Belgium, a támadások után

«Belgium alábecsülte a wahhabita rákbetegséget»

 Interjú Bahar Kimyongürrel

Forrás: Algérie Patriotique 2016.03.24.

A belga fővárost két gyilkos merénylet érte. Hogy értelmezi ezeket?

Bahar Kimyongür: Ugyanúgy, ahogyan azt minden belga, az államfőtől az egyszerű állampolgárig. Mindenki tudta, hogy a terroristák gyáván és kíméletlenül le fognak csapni Brüsszelre.  A dráma elvileg előre látható volt, Brüsszel könnyű préda. A másik, ami miatt gondolni lehetett egy várható támadásra, az az egy főre jutó belga dzsihadisták fenomenális száma. Belgiumban vannak legtöbben a lakosság számához viszonyított arányban, hivatalosan 117-en jötten vissza a szíriai frontról, legtöbbjük még a börtöncellákat se látta.

A hónapok óta tartó katonai jelenlét és a biztonsági intézkedések nem tudták megelőzni a történteket. Hogyan magyarázza ezt? 

Valami rendkívüli reflexen kívül semmilyen felderítés nem tudja megállítani a determinált kamikázékat, akik meglepetésszerűen jelennek meg a tömegben. Sem Brüsszelben, sem Bejrútban, se Homsban, se Bagdadban. Az öngyilkos merényletetek elkerülhetetlenek. Jelzem, a zaventemi repülőtér bejáratánál soha nem is volt biztonsági belépőkapu. Ha a repülőtéri biztonság komolyabb lett volna, akkor se tudtuk volna elkerülni a támadást, csak az valószínűleg a bejáratnál történt volna…

Hogyan fog regálni a belga kormány konkrétan a támadásokra? 

Bizonyos tehetetlenséggel. Itt van van a NATO központja, a belga állam fegyverekkel kereskedik, háborús koalíciók tagja szimbolikusan, de nincs felkészülve a saját területén folytatandó aszimmetrikus háborúra. Földjén 70 év óta nem volt háború. Rendőrségének, hadseregének, állampolgárainak nincs politikai és katonai felkészültsége, amellyel szembe tudna szállni ezzel a lappangó háborús helyzettel, a különösen láthatatlan és nehezen felfedhető ellenséggel szemben. 

Belgium tolerálta, néha még bátorította is a szalafista fegyveres bandák létezését saját földjén, amelyek aztán hasznot húztak a felderítést érintő törvények nagyonis rugalmas mivoltából. Belgium a ’90-es években menedéket nyújtott a GIA terroristáinak (fegyveres iszlám csoport, az algériai kormány megdöntésére - a ford.). A belga kormánynak sikerül majd gátak közé szorítani az azóta berendezkedett terrorista sejteket?

Belgium több hibát is elkövetett. A 60-as, 70-es években Baudoin király Szaud-Arábiához közeledett azt gondolván, hogy az olajmonarchia hitterjesztő vallásossága keretbe tudja foglalni az olyan muzulmán országokból érkezett emigráns dolgozókat, mint Marokkó vagy Törökország. A belga-szaudi egyezmény látványos megnyilvánulása a Cinquantenaire park keleti pavilonjának átadása és átalakítása a brüsszeli nagymecset számára. A magábazárkózás és a mások elutasítása részben a Szaud-Arábiában képzett prédikátorok révén nyert teret lassacskán a különféle muzulmán közösségekben. Sajnos Belgium alábecsülte a dzsihadista rákbetegséget azt gondolván, hogy a wahhabita takfirizmus kulturális jelenség, mely a szabadságot emeli ki és nem a terrorista, sőt genocid ideológiát. A hidegháború korában ez az ideológia jól jött a belga munkáltatóknak és a hatalom magas köreinek. A bigott muzulmán dolgozó ténylegesen kevesebbet követelt, mint az inkább szakszervezeti harcos hagyományokkal bíró és a kommunista pártokban politikailag aktív olasz vagy spanyol munkás.

Így aztán a belga állam egyes ultrakonzervatív imámokat hagyott kibontakozni. A berlini fal leomlása másnapján, amikor a neokon teoretikus Fukuyama hamisan deklarálta a «történelem végét», a GIA terroristái kihasználták a szocialista tábor kudarcával kiürült teret. Belgium, az USA történeli szövetségese hozzájárult az arab és muzulmán világ haladó erőinek olyan értékei és ideológiái összeomlásához, mint a szocializmus, a pánarabizmus és a laicitás, a világi szemlélet. A dzsihadizmus előretörése Belgiumban eredménye annak, hogy az arab haladás ellenségeivel működik együtt több évtizede. Azok, akik ismerik a ’70-es, ’80-as évek társadalmi küzdelmeit, jobban látják a belgiumi muzulmán emigrációnak a szalafista mecsetek akciói miatt bekövetkezett kulturális és ideológiai eróziós folyamatát. 50 éve senki sem tapasztalhatta Brüsszel utcáin a lelkek dzsihadizációjának előjelét. De 2012-től a belga hatóságok hagyták, hogy a fiatal muzulmánok Szíriába menjenek – azzal a reménnyel, hogy Assadot likvidálját. Fatálisan elszámolták magukat, mert az Iszlám Állam számára semmi különbség nincs a «hitetlen» Szíria és a «hitetlen» Belgium között. Említette, hogy a belga törvénykezés túl rugalmas a kontroll tekintetében. Ténylegesen persze csak illúzió, hogy a jogállam elég lenne a bombák hatástalanítása.

Amióta terrorfenyegetés éri Európát, a Nyugat könyörtelen harcot ígér a nemzeteken átívelő terrorizmus ellen. Csakhogy képesek-e a baj gyökerét támadni, érdekükben áll-e? 

Ahogy feltételezi, bizony nem. Esetleg rövid távon. Ha a felelős és állampolgáraikat tisztelő politikai vezetők ésszerűek lennének, kétszer is meggondolnák, hogy lefeküdjenek-e az olyan fehérgalléros dzsihadisták előtt, mint Erdogan vagy a fehér dichdachát viselő arábiai Salmane király és (a becsületrenddel kitüntetett) Mohammed Ben Nayef herceg.

A nyugati hatalmak aláaknázták vagy tönkretették az összes szuverén, modern és világi arab államot az emberi jogok és a diktátorok elleni harc nevében. Az eredmény: Saddam iraki állama helyére a felekezeti miliciák részvételével gyengécske egységek kerültek. A világi Afganisztán a háborúcsináló nagyurak és amerikai drónok céltáblája lett. A Kadhafitól megtisztított Líbia romjai a klánok és törzsek hárorús dekorációjaként szolgálnak. Bárki, aki ismeri ezen országoknak az állam hiánya miatti törékenységét, könnyedén előre tudja vetíteni a katasztrófát. A dzsihadista frontok megsokszorozódásával ma már hosszantartó apokalipszisről lehet beszélni.

Belgium, ahogy Franciaország is, a zaklatás, a diabolizáció, a gyanakvás és a rasszizmus politikáját bontotta ki a muzulmán közösségekkel szemben. Hogyan lehet megvédeni utóbbit a szélsőjobb valószínűsíthető megtorlásai ellen?

A muzulmánok és nem-muzulmánok között egység gyakorlatával. A brüsszeli támadásokban muzulmánok ezrei vetették be testüket-lelküket a támadások áldozatai megsegítésére, ki sofőrként, ki az ajtaját, ki pedig a szívét kinyitva. Az az állampolgári megmozdulás, amit Brüsszel utcáin láthatunk, az emberi nem – iszlámot és antiiszlámot hirdető – ellenségeinek adott legjobb válasz.

(Mohamed El-Ghazi interjúja)

Marco Van Hees, a PTB (Belga Munkapárt) képviselője a belga parlamentben interpellált. A kormány tagjai a felelősség elől kitérve mismásoltak. A belügyminiszter  válaszában («egy személy követett el hibát») a törökországi kapcsolattartó belga tisztre mutatott rá, aki a terrorista Ibrahim El Barkraouiról szóló információt úgymond rosszul továbbította. "Elég a sajtót olvasni, jelentette ki Marco, hogy rájöjjünk, a «terrorizmus dossziéjában» hemzsegnek a hibák. Ha pedig ez általános, akkor nem egyéni tévedésekről van szó, hanem strukturálisról. Nevezetesen az igazságszolgáltatás, a rendőrség, a biztonságiak, a helyi rendőrség és a föderális rendőrség közötti kommunikációról. Még az antiterrorista rendőrségen belül is hatalmi harc folyik, az információk visszatartása. Aztán itt van a kormányzati politika, amely inkább az egész népességet, mint a terroristákat veszi célba intézkedéseivel. Hiányzik a megfelelő számú személyzet, de akkor miért hoztak olyan haszontalan rendszabályokat, mint az utcai katonai járőrözést? Parlamenti vizsgálóbizottság derítse ki a a «sötét zónákat» hogy ne lehessen ismét mellébeszéléssel operálni."

Raoul Hedebow, a PTB másik parlamenti képviselője: "Michel miniszterelnök szerint a «legitim védekezés» Szíria bombázását jelentené. Ezzel az érveléssel az összes országot bombázni lehetne, ahol terroristák bújnak meg. Amerikai kérésre beavatkoztunk Szíriában úgymond a demokrácia terjesztése végett. Most van az iraki bombázások kezdetének 25. évfordulója. Mi a mérlege F-16-aink líbiai, afganisztáni és iraki beavatkozásainak? A káoszt hintettük és elősegítettük, hogy mindenféle nemzetközi terrorista szervezetek jöjjenek létre. A nyugati intervenció háborút és halált hozott ezekbe az országokba."