizmusban élne» (a 2012-es cikk címe érdekesen a «NATO-konspiráció a líbiai forradalom ellen»). Ez történt Líbiában, s azóta az ilyen jellegű «teóriákat» nem kell jellemezni.

Cikksorozatunkat folytatjuk, hogy bemutassuk, ennek a politikának még távolról sincs köze a IV. Internacionáléhoz, a «trockizmushoz», a legelemibb elvekhez sem, melyek 150 évvel a munkásmozgalmat létrehozták.

____________________________