Nem a liberalizmus a fasizmus szálláscsinálója ...

... hanem a kapitalizmus általános válsága.

A "libsizésről" (az van olyan jó, mint az "emeszpés"-ezés) én képtelen vagyok elfogadni, hogy magukat kommunistának tartó emberek simán belesétálnak a burzsoázia csapdájába.
Már nagyon sokszor leírtam (mint annyi mást is), hogy a magyar "polgár" szó mögött két francia kifejezés áll: a burzsoá és a citoyen. Ez a kettő a Nagy Francia Forradalom elején még egységet alkotott, de egyre jobban ketté vált: a proletár a burzsoá ellenfele, a citoyen örököse. A kommunizmus nem az általános szegénység és kulturálatlanság mozgalma, a kommunizmus az emberi egyéniség (minden ember egyénisége) sokoldalú kifejlesztését tűzi zászlajára - és ez a citoyen öröksége, aki komolyan gondolta a "szabadság, egyenlőség, testvériség" eszméjét, szemben a burzsoával, aki szabadság alatt a saját vállalkozásainak szabadságát érti, egyenlőség alatt a pénz és az áruk piaci egyenlőségét ("eladó az egész világ!"), testvériség alatt a nacionalizmust.
A fasizmus szálláscsinálója a válság, amely megrendíti a burzsoá hitét a szabadságban, egyenlőségben, testvériségben, mert a válság veszélyezteti az ő vállalkozási szabadságát, a pénz és az áruk piaci egyenlőségét és így nem marad más számára, mint a végletekig, a sovinizmusig, rasszizmusig fokozott nacionalista "testvériség".
A liberalizmus, mint eszme (és nem, mint közgazdaságtani irányzat (neoliberalizmus) - legelőbb is e kettőt kéne megtanulni megkülönböztetni) még tartalmaz valamit a citoyen világképből, és éppen a kommunizmus sztálinista eltorzulása engedte át nekik a citoyen értékek monopóliumát, sőt a sztálinista hozzáállás legnagyobb - bűnnél rosszabb - hibái közé tartozik, hogy miután ezeket az értékeket átengedte a liberalizmusnak, utána meg is tagadta ezeket az értékeket, arra hivatkozva, hogy ezek liberális, tehát burzsoá értékek - és ennek már egy kis "szálláscsináló" szaga van. A citoyen értékek sztálinista megtagadása ad látszólag jogalapot a fasizmus és a kommunizmus egybemosására.
- nem a liberalizmus, hanem a tőkés termelési mód teremti a társadalmi egyenlőtlenségeket, a liberalizmus által hirdetett citoyen értékek még jelentenek valamiféle féket eme egyenlőtlenségekkel szemben, a konzervatív kapitalizmusok (köztük a fasizmus) immár minden fékjüket elvesztik.
- az igazi liberalizmus inkább kozmopolita, mintsem nacionalista, ismét a konzervatív kapitalizmus (főképpen a fasizmus) nacionalista, soviniszta.

(Phoenix, 2011, október 19.)