Tunézia: a forradalom második fordulója

Ben Ali elkergetése után Ganusinak is le kellett mondania, miközben Kadhafi Líbiában mészárlást provokál, a felkelések elérték Szaud-Arábiát, és az amerikai imperializmus csapatainál riadókészültségét rendelt el a Mediterránumban és az Öbölben
„Humanitárius okokra” hivatkozva az USA és az Unió katonai beavatkozással fenyegetőzik Líbiában, az amerikai V. flotta készültségben áll. A humánum mögött Líbia, olaja közvetlen kontrollja húzódik meg – ahogyan Irakban is – és a fenyegetés a szomszédos Tunézia és Egyiptom számára.

A forradalom nem egyenes vonal, halad, hátrál, megáll, elkanyarodik. Tunézia megszabadult Ben Alitól, az imperializmus által a „demokratikus átmenet” takarója alatt támogatott Ganusi lemondásra kényszerült. A forradalom él, fenyegeti az USA és az Európai Unió világrendjét.

500 ezer tüntető a kormánypalota előtt mialatt Ganusi az Unióval a társulási szerződés meghosszabbításáról tárgyalt. 10 napja, hogy a népi bizottságok tartják a Kasbah teret annak ellenére, hogy tankok ágyúi merednek rájuk. Fiatalok mondják: „nem megyünk el, amíg a rendszer végleg el nem bukik.” Munkanélküliek, családanyák, diákok, dolgozók, nyugdíjasok, parasztok, művészek, szakszervezetek és politikai pártok aktivistái demokráciát akarnak, a rezsim intézményeinek megszűnését. Valódi, közjóléti kormányt akarnak, új alkotmányt, s gyökeres szakítást a régi világgal. „Ganusi vezette le a privatizációkat, ma pedig mindent vissza akarunk venni állami kézbe.” – mondja a 18 éves Dora Hlali. „Ha lenne egy kis büszkesége a kormánynak, már leköszönt volna. A gazda elment, a kutyáit meg itt felejtette...”. Ussam Daud mérnökhallgató: „Nem csak azt akarjuk, hogy a kormány és az RCD képviselői távozzanak. Azt is, hogy bíróság ítélkezzen felettük! Ma mindenki, aki kiszolgálta Ben Ali rendszerét, a forradalom híveként mutatkozik be, ezt nem fogadjuk el!”

Febr. 27-én vasárnap reggel az UGTT szakszervezet vezetése, a Végrehajtó Iroda úgy döntött, hogy követeli Ganusi és kormánya lemondását. 3 órával később Ganusi lemondott. A Kasbah téren a tömeg: „Mozgósítás, mozgósítás, egészen a rendszer bukásáig!”, egész este. Késő este Beji Caid Essebssi kinevezése. Burgiba korában a megtorlás egyik mestere, volt belügyminiszter. Sfaxban a Tajdid (volt kommunista párt) főtitkára, a Ganusi-Essebssi kormány minisztere, Hamid Ben Brahim akart nagygyűlést tartani. Elzavarta a tömeg: „Tajdid, haladó demokrata párt, ugyanaz mint az RCD!”. Bizerte-ben ugyanez történt másik párt- és minisztertársával. Febr. 28-án néhány kormánytag lemondott. Egy fiatal franciatanár, Mohamed Slaga, Metlaoui város forradalmi bizottságának tagja: „A Nemzeti Bizottság hívott minket a forradalom megvédésére. Egy delegációt is küldenünk kell a ma esti megbeszélésre. Azonban mi azt akarjuk, hogy az alulról induló forradalmat a mi térségünkben, ahol nagy a munkanélküliség, a nyomor, mi kontrolláljunk és irányítsunk. Mi világosan és egyértelműen Alkotmányozó Nemzetgyűlést követelünk.”