Néhány kiemelt mondat

„Egyre több a felesleges ember a világon” – Szalai Erzsébet a válságról

… (Magyarországon) a szocializmus méhében az újkapitalizmus kialakulásához vezető folyamatok zajlottak: létrejött a képzett nagyipari munkásság és a világkapitalizmus rendszerébe való újraintegrálódás levezénylésére alkalmas késő kádári technokrácia, továbbá az a depolitizált társadalom, amely azután szó nélkül tűrte, hogy az államinak nevezett tulajdont az ő közreműködése nélkül és az ő érdekei ellenében privatizálják. … Egyre inkább a késő kádári technokrácia vált a hatalom legfőbb birtokosává, mely azonban nem a modernizáció, hanem egy latin-amerikai típusú átalakulás irányába lavírozta az országot.
… a rendszerváltás utáni korszakot én lepusztulásként, kudarcként értékelem. Igaz, létrejött a többpártrendszerű parlamenti demokrácia intézményi kerete, de közben kiépült a multinacionális cégek, illetve a hazai burzsoázia által jellemezhető kettős gazdaságszerkezet, a munkanélküliség pedig még azon ritka alkalmakkor is emelkedett, amikor a növekedés 4 százalék körül mozgott. A magyar gazdaság rendkívül kiszolgáltatottá vált, a világgazdaság legkisebb rezdülése is mélyen érinti. Az úgynevezett transznacionalizálódási index azt mutatja, hogy a világpiaci folyamatoknak való kitettség régiónk országai közül Magyarországon a legnagyobb.
A 1950–1960-as évek (nyugati)  jóléti modelljét azért nem lehetett finanszírozni, mert a tőke nem szeret adót fizetni. És az emberek sem fizetnek elég adót, mert ahogyan a gép kiváltja az embert, növekszik a munkanélküliség, így egyre több kiadása és kevesebb bevétele van az államnak. … Ma azonban a kapitalizmusnak már olyan működési zavarai mutatkoznak, melyek valószínűleg megoldhatatlanok a rendszer keretein belül. Marx azt mondja, hogy túltermelési válságok idején a piac megsemmisíti a korszerűtlenné vált kapacitásokat – ez történik most az autóiparral. És nem látjuk, mi lesz az az új technológiai innováció, ami kihúzza a kapitalizmust a válságból – ha lesz ilyen egyáltalán. Egyre több a felesleges ember a világon.
Ahogy a sejtéseim egyre inkább valósággá váltak – láttam a rohamos elszegényedést, saját családomon belül is –, kezdtek felelevenedni bennem Marx gondolatai, és döbbenten tapasztaltam, hogy elméletei kiválóan alkalmasak a kor viszonyainak leírására. A legkézenfekvőbb: a mostani világgazdasági válság a reáloldalát tekintve klasszikus túltermelési válság. Az az oka, hogy a profitráta tendenciaszerű csökkenésére a tőkések a munkaerő még fokozottabb kizsákmányolásával és kiváltásával reagálnak, de így a fizetőképes kereslet is folyamatosan csökken. Az olcsó hitelek, a pénzügyi lufi a kieső fogyasztást finanszírozta, míg ki nem pukkadt.
A profitszenvedély a legkielégíthetetlenebb vágy, hiszen a tőkés akármekkora összeg mögé oda tud még egy nullát képzelni. És a tőkelogika az a logika, melynek révén a tőke mára áttörte a gazdaságin túli életvilágok határait, és ezzel öngyilkos módon felzabálja a saját erőforrásait.  Amúgy pedig ma is különbség, hogy valaki elsősorban profitból vagy munkaerejének áruba bocsátásából él. Más kérdés, hogy a munkásság rendkívül megosztott – egy beosztott informatikai mérnök is ide tartozik, és az a parasztember is, aki nyulat tenyészt egy farmon –, ezért közös nyelv és kultúra hiányában egyelőre nem képes artikulálni közös érdekeit. Így ma a munkásság inkább tudományos, mint politikai fogalom. A munkás szóhoz ma a vesztes, a balek érzete társul, és az emberek nem szeretik, ha vesztesként szólítják meg őket.
Személyes tapasztalatom az, hogy egyre nő a baloldali kritikai értelmiség vonzereje is, bár ez a baloldal még viszonylag gyenge. Ez gyökerezik a történelmi hagyományokban, másrészt annak is betudható, hogy ma döntően a jobboldal az, mely erős identitáspótlékot tud nyújtani az én-azonosságukban a rendszerváltás viharában megrendült embereknek. És amely enyhíteni képes azt a magányosságot, amelytől emberek milliói szenvednek – ma még annál is jobban, mint a Kádár rendszerben. Ráadásul a kritikai baloldali eszmerendszer nem tud gyors sikereket ígérni. Magam például úgy vélem, hogy Magyarországnak nincs egyéni szocialista útja, mert a nemzetközi tőke 2-3 hónap alatt felszámolna egy alternatív rendszert, mely már mint puszta fenyegetés is belső diktatúrához vezetne, ebből azonban a mai kritikai baloldal nem kér. Legfeljebb a régió összefogásától lehetne pozitív változást remélni, persze rövidtávon azt is csak a kapitalizmuson belül maradva.