A brüsszeli támadások elkerülhetőek lettek volna….

Az ország Magritte-i szürrealitása még mindig aktuális…. Oknyomozó újságírók már 10 évvel ezelőtt figyelmeztettek arra, hogy a fokozódó társadalmi ellentétek hová vezethetnek. A repülőtéri rendőrségi szakszervezet hónapokkal ezelőtt megkongatta a vészharangot, hogy a normákhoz viszonyítva kb 40 emberük hiányzik. Ugyanez vonatkozik a  Thalysra,  az Amszterdam-Párizs vonatjárat múlt év augusztusi éppencsak meghiúsult támadása óta vár és tegnapig teljes volt a nyugalom, az ellenőrzés hiánya.

A keddi támadások életeket oltottak ki, másokat egész életükre megjelölték, pedig elkerülhető lett volna. Utólag persze mindig könnyű, most azonban többről van szó. 

Ibrahim El Bakraouit, a repülőtéri kamikázét feltételetes szabadlábra helyezték, de megszegte a feltételeket, amely tényről értesültek is az igazságügyi szervek, azonban folytatás nem volt. Ezt kihasználva Törökországig és Szíriáig futott - mielőtt Erdogan rendszere ki nem utasította és értesítette is erről Belgiumot.   Amely még ekkor se reagált!

Fivére, Khalid El Bakraoui, szintén ideiglenes szabadságot élvezett. Szintén megsértette a feltételeket, találkozott régi korábbi bűntársaival. Szintén nem küldték vissza börtönbe.

Ugyan nem szerepeltek a terrorizmussal gyanusíthatók listáján, de voltak jelzések mindkettőjük radikalizálódásáról.  Tehát minden fény pirosan villogott.

Belgium lakosságát nem érte ekkora sokk a Dutroux-ügy óta (1996-ban többek között pedofília, kislányok és serdülők elrablása, megerőszakolása és meggyilkolása). Két miniszter lemondott beismerve, hogy minisztériumaik súlyos hibákat követtek el. Nem tudunk nem gondolni arra, amikor Dutroux 1998-as szökése után is lemondott két miniszter…

Ezúttal a miniszterelnök,  Charles Michel, nem fogadta el a két miniszter lemondását, de az ország biztonsága soha nem volt ennyire aggasztó, így politikai felelőssége óriási. A diszfunkcionális működés napirenden marad, szürrealista országunkban az egész kormány politikai felelőssége totális, azt kell bebizonyítania, hogy ”a demokrácia nem hátrál meg a barbárság előtt”.

(válogatás a belga sajtóból)