Renault, Marokkó, Szlovénia és a szociális dömping

Jún. 1-én a Les Echos címlapján: «A Renault Marokkót állítja low cost stratégiájának központjába», idézve a tangeri, az Európába szállítandó gazdaságos járművek gyártására szánt építés alatt álló üzem példáját. A Les Echos megállapítja a különböző országokban, Franciaországban, Szlovéniában és Marokkóban a «termelés óradíjának különbségét (minden költséget beleértve)».
A szlovén ár egyharmada a franciáénak és több mint duplája a marokkóinak. A befektetés előreláthatólag egymilliárd euró lesz 6 ezer munkahelyre számítva. Ugyanilyen típusú járműt gyártanak Romániában a marokkóival azonos költségekkel.
A legalacsonyabb bérek és társadalmi költségek keresése evidens. Szlovákiában a legutóbbi béremelések a Renault-Revoz vezetőjének rendkívüli rosszallását váltotta ki, holott a francia fizetésekhez képest igen alacsony bérekről van szó. Ilyen körülmények között kell-e csodálkozni a francia és európai ipari hanyatlásról? Szintén jún. 1-én a Le Monde publikált egy cikket, Gérard Chaliand írta, aki magát «író és geosratégának» definiálja, ezzel a címmel: «A európai és USA-beli abszolut hegemónia elhalványul». A «megoldások» keresésére a szerző a korporatizmus ötletéhez nyúl, «a lakosság egy része hajlamos a kevés munkára»... Vajon komolyan mondja?
Inkább úgy tűnik, hogy a nyugat-európai és amerikai katasztrofális helyzet a köztulajdon privatizációja és az «elit» lobby 25 év óta tartó tőkeexport stratégiájának ma is tartó logikus következménye. Ami az Európai Unió jelenlegi politikáját illeti, teljesen nyilvánvalóan olyan célokat tűz ki, amelyek nem passzolnak az utóbbi évtizedek bukásához.