Belgium előrehozott választások előtt áll. A nagy tradicionális pártok egy szót sem ejtenek a kampányban a nadrágszíj közelgő megszorításáról. Bármi is legyen azonban a választási eredmény, az új kormány első feladata ez lesz. Erre kötelezi az EU, a nemzetközi pénzügyi piac: a «közkiadások egyensúlyának helyreállítására».
A Terviroda szerint 22 milliárd eurót kell megspórolni 2015-ig (és a spekulánsoknak kifizetni). Az állami költségvetési deficit idén eléri a 4,8 %-ot, vagyis 16,9 milliárd eurót. Az európai uniós stabilitási előírások értelmében a 3 % alá le kell szorítani 2012-re. Az államadósság ismét emelkedett, 2011-re meghaladja a GDP 100 %-át.
– … a CGER köztulajdonú bank 133 évig működött (1865 – 1998) anélkül, hogy valaha is állami segítséghez fordult volna, azonban mindössze 10 év kellett a Fortis berkeiben való privatizálás után, hogy az adófizetők pénzén mentsék meg a csődtől.
– … 1995 – 2006 között a részvények értéknövekedésének adómentessége Belgiumban 59 milliárd eurós fiskális ajándékra rúg (körülbelül megfelel a társadalombiztosítási büdzsének).
A Terviroda számításai szerint a gazdasági fejlődés 1,5 %-nál nem lesz több sem idén, sem jövőre, ami olyan alacsony, hogy munkahelyek teremtését nem teszi lehetővé, sőt, ebben az évben még 33 ezernek meg kell szűnnie.
– … a munkahelyteremtés nevében a – főként munkáltatói – társadalmi terhek csökkentése 9-szeresére nőtt 1993 és 2009 között, 750 millióról kb. 6 milliárdra nőtt. A munkanélküliség vajon kilencedére csökkent? Nem, 30 %-kal nőtt (578.000-ről 750.000 munkanélkülire).
– … egy nettó 1.227 euró béres munkavállaló után a munkáltató az államtól 1.561 eurós támogatást kaphat (1.100 eurót a win win-tervből és 461 eurós társadalmi teherkönnyítés). Az állam fizeti a bért, a munkáltató besöpri a hasznot.
– … az utóbbi 30 év alatt a vállalatok haszna a GDP arányában 9 %-ról 19 %-ra nőtt. Ha a társaságok megelégednének ma is a 9 %-kal, minden dolgozójuk bérét meg lehetne emelni havi bruttó 1000 euróval.
Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) üdvözölte Belgium eddigi ”erőfeszítéseit a válság leküzdésére”, azonban ez nem elég... Az infláció nem haladhatja meg a 2 %-ot, bérek nem növekedhetnek 0,6 %-nál nagyobb ütemben az elkövetkező két évben. A CSC, az egyik legnagyobb –keresztény- szakszervezeti tömörülés főtitkára máris kijelentette, szó sem lehet arról, hogy az inflációkövető bérindexáláshoz hozzányúljanak.
– … a belga lakosság 1%-a tartja kezében azt a vagyont, mely a GDP-nél (az összes dolgozó által létrehozott javak éves értéke) magasabb összeg. Ez a vagyon adómentes.
– … Albert Frère (az egyik leggazdagabb üzletember) házmestere több adót fizet (3.000 eurót) mint az 1,5 milliárdos profitot hozó CNP, Albert Frère holdingja (2.881 eurót).
A „szociális partnereknek” új ágazatok közti szerződésre (bérekről, munkaidőről, társadalmi terhekről, előnyugdíjaztatásról, béren kívüli juttatásokról, stb.) is sort kell keríteniük, mely normális időkben sem szinekúra, pláne nem válságban. A belga munkás produktivitása a világon az egyik legmagasabb, a belga munkásosztály szervezettsége szintén, mégis a szakszervezetekre óriási nyomás nehezik a bérek letörésére, az osztályharcban megszerzett jogok megsemmisítésére. A társadalombiztosítás emelkedő mértékű hiányt mutat csakúgy, mint az önkormányzatoké. A foglalkoztatási rátát emelni kell. Ma ez 60 %, de az európai hatóságok 2020-ra 75 %-ban jelölték meg, benne az 50-64 évesekét 38,9 %-ban!
– … a fiatalok munkanélkülisége (15-24 éveseké: 21,6 %) négyszer magasabb, mint az idősebbeké (54-65 éveseké: 5,3 %), de ennek ellenére a korosabb dolgozókat még tovább munkában akarják tartani.
Az egészségügyre komoly megszorítások várnak. Már most felmerül, hogy bizonyos, pl. sebészeti, más orvosi beavatkozások, gyógyszerek, idős emberek protézise finanszírozásának eddig részleges térítését a tb nem fogja vállalni. Ehelyett ajánlják a külön biztosítás kötését magánbiztosítóknál, ami még inkább emelné a beteg állampolgárok egyenlőtlenségét.
– … vissza a «bányászfotelhez»? A hagyományok szerint a bányász, ha nyugdíjba ment, ajándékba kapott egy fotelt, hogy ott üldögélhessen. De a fotel sosem kopott meg, gazdája előbb meghalt!
A nyugdíjak sem maradhatnak érintetlenek. 1960 óta az átlagos nyugdífolyósítás 8-ról 20 évre nőtt. Ezért ajánlják agyba-főbe a „második” (csoportos), sőt „harmadik oszlopos (kiegészítő)” magánbiztosítást. A szakszervezetek álláspontja itt is világos az „első oszlop”, vagyis a törvényes állami nyugdíj elsőbbségéről. Vannak olyan hangok is, miszerint „a nyugdíjasokat adóztassuk”, ezzel is támogatva tovább dolgoztatásukat! A nyugdíjak eddig sem élveztek adómentességet, csak csökkentett mértékűt, s minden negyedik nyugdíjas a szegénységi küszöb alatt él. Az FGTB, a másik nagy szakszervezeti tömörülés kijelentette: ”Nem járulunk hozzá a nyugdíjkorhatár, annak kalkulálása megváltoztatásához!”
–… a leggazdagabb belga családok (de Spoelberch, Colruyt, Emsens, Frère, Lhoist-Berghmans) vagyonára kirótt 1–3%-os adó annyit tenne ki, hogy a 650.000 nyugdíjas nyugdíját havi 100 euróval lehetne emelni.
Mindezzel egyidőben folyik a „munka árának” csökkentésére, a munkáltatói kedvezmények növelése. Belgiumban a „képzelt kamatok” pénzügyi mechanizmusa lehetővé teszi a vállalatok nagyon komoly adócsökkentését, saját alapjaik fiktív kamatainak levonását. Az IMF véleménye súlyosan nyom a latba, márpedig ezt a Valutaalap példának ajánlja! Az FGTB viszont azt kezdeményezte, hogy az olyan vállalat, mely elbocsát, térítse vissza a képzelt kamatokat!
– … a képzelt kamatok fenntartása mellett az államtól a FEB (a munkáltatók szövetsége) munkahelyteremtésre 5 milliárd eurót kér, ugyanakkor a közszolgáltatásokban 70 ezer létező munkahelyet szüntettek meg.
Mit lehet tenni, mit kell tenni? Először is: a társadalombiztosítás, a kollektív szerződések, a munkajogok a dolgozóké, senki másé. Csak szakszervezeteiknek van megbízása arra, hogy kezeljék és garantálják kontinuitását. Egyetlen párt sem kapott mandátumot arra a dolgozók együttesétől, hogy ezekről a kérdésekről vitát nyisson, egyetlen kormány sem, hogy ezeket megváltoztassa. Amennyiben mégiscsak erre készülne, szembe kell néznie a tömeges riposzttal. Másodszor: a politikai válság veszélyezteti az összes szövetségi jogot, törvényt. A szakszervezeteknek azonnal mozgósítani kell arra, hogy a Görögországban láttottak meg ne ismétlődjenek Belgiumban. A munkásegység még meg tudja akadályozni az ország szétszakítását, s ezzel minden vívmány eltűnését. Azonban világosan kell látni az Európai Unió felelősségét diktátumaival a verseny mindenhatóságáról az euró, a nagytőke, a finánctőke védelmében. A kiút: szakítás mindezzel!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.