2011. október 20., csütörtök

Kína–levél

364.sz., 2011.okt.1.

A válság

Nem megy le a Nap anélkül, hogy a nyugati sajtó ne tárná fel a négy éve tartó válság egy újabb puzzle-darabkáját, nincs olyan hét, melyen ne jelentenének be drasztikus lépéseket a dolgozók és családjuk kiszipolyázására Európában vagy az USA-ban. Hát Kínában?
Nemzetközi előrejelzések szerint a fejlődés fő motorja – vagyis a kézi erőt igénylő termékek exportja – kifulladt, változtatni kell rajta és az IMF szerint növekedése 9,6%-ról 2012-ben 9%-ra csökken. Nem feltétlenül biztató… Kína esetében csekély csökkenés is hatalmas tömegeket érint, 1% elvesztése több tízmillió dolgozó termelésből kivonását, elbocsátását hozza.
A Bloomberg pénzügyi sajtóügynökség pl. szept. végén jelezte, hogy az Apple, a divatos iPad-tábla kereskedője 25%-kal csökkentette megrendelését a Foxconn-nál az év utolsó negyedévére. Foxconn, ez az a shenzheni üzem, ahol 300 ezer fiatal munkás készíti a táblagépeket rettenetes munkakörülmények közepette (2010-ben egy tucat öngyilkos!), el lehet képezlni, ha negyedével csökken a termelés, 70 ezer fiatal találja magát az utcán...

Kína a megmentő vagy a válság okozója?

E világ nagyjai egy időben Kínát a válságtól megmentő szerepben látták, olyan gazdaságként, mely képes másokat is kihúzni a gazdasági káoszból olyan dollárhegy tetején ülve, mely lehet, a süllyedő európai országokat is a víz felszínén tarthatja, mert Kína kölcsönt adott Görögországnak, Portugáliának, Spanyolországnak, érdeklődik Olaszország iránt is – de Washingtonban az establishment egy része úgy döntött, hogy a válságnak pontosan Kína az oka alulértékelt valutájával: a szenátorok tehát javasolták olyan törvényt megszavazását, mely helyreállítja bizonyos kínai termékek vámját, mivel szerintük Kína manipulál valutájával gazdasága védelmében.
Nyilvánvalóan azok az amerikai multinacionális cégek, amelyek termelésüket Kínába invesztálva delokalizálták, nem értenek egyet. A Kínában található Kereskedelmi Kamara az ellenzők élén áll. Az amerikai kincstár san-franciscoi ügynöksége a közelmúltban állapította meg, hogy az átlag amerikai állampolgár fogyasztásában 2%-nál kevesebbet képez a kínai import. Ez elég is annak megállapítására, hogy a kérdés nem igazán itt leledzik. Lehet, inkább abban az akaratban, hogy Kínának még több előnyt juttassanak a piacokon...
De Kínának sürgős rendezésre váró problémái vannak. Az infláció, a hatóságok legnagyobb gondja, majdnem egy éve állandó refrén, de az eddig hozott intézkedések hasztalannak bizonyultak. Az ellenőrizhetetlen pénzromláshoz hozzáadódik helyi kormányok, helyhatóságok finanszírozása miatti nyugtalanság és a magánkölcsönök körének robbanásszerű bővülése, ahol hemzseg a szélhámosság.

Tehetetlenné vált cenzúra?

A kínai társadalom figyelmes szemlélői észrevehették, hogy a hivatalos helyi, sőt az országos sajtó augusztusban beszámolt kvázi minden sztrájkról és tüntetésről («Forbes», szept. 19.). Az Anhui tartományban lezajlott autóbuszsofőr-sztrájkról a hivatalos Xinhua-ügynökség, Chongqingban a Hutchison 29 napos munkabeszüntetéséről a «China Business News»… Íme egy kis magyarázat: «a 2010 májusi Honda-sztrájk után a sztrájkokat inkább a munka viszonyaival összfüggő problémákként kezeljük, mintsem társadalmi stabilitási kérdésként», mondja Michael Zhang hongkoni specialista. «Mivel a sztrájkok iránti érzékenység megenyhült, a hivatalos médiumok harapófogóba kerülnének abban az esetben, ha a mikroblogokon keringő eseményekről, a százszámra közzétett fotókról nem adnának számot.»
A szakértő szerint arról van szó, hogy a hivatalos sajtó a közvélemény ítéletét próbálja irányítani mostantól, mivel az információhalmazt lehetetlen leállítani. A kínai újságíró egyébként nem élvez védelmet hivatalából fakadóan, messze van attól. Az Újságírók Nemzetközi Szövetsége szept. 20-án megindultan számolt be arról, hogy Luoyangban (Henan tartomány) 19 késszúrással öltek meg előző nap egy televíziós kollégát. Társadalmi kérdések szakértője volt, előző nap ellopták számítógépét. Másnap pedig két másik tv-s újságírót ért agresszió a rendezők részéről Zhejiang tartományban, ahol falusiak tüntettek a környezetszennyezés ellen. (lásd lentebb)

Jog az érdekvédelemre

Ezekben a nehéz időkben a kínai dolgozóknak, ahogy másoknak is, szükségük van érdekeik védelmére. Ennek a sztrájk csak az egyik módja. Dacára annak, hogy gyakran sztrájkolnak Kínában, nincs olyan törvény, mely ezt megengedné vagy tiltaná azóta, mióta az 1982-es alkotmány megszüntette.
Ahogy egy kínai aktivista mondja: «addig létezett, amíg nem volt rá szükség, akkor szűnt meg, mikor igazán szükség lett rá …». Gyakorta megtorolták a munkáltatók vagy a hatalom, akkor is, ha legálisan semmi nem tiltotta, ma pedig sokkal nagyobb belátással kezelik. Akkor a sztrájkjogot be kell-e venni a törvények tárába?
A CLNT tanulmányából közlünk az alábbiakban részleteket, mely Vietnam példáját idézi. Itt a munka törvénykönyvét 2004-ben módosították, minden olyan sztrájkot illegálisnak minősítsenek, amelyet nem egy szakszervezet vezet. Azóta többezer sztrájk zajlott le és szerencsére a vietnami kormánynak nem kellett elővenni ezt a törvényt, nem állítja bíróság elé a sztrájkolókat, de a külföldi, elsősorban tajvani befektetők erre az előírásra hivatkozva próbálkoznak a sztrájkok illegálissá minősítésével és megtiltásával.

Kell-e törvényt alkotni a sztrájkjogról?

Az CLNT-site, amelyet a társadalmi konfliktusok szakértője, Anita Chan irányít, július végén a kínai sztrájkjog két kérdését vizsgálva publikált. Még a 2010 május-júniusi autóipari sztrájkok után is csak kevés nyilvános vita volt, mivelhogy kényes a téma. Kell-e törvényt alkotni a sztrájkról? Zeng Qinghong képviselő szerint igen (törvénytervezetéből a köv. számunkban adunk közre részleteket), de Chang Kai professzornak nem ez a véleménye. Mint a renmini egyetem munkaügyi viszonyokkal foglalkozó intézete elnökét a Honda Nanhai 2010 júniusi sztrájkolói tanácsadásra és a tárgyalások újraindítására kérték fel. Azt tartja, egy komplett tárgyalási szisztéma szükséges, de nem áll ki a sztrákjog törvénybe foglalása mellett.
«Hogyan kezeli a kormány a sztrájkokat?» címmel cikket írt a Honda-sztrájk után («Economics and Finance Net», 2010.aug.5.), ennek összefoglalója:
A Honda Nanhai sztrájkban a helyhahtóság nem «hirtelen robbanásként» vagy «destabilizációs incidensnek» kezelte az ügyet, mely az államapparátus beavatkozását igényelte volna, azt sem deklarálta, hogy akció a «dolgozók törvénysértése», hanem bérügyekben kialakult munkahelyi konfliktusként kezelte, semleges álláspontra helyezkedett, közbenjáróként kérve, hogy két fél üljön le és tárgyaljon.
A sztrájkok természete. Fontos, hogy pontos vélemény alakuljon ki a munkássztrájkokról. Ma Kínában a sztrájkok nagy többsége gazdasági természetű munkahelyi konfliktus, ideértve a régi állami vállalatok restruktruálásából eredő kollektív konfliktusokat is (az előnyök elvesztése, a dolgozók számára hátrányos változások). A magánszektor kollektív konfliktusai alapvetően a munkakörülményeknek tudhatóak be. Azt lehet mondani, hogy a restrukturálódó állami vállalatokban bekövetkezett sztrájkok komplexebbek, mert ezek a kormányzati irányulást célozzák, tehát politikai elemekkel társulnak, míg a magánszektorban egyszerűen a munkások körülményeinek klasszikus javításról van szó.
Ha a dolgozók a sztrájkot választják, azt egész biztosan jól meggondolják, mert kockázatos és drága akció: jövedelem, munkaszerződés nélkül találhatják magukat, elbocsáthatják őket, vádolhatják a „közrend megsértésével”, azzal, hogy „destabilizációs elemmé” váltak. Ez a választás végső megoldás, csak akkor nyúlnak hozzá, ha más nincs már, mindent kihasználtak. Egyébként kétséges az is, hogy néhány személy „sztrájkra lázítson” dolgozók százait, ezreit. A sztrájkolók bátorságát tehát támogatni kell és remélni, hogy megoldás születik legális keretekben.
A kollektív szerződés előnyben részesítése. A helyhatóságoknak, a helyi kormányoknak nem kell a munkáltatót a követelések teljesítésére kötelezniük, vagy a dolgozókra erőltetni a munka felvételét. A hatóságoknak előnyben kell részesíteni és megkönnyíteni a kollektív tárgyalásokat a két fél között. A szakszervezeti jogokról szóló 27-es cikkely a termelés felvételének két kötelezettségéről szól a munka leállítása vagy lassítása esetén: a szakszervezetnek képviselnie kell a bérből élőket és tükrözni nézőpontjukat, követelésüket a vezetéssel való konzultációk alatt; a másik pedig, hogy a vállalat köteles a munkások ésszerű követeléseit kezelni. Evidens, hogy ez a kezelés a munka felvételének és a megoldás útjának előzetes feltétele, tárgyalás a vezetés és a dolgozók között.
Ez történt a Honda sztrájk végén is.
A gazdasági konfliktusok nem vehetnek politikai fordulatot, ha azt akarjuk, hogy a sztrájkokat törvényes keretekben tartsuk. Nem vehetjük ezeket a konfliktusokat «hirtelen robbanásnak», mely a társadalmi stabilitást teszi kérdésessé és ezért erőszakos megtorlásnak kellene kitenni. El kell kerülni a rendőri beavatkozást a munka felvételének erőltetésére, mert ez nem megoldja, hanem csak komplikálja a problémákat és a munkahelyi viszonyokat nehezíti. Ezen felül pedig a munkás-vezetés konfliktust kiszélesíti a dolgozók-helyi hatóságok közöttivé.
A kollektív konfliktusok kezelésének mechanizmusa. A Honda-sztrájk megfelelő módon ért véget, de sokkal mélyebb problémák léteznek. Nevezetesen a szisztematikus procedúra hiánya, mivel a munkahelyi konfliktusokról szóló törvény csak az egyedi konfliktusokra vonatkozik, a kollektíveket illetően csak az azok alkalmazásának viszonyában érinti. Következésképpen egy komplett mechanizmus kialakítása a munkahelyi konfliktusok kezelésére olyan kérdés, amit sürgősen meg kell oldani, hogy a mai Kína munkajogát megjavítsuk.

A földek elkobzása elleni tüntetés
Szeptember 23-án Lufeng többszáz falvában (Guangdong tartományban) a hatóságok általi földelkobzások ellen tüntettek. A hatóságok szerint a helyhatóság épületét megtámadták a tüntetők és több mint egy tucat rendőrt meg is sebesítettek.

Tüntetés környezetszennyezés ellen
Több mint 500 falusi tüntetett Hainingban (Zhejiang keleti tartománya) három napon át szept. 15-től, hogy választ kapjon a helyi folyó szennyezéséről, amely elpusztította a halakat. Autókat borítottak fel és rendőrségi gépkocsikat rongáltak meg egy napelemet gyártó üzemet célozva, ezt vádolva a toxikus anyagok vízbekerülésével. A JinkoSolar nagyvállalatot a new yorki tőzsde is jegyzi, de a helyi hatóságok úgy döntöttek, ideiglenesen bezárják és 50 ezer eurós büntetést rónak ki rájuk. (Bloomberg, szept. 19.)

Rendőrök és rablók
Ai Weiwei művész, aki 81 napig titkos helyen volt letartóztatva, meséli élményeit: «Teljes elszigeltségben vagytok, nem tudjátok már azt sem, mióta, semmi kétségetek nincs, hogy azt tesznek veletek, amit akarnak. (…) Elvesztitek az időérzéketeket. Lassan megbolondultok. Nagyon nehéz bárkinek.» («Le Monde », aug. 31.). Ennek apropóján Hu Jia nyilvános levélben kérte a pekingi képviselőket, állítsák le azt a törvénytervezetet, mely lehetővé teszi személyek fogvatartását titokban tartott helyen 6 hónapig (AFP, szept. 29.).
Más dolgokban viszont, pl. azokkal kapcsolatban, akik feladata a művészeti tárgyak konzerválása, kevésbé kényesek a hatóságok: a «Kínai ifjúsági napilap» illegális régiség-kereskedelmet fedett fel, még magában a pekingi Tiltott Város múzeumának szívében is és a «Caixin» a látogatóknak eladott illegális fekete piaci belépőjegyekről vizsgálódott. Meglehetősen kétséges, hogy a bürokrácia figyelmét a társadalomnak csak ez az egy szektora kerüli el …
(Hiba: előző «Levelünkben», a Triumph luxusfehérnemű üzem ezer munkásnője lépett sztrájkba és nem tízezer, egy nullával többet gépeltünk, a ford. pedig így továbbította – elnézést!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.