A sharija Líbiában és Tunéziában

A sajtó azzal van tele, hogy Líbia és a forradalmi Tunézia arra készül, hogy új alkotmányát az iszlám jogra, a sharijára alapozza, s ezzel a múltba akar visszatérni. Tényleg erről van szó? Bichara Khader, az arab világ specialistája és az UCL, a leuweni katolikus egyetem politika-, gazdaság- és társadalomtudományi tanára szerint nem igazán.

A sharija egyrészről befolyásolt minden arab alkotmányt (kivéve a libanonit), vagy a jog alapvető forrása, vagy pedig inspirálta. Ez félelmet kelt a Nyugatban, amely elfelejti, hogy a muzulmánok a tolerancia, a szolidaritás, a szabadság és az igazságosság alapvető elveihez kötődnek. A sharija használata egyik országról a másikra változik. Néha radikális, mint Szaud-Arábiában, néha csak egyszerű forrás, mint a muzulmán értékek összefoglalása. A nyugatiak gyakran elrejtik az Európa keresztény gyökereiről szóló vitákat. Elfelejtik, hogy Európában az élet számos területére is ez a keresztény múlt nyomja rá bélyegét. Most pedig azt feltételezik, hogy az arabok ”el akarják-e veszíteni megszerzett szabadságjogaikat”.
Pl. Tunéziában nem fog elfordulni a nők megszerzett szabadságjogaitól, pontosan azért, mert régóta, harc árán integrálta életébe. Líbia különbözik. Musztafa Abdel Jalil, az átmeneti Nemzeti Tanács elnöke az alkotmány alapvető forrásaként jelölte meg a shariját, ami engem nem lepett meg. Ami engem meghökkent, az a többnejűség visszaállítása Líbiában. Ez nem a nép óhaja, és majd a képviselők döntenek, hatalmukat jelentősen átlépve.
A nyugati sajtó fixa ideája az arab világ vallási prizmája, nem érti az arab társadalmak működését, pontosan azért, mert betegesen gyötrődik a vallási vonatkozásokon. Fanatikusokat lát a sharijában is. Pedig az arab népek nagy árat fizettek a múltban a békéért. A szabadságnak, igazságnak, szolidaritásnak egyetemes értékei vannak, ezek az arab népek sajátjai is. Az arab népek se nem mérsékeltek, sem pedig nem fanatikusok, olyanok mint minden más nép. Nem viselik el az elnyomást.