Háború és összeomlás veszélye
A kelet-ukrajnai háború a NATO által támogatott ukrán hadsereg és
az Oroszország támogatta «szeparatista» milíciák között – anélkül, hogy megszűnne – újra és újra fellángol 5 ezer halottal, pusztítással,
egymillió menekülttel kísérve. Donyeck et Luganszk területeit — a Donbassz bánya-
és iparvidékét — rombolták le leginkább Porosenko ukrán elnök dekrétuma
következtében, amely 2014 novemberében brutálisan megkurtította a béreket, nyugdíjkat
és a közszolgáltatások finanszírozását.
A Donbasszban a «népesség bizalmatlansága növekszik
az ukrán hatóságokkal szemben» (L’Express), ez duplázódik az általánossá váló hangulattal: «elég volt a háborúból» – magában hordva a «szeparatista köztársaságok» deklarálta «általános mobilizációba» torkollás kockázatát. Az ország többi
részében az «Euromajdan »-ból kinőtt kormány által hónapokig szított ukrán
patriotizmus végülis lecsendesedett – helyet hagyva a hadsereg demoralizálódásának
és az ukrán lakosság haragjának. Az IMF «sokkterápiája » kezdi kifejteni
hatását, Ukrajna pedig a csőd szélén áll. A 2015-ös költségvetés, amely nem
nélkülözi a «megtakarításokat», olyat, mint pl
a kórházi ingyenes ebéd… a növekvő kiadásokat egy dologban ismeri: a
katonai és rendőrségi költségekben. Ezalatt
az ukrán kormány még egy lépést tesz a NATO felé.
Ha a «szeparatisták»
– az orosz kormány biztatására – újra is kezdik a katonai offenzívát, Oroszországban az USA és az EU szankciói a ’90-es évek privatizációs
fosztogatás óta soha nem látott válságot idéztek elő. A nemzetközi szankciókhoz
hozzá kell adni az olajárak összomlását (Oroszország ennek kitermelésében a világelsők
között van), amihez a Les Echos egyebek között hozzáteszi: «az áresés
szaudi döntés, úgy lehet értelmezni, mint az USA irán- és oroszellenes geostratégigiai
offenzíváját». Mivelhogy az
orosz költségvetés több mint fele az olajtól és gáztól függ. A nemzetközi
szankciók, amelyekkel «meg akarják büntetni» az orosz rendszer ukrajnai
beavatkozását, és a rubel összeomlása mindenekelőtt az ország dolgozó népességét és
iparát sújtja. Egyik részről az alapvető termékek ára emelkedik (a szegények
eledele, a hajdina ára 57 %-kal nőtt egy év alatt!). A másik oldalról
pedig százszámra fenyegeti a devizahiteles nagyvállalatokat. Ami az «oligarchákat»
illeti, tőkéjük menekítésével védekeznek – Oroszországon kívüli «adóparadicsomokban»
landolt több mint 151 milliárd dollár … súlyosbítva a krízist és kimutatva kremli
képviselőik «hazaszeretetének» realitását. A legfrissebb sajtótájékoztatón is csak
bizonytalan igéreteket tettek a gazdaság fellendítésére, «két év múlva… vagy
korábban, nem lehet tudni», garantálva, hogy «szó nincs a privatizációk
megkérdőjelezésről».
Még Obamának
és az Európai Unió vezetőinek is, akik az orosz dolgozó lakosságot fojtogató
szankciók súlyosbítását vizsgálgatják, szükségük van a Kremlre iraki és szíriai
«nemzetközi koalíciójukhoz». A csődbe jutott tőkés rendszer őrzői, a nagyhatalmak
az USA-val az élen, és mindenki, aki politikájukat képviseli Ukrajnában vagy
Oroszországban, csak háborút és káoszt hozhat a volt Szovjetunió népeinek. Ellenben
azok a sztrájkok, amelyekkel dec. 23-án az ukrán dolgozók felkeltek Porosenko-Jacenyuk
háborús költségvetése ellen, vagy a moszkvai régióban készülődő mobilizáció a kórházi
privatizációs restrukturálással szemben jelzik, hogy ezekben az országokban létezik
a munkásosztály, amely nem mondta ki még az utolsó szót.
Dominique Ferré
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.