Vége a válságnak? Jacques Sapir közgazdász pontosít: a jelenlegi piaci stabilizálódási folyamat csak ideig-óráig tart. Valamint a közhittel ellentétben Németország helyzete sem rózsás.
Hogyan lehet magyarázni a piacok viselkedését, háborgásukat az adósságok miatt és a szigorúság követelését, valamint nyugtalankodásukat a gazdasági növekedésért?
A pénzügyi piac működése több típusú. Bizonyos operátorok kezükben tartják a kötvényeket és szuverén adósságokat. Ezek bizonyos országok kudarcától tartanak, innen ered követelésük az államadósságok limitálására.
Más operátorok a piaci akciókban vesznek részt. Ezek a recessziós rizikóval kapcsolatban nyugtalankodnak, ezért rémisztik őket a szigorúsági programok. Valójában a szereplők a piac különféle preferenciáit juttatják kifejezésre és a preferenciók hierarchiáját, melyek egyik percről a másikra változhatnak. Például, egy pénzügyi operátor számolhat egy adott pillanatban befektetése rentabilitálásával, egy adott pénznem kamatának mértékében. Ekkor a rizikó ellenére a nyereség reménye dominál. De egy másik pillanatban ugyanaz az operátor nyugtalankodhat egy adós fizetésképessége miatt, legyen az akár egy állam, és biztosnak akarja tudni befektetését. Ekkor a biztonságnak van előnye számára. Az operátor racionális mindkét esetben.
Visszatérünk a normálishoz a piacokon? Másképpen: vége a válságnak?
Jelenleg beléptünk egy stabilizációs fázisba, mely nem fog sokáig tartani. Először is, a szigorítási intézkedések bevezetése nagy nehézségekkel találja magát szembe. Spanyolországban Zapatero tervét egy szavazatos többseggel fogadták el, a spanyol állam föderális szervezeti felépítettsége miatt pedig bizonyos régiói elutasíthatják alkalmazásának bizonyos pontjait. Portugáliában a programot elutasították. Görögországban a tiltakozás kitart.
Ezek az akadályok egymagukban felkelthetik a piaci szereplők fejvesztettségét?
Az aggodalmukat mindenesetre táplálni fogja a német-francia szóváltás. A Wall Street Journal számot adott Axel Weber (a Bundesbank elnöke, az Európai Központi Bank jövőbeni főnöke) támadásairól a EKB új politikája ellen, mely a nehézséggel küszködő európai államok közadósságát fel akarja vásárolni, amire Mario Draghi a EKB-től regált. Mindez egy kis rendetlenséget feltételez.
Németországnak nincsenek eszközei?
Nem annyi, mint amennyit feltételeznénk. A helyzet csak látszólag kedvez Németországnak. Angela Merkel csak üres szavakat használ a fegyelmezetlen országok fenyegetésére. A szerződések közül egy sem tartalmazza az eurózónából való kizárást és ennek elérése pedig olyan egyhangú szavazatokat kívánna a tagországok részéről, melyet nehéz lenne elérni. Egyébként exportjuk révén a németek függenek a többi európai országtól, egy európai összomlásnak ők lennének az első áldozatai. Németország szempontjából a helyzet kedvezőtlen, lehet, hogy vezetői pontosan ezért kiabálnak olyan hangosan.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.