TGM szerint már polgárháború van

• Hírszerző

„A kapitalizmus mulandó történeti jelenség, elkezdődött és be fog fejeződni. És bár többször is bizonyította szívósságát, rugalmasságát, belső erőtartalékai mára teljesen kimerültek. Néhány, a megmentésére irányuló kísérletet még végignézhetünk, de végérvényes bukása elkerülhetetlen” – így összegezte az Új Magyar Szó Tamás Gáspár Miklós kapitalizmusról tartott újvidéki előadását. A filozófussal készültmúlt heti interjúból kiderül, mire számíthatunk a kapitalizmus összeomlása után.
„Nem nagyon van már hová fokozni a termelékenységet, a versenyképességet, a mai tőkés gazdaság megtermeli a világ szükségleteinek másfélszeresét, de az elosztási rendszer miatt mégis emberek százmilliói vannak az éhhalál küszöbén, ökológiai katasztrófa fenyeget stb. A kapitalizmust nem elitek szándékai irányítják. Ez egy emberi akarattól független folyamat, fölhalmozási és expanziós dinamikával, amely iránytalanul halad előre és gázol át mindenen.” – véli TGM.

A filozófus szerint az ezredforduló óta a Marx-i elméletek reneszánszukat élik. „Ez azonban nem hasonlít semmi korábbira, voltak még virágzó korszakai a marxista elméletnek, de mindig volt mögötte mozgalom és politika, a közönsége pedig nem egyszerűen az olvasóközönség volt, hanem egy szervezett és zárt politikai közösség, méghozzá millióké. Ma erről szó sincsen. Most először ez egy színtiszta intellektuális mozgalom, amelynek a középpontjai az egyetemek, nem pedig a nagyüzemek.” Az pedig, hogy egyre kevesebb ember játszik szerepet a kapitalizmus fenntartásában „lehetőség is egy új világrend megteremtésére.”

Arra a felvetésre, hogy ha a kapitalizmust nem az elitek szándékai irányítják, akkor hogy lehet megbuktatni egyáltalán, TGM azt mondta, a kapitalizmus valóban nem csak egy rendszer, hanem inkább életforma, kultúra. „Az, hogy a munka szerepe megváltozott, tehát háttérbe szorult, a legdöntőbb változás korunkban. Megszűntek a hagyományos osztályok kulturális és politikai értelemben, ennek folytán megszűntek az osztályalapú politikai szerveződések is. Meg kell nézni, kik azok, akik sztrájkolnak. Tipikusan a közalkalmazottak.”

„A polgárháborúnak pedig éppen az az alapvető jellegzetessége, hogy a legitim hatalmat nem ismeri el a többség. Ebben az értelemben a polgárháború már elkezdődött. Államok soha nem voltak ingatagabbak, és egyre inkább pusztán csak erőszakra támaszkodnak, ez pedig általában a bukást megelőző állapot szokott lenni.”
Ha a kapitalizmus viszont már nem lesz, mi fogja azt felváltani, TGM azt mondta: „Erre nem tudok válaszolni, és szerintem nem is kell rá válaszolni. Ha válaszolnék, és persze ki tudnék „találni” egy választ, hiszen ez pusztán retorika és invenció kérdése, akkor azt mondanám, hogy én mint teoretikus megalkotok egy utópiát, amely köré szervezek valamilyen mozgalmat, és amelyet rá fogok húzni azokra a realitásokra, amelyeket meg akarok változtatni. No, ez az, amiből elég volt! Csakis a kapitalizmus szenvedő alanyai alakíthatják ki, kísérletezve, rögtönözve ezt az új rendet. Vagy jön a világvége.”

Arra a kérdésre, hogy a kapitalista rendszer összeomlása után életben maradna-e a liberális eszme és a szabadság értékei a filozófus úgy gondolja: „Egy olyan helyzetben, ahol a tulajdon nem meghatározó, ahol nem kell attól rettegni, hogy jön a paraszt kaszával, kapával és elveszi a jómódúak kúriáit és udvarházait, ott nem kell föltétlenül fönntartani a hadsereget, a csendőrséget és az ügyészséget. Nem azt hiszem, hogy a posztkapitalista rendszerben kisebb lesz a szabadság, hanem azt, hogy nagyobb lesz. A nagyobb szabadságtól nem félnék. Kétségkívül rettenetes állapotban vagyunk mi, emberek ma, meg vagyunk rontva mindenféle szörnyűséges agressziótól, eldurvulástól, barbárságtól. Mert ha körülnéz az ember, és találkozik háromezer futballhuligánnal, akkor azt mondja, hogy ezeknek az embereknek a kezébe adni saját sorsukat egy kicsit félelmetesen hangzik.”

A filozófust ezek után a Wall Street-i tüntetés kapcsán kérdezték, melynek szereplői úgy tűnnek, hogy nem tudják mit akarnak elérni. Tamás Gáspár Miklós ezt cáfolta. „A céljuk egy kizsákmányolás-, eldologiasodás- és elidegenedés-mentes társadalom felépítése. Nem ezzel van probléma. A célok régiek és közösek. Az eszközök hiányoznak hozzájuk. És ha nincsenek meg ezek az eszközök, ha nincs meg az igazi forradalmi közvetítés, tehát az eszköz ahhoz, hogy a bomló kapitalizmust egy képzeletgazdag és pozitív forma váltsa fel, akkor persze lehet ebből fasizmus, lehet belőle barbárság, lehet ökológiai katasztrófa, összeomlás, éhínség, járvány, pestis, világvége, minden.”

„Kétségkívül mindig fönnállt annak a lehetősége, hogy a meglevő rendszert nem forradalmi úton meghaladjuk, hanem bekövetkezik valamilyen katasztrófa, és a civilizáció egyszerűen tönkremegy. A Római Birodalom utáni néhány évszázados visszafejlődés és barbárság világosan mutatja, hogy ez lehetséges. Rossz belegondolni abba, hogy a szegénység, a járványok, esztelen öldöklés, teljes zűrzavar simán kialakulhat. És azt ugye az egykori Jugoszlávia romjain üldögélve nem kell különösebben bizonygatni, hogy ez – történelmi léptékkel mérve – percek alatt bekövetkezhet.”