Nemzetközi aktualitások jún. 3-9.

A Munkásinformációk 100. (2494.) számából (megjelenik a POI lapjában 87, r. du Faubourg St Denis 75010 Paris)

Lisszabon, Athén, Bukarest – dolgozók az IMF-fel és az EU-val szemben

Lisszabonban több tízezer dolgozó tüntetett szakszervezeteivel: ”A Socrates-kormány az országot a legdrámaibb mély nyomorba dönti”– Athénban a május 20-i általános sztrájk (már az ötödik): „Ki az Európai Unióval és az IMF-fel!” –Bukarestben 50 ezer résztvevő az utóbbi 20 év legnagyobb szakszervezeti gyűlésén.

A munkásmozgalom számára a tét ...

Thimothy Geithner, az amerikai kincstár titkára az európai vezetőkhöz címezte londoni látogatásán május 26-án: ”a költségvetési reformprogramok jó elemeket tartalmaznak nem csak Németországban, hanem egész Európában. Meg vagyok győződve róla, hogy a kormányok megteszik mindazt, ami kell, hogy ezek jól működjenek”. Hozzátette: „a piacok akciót akarnak”.
Az észak-amerikai kormány álláspontja világos, a kiigazítási terveket végre kell hajtani. Minden európai ország számára ugyanazt írják elő: a közkiadások drasztikus csökkentését és minden szociális jog megtámadását. A dolgozók, a lakosság minden elnyomott rétegének felháborodása egyhangú. A Socrates-Barroso kiigazítási tervvel szemben 300 ezer portugál fiatal, dolgozó, nyugdíjas tüntetett. A tömegmozgalom mélysége azt igényli, hogy szervezeteik a terv végrehajtása ellen egységet hozzanak létre. Mi az akadálya? A CGT főtitkára Manuel Carvalho De Silva azt nyilatkozta a L’Humaniténak: „Tudatában vagyunk annak, hogy áldozatot kellene hozni, de más költségvetési megnyirbálást kell találni.” Ugyanakkor a másik nagy szakszervezet, az UGT titkára, Joao Proença kritikával illette a CGT tüntetését, mert: „Portugála nemzetközi képét rontja”. Egyik oldalon a dolgozók felháborodása, a másikon a szakszervezeti vezetők konszenzusképessége a kormánnyal az áldozathozatal megosztásáról.

Románia: a hazugság évei után kiderül, a „király meztelen”

Interjú Marian Tudorral, az Egyesülés a Dolgozók Felszabadítására elnökével
A román kormány a Valutaalap nyomására munkásellenes intézkedésekről döntött. Az „igazság pillanata” azonban elérkezett, annyi év hazugsága után kiderült, a „király meztelen”. Május 6-án az IMF-fel való „tárgyalások” után Basescu elnök bejelentette, hogy a nyugdíjak, a családi pótlék, a munkanélküli segály 15 %-kal csökken, a tisztviselői bérek 25 %-kal, a minimálbér és a szubvenciók pedig „masszívan redukálódni fognak”. 2011. január elsejéig a közszféra 140 ezer alkalmazottat bocsát el, hogy fenn tudja tartani az IMF bérkiadást csökkentő követelését. Ez azt jelenti, hogy a válság terhe teljes mértékben a dolgozókra hárul. Azonnal sokféle tiltakozás szerveződött az ország nagyvárosaiban, a követelések a bérviszonyok, a kollektív szerződések elleni támadások és a tisztviselők számára kijelölt „hazafias munka” (az elbocsátások miatt több feladat) ellen irányultak, a munkahelyek és a nyugdíj körülményeinek fenntartásáért. Május 10-től az egyetemi tandíjak megduplázódása ellen kezdődött el a harc. A nyugdíjas szervezetek aktivizálódtak a nyugdíjak csökkentése miatt, melyek a megtorló erők erőszakos cselekményeibe torkolltak Galatiban, Bukarestben. Mindezek a tiltakozó megmozdulások kulminálódtak május 19-én a kormányépülettel szembeni demonstráción. Az 5 nagy szakszervezeti tömörülés (pedagógus, egészségügy, közigazgatás, posta, bányász, közlekedés, stb) kb. 50 ezer tagja vett részt. Május 31-én általános munkabeszüntetés volt, másnap Craiovában pedig óriási tiltakozó gyűlés – a kormánynak a költségvetési hiány enyhítésére előírt, az IMF és az EU kötelezte megszorításai ellen.
Szervezetünk, szakszervezeti felelősökkel együtt máj. elsején vitatta meg a német aktivisták felhívását a berlini konferenciára. A mintegy 20 szakszervezeti felelős aláhúzta, hogy a román munkásosztály problémái azonosak az európai, a világ munkásainak gondjaival, ha más-más formában is jelentkeznek ezek, melyek mélyén a termelési eszközök magántulajdonának rendszere rejlik. Megvitattuk, milyen út és eszközök vezethetnek a munkásszervezetek egységének kialakításához, amire szükség van az IMF, az EU és a kormány programjainak meghiusításához.

Olaszország: Miután hónapokig azt magyarázták, hogy Olaszország helyzete sokkal jobb Görörországénál, most a dolgozók elleni „szigorítási” programot indít a kormány ...

Május 26-án az olasz kormány bemutatta az EU és az IMF parancsára előkészített „szigorítási tervét”. Előtte hónapokig azt hajtogatta, hogy Olaszország helyzete sokkal kedvezőbb a görögnél, spanyolnál, portugálnál, „számláink korrektek”.
A realitás: 25 milliárdot kell a dolgozóktól beszedniük, mely hozzáadódik a már eddig megvalósított költségvetési kurtításokhoz.
A kormány bejelentette a köztisztviselők 3 éves bérbefagyasztását, 2013-ig a közülük nyugdíjba vonulók 80 %-ának helye üresen marad, 10 milliárdot von el a régióktól és helyhatóságoktól, a nyugdíjkorhatárt felemeli.
A CGIL és az UIL jelzik, hogy nem egyszerűen a bérek blokkolásáról van szó, hanem csökkenésről, mert a törvény visszamenőleges hatályú. A pedagógusbérek átlagosan havi 130 euróval csökkennek, ami 9 %-ot jelent egy húszéves munkaviszonnyal bíró átlagos bérű pedagógus esetében.
A „szigorítási terv” a munkáltatók számára újabb kedvezményt jelöl meg, amennyiben hajlandók az ország déli részében befektetni. Ez majd lehetővé teszi, hogy az északi részen üzemeket delokalizáljanak, na nem Kína felé, hanem Délre, hogy kevesebb dolgozó és olcsóbban dolgozzék vagy az északiak vállalják a munkát kisebb bérért a munkáltatók hasznának biztosítására.
Maastricht és az Unió stabilitási és fejlődési paktuma nevében éveken át szenvedtük el a legnagyobb támadásokat életszínvonalunk ellen. A nyugdíjak, a közoktatás ellen, a közegészségügy regionalizálásával, a privatizációk nyomán munkahelyek millióinak megszűnésével, a prekaritás legrosszabb törvényeivel ... Például egy ma 50 éves dolgozó bére 45-50 %-át fogja kapni nyugdíjként, vagyis 600 eurót! Plusz az euróval az árak megduplázódtak. De mindig azt mondták: „Most még áldozatot kell hozni, a jövőért szükség van rá ... Az euró holnapra gazdaggá tesz minket ... „ A dolgozók tudták nagyon jól, hogy nem igaz, mégsem gondolták volna még néhány hete sem, hogy ilyen mértékű intézkedéseket jelentenek be! Ma már azok is mondják, akik kételkedtek: ”Világos, az Unió kerget bennünket a az összeomlásba!”.
De mit mondanak a „balodali” pártok? Az Unió 750 milliárdos döntéséről, melyet a spekulánsoknak akar megtéríteni, a Demokrata Párt ezt nyilatkozta: ”Igen, igazságos, már előbb meg kellett volna tenni!” Ma pedig ezt: „Szigorú programot kell bevezetni, de ne csak a dolgozók fizessenek”. A Rifondazione és a PdCI opponálva a programnak ezt mondják: ”Kell egy Európai Központi Bank-terv az EU kincstári bónjai kibocsátásra” – tehát elfogadják az EU kereteit, azt, ami ebbe a helyzetbe vitt minket. A Sinistra Critica „változást” kér a programban a „vagyonok megadóztatására”.
Ami bennünket illet, közzétettük nyilatkozatunkat a „szigorítási terv” és minden intézkedés visszavonása érdekében elérendő egység kérdésében, az Európai Unióval való szakítás viszonylatában. Ezt a nyilatkozatot kell megvitatni a dolgozókkal és az aktivistákkal.
Egy szakszervezeti felelős (FIOM-fémmunkások szakszervezete): A FIOM megerősítette állásontját az „újtipusú munkaszerződésekkel” szemben az országos munkaszerződések védelmét, melynek megváltoztatásáról nem hajlandó tárgyalni. A regionalizáció, az ország megosztása nagy léptekkel halad előre. Szakszervezetünknek minden erejét be kell vetni ennek a tervnek a megakadályozására, újból fel kell vennünk a küzdelmet az elbocsátások ellen. Szó sem lehet semmiféle konszenzusról ilyen kérdésekben, mint pl. Epifani, a CGIL főtitkára kérése a terv elfogadásáért cserébe a 400 ezer ideiglenes munkahelyről. Hogyan lehetne megérteni Epifanit, aki azt mondta, hogy a tisztviselők hajlandók áldozatot hozni, de elutasítják, hogy azt egyedül tegyék, aztán jún. 25-re 4 órás sztrájkra hív és azt mondja: „a cél, hogy a terv tartalma változzék”? Az összes eddigi mobilizációból az jött ki, hogy a CGIL-nek el kell utasítania az egész tervet és azonnal mozgósítani kellene.

Röviden
Franciaország: A Független Munkáspárt elítéli az izraeli hadsereg támadását a Gázába humanitárius segítséget szállító flottilla ellen (Párizs 2010. május 31.)

Izraeli tengeri kommandócsapatok május 31-én hajnalban megtámadták azt a Törökországból indult hajókonvojt, mely a gázai övezetbe szállított 10 ezer tonna humanitárius segítséget és építési anyagot.
A rendkívül erőszakos támadás az izraeli sajtó szerint 19 halottat és 36, közöttük súlyos sebesültet eredményezett. Az izraeli hadsereg a maga részéről «legalább 10 halottat» ismert be. A végső mérleg még súlyosbodhat, erősítette meg az izraeli hadsereg is.
Ez a tett, melyet a hajók, a személyzet és az utasok ellen elkövettek, csak azért, mert anyagi segítséget vittek a legelemibb életfeltételek nélkül nélkül Gázában bezárt palesztin lakosság megsegítésére, bizonyos logikai sorba illik. Ez a totális blokád logikája, mellyel másfél éve az izraeli állam bünteti a palesztin asszonyokat, gyermekekat, férfiakat, azóta az offenzíva óta, mely megölt 1300 embert (közöttük 900 civilt, melyből 300 gyermek) és kb. 5 300-at sebesített meg.
Azóta az izraeli kormány szisztematikusan, erőszakkal megakadályozza a élethez szükséges termékek, gyógyszerek, építőanyag bevitelét Gázába, a másfél millió gázai palesztint így ítélve a legrettenetes életkörülményekre.
Ez lett a következménye annak a politikának, mely meg akarja tiltani a palesztin nép jogát a szabad és szuverén élethez.
A POI mélyen elítéli a támadást és követeli a blokád azonnali beszüntetését. Ismét megerősíti, hogy a régió békéjéhez csak az vezethet, ha a palesztin nép joga a békéhez, a földjéhez és a szabadsághoz elismerést nyer.

Kína: Az «iPad»-ot elérte az osztályharc

Miközben a polgári sajtó extázisos állapotban lelkendezik az iPad (érintős képernyőjű hordozható számítógép) kínai gyártásán, a shenzeni speciális gazdasági övezetben 44 dolgozó jogi eljárást kezdeményezett a Wintek vállalathoz tartozó képernyőgyártó ellen mérgezés vádjával. Januárban 2 ezer üzemi dolgozó szüntette be a munkát, miután 62-jüket kórházba kellett szállítani a képernyő tisztítására használt mérgező hatású folyadék „mellékhatásaként” bekövetkezett rosszullét következtében. A szabad zónákban többszáz sztrájk zajlik évente, a multinacionális vállalatoknak a kínai kormány teljes mértékben kiszolgáltatja a dolgozókat.

„Fekete dagály”: a Fehér Ház magyarázatai nehezen hihetőek

A „BP tudta, de semmit sem tett” – írta a 20 perc a tengeri off-shore olajfúró állomás másfél hónappal ezelőtt, a a Mexikói öbölben bekövetkezett balesete apropóján. „A brit BP háromszor is figyelmen kívül hagyta a figyelmeztető jelzéseket a robbanást megelőző órában. Az eredmény: 11 alkalmazott pusztult el és az USA történetének legsúlyosabb olajszennyeződése következett be.” Az USA elnöke a BP által előidézett „fekete dagály” negyvenedik napján utazott a helyszínre, hirtelen szakítva eredeti elvével, miszerint az állam nem avatkozik be. Amerikai dolgozók tízezrei figyelték indignálódva – ezen a területen is változást remélve – Obama magyarázkodását az állami beavatkozás szükségtelenségéről ugyanabban a körzetben, Louisianában, ahol Bush hagyta cserben annak idején a Katrina-hurrikán áldozatait.
De Obama Demokrata pártja, ahogyan Bush republikánusai is, a „Big Oil”, az olajipar pénzbeli hozzájárulásának élvezői csakúgy, mint számos ökológiai civilszervezet...

17 000 szomáliai lakost üldöztek el mogadishui otthonából a kormánycsapatok és a lázadók közötti összecsapások. Szomáliában az 1992-es katonai „humanitárius” beavatkozás (Restore Hope) óta dúl a háború.

(Fordítás: a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének aktivistái)