Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

140.sz. (509) – 2013. aug. 30.

USA

Miért kell a munkásmozgalomnak az USA szíriai katonai beavatkozásával szembefordulnia?

Jelenleg, amikor 27 millió munkanélküli vagy alulfoglalkoztatott van országunkban, amikor komolyan nyirbálják a szociális programokat, az Obama-adminisztráció a szíriai bombázás terveire koncentrál.

Határozottan hiszünk abban, hogy a szakszervezeti mozgalomnak és támogatóinak teljes erővel szembe kell fordulniuk ezzel az offenzívával. Irak tönkretétele 4 488 amerikai állampolgár életébe került, sok ezer sebesültbe, dollármilliárdokba, és egymillió iraki életébe is! Mindez pedig azon a hazugságon alapult, hogy Szaddam Husszein tömegpusztító fegyvereket birtokolt – miután az USA támogatta a 80-as években Irak háborújában Irán ellen a vegyifegyverek bevetését…

Washington méltatlankodása valóban szelektív. Az amerikai kormány megtámadta Afganisztánt és 12 évvel később a háború még mindig tart, a veszteségek emberéletben csak nőnek – havi 10 milliárd dollárért. Milyen hasznot hajt ez a két nép dolgozó többségének?

Most ismét egy új amerikai háború készül, ezúttal Szíria ellen. Ezután mi jön, Irán? És melyik ország lesz az ellenség azután?

Az Egyesült Államoknak semmi joga beavatkozni és diktálni az eseményeket más országoknak. Mi nem akarunk a világ csendőre lenni és nincs jogunk ezeket az országokat térdre kényszeríteni.

A nemzetközi jog alapja, hogy minden országnak magának kell dönteni saját ügyeiben, szabadon minden külső beavatkozástól és diktátumtól. Az USA agresszív háborús története hosszú – mégha közvetlen veszély nem is fenyegette, s ilyen veszély Szíria esetében sincs –,  és csak azért, mert más országok politikáját vagy rendszerét helyteteníti.

Vietnam a klasszikus példa, ahol az USA ilyen háborút viselt, óriási vér- és anyagi veszteséggel járt – míg a háborúcsinálók kudarcot nem vallottak.

A munkásosztálynak feltételek nélkül az amerikai kormány katonai agressziója ellen kell fordulnia. Az ellen az egyedüli kormány ellen, amely már használt atomfegyvert, majd Vietnamban az orange vegyifegyvert és Irakban a gyengített urániumot.

Az amerikai népnek elege van a szüntelen háborúkból és végnélküli megszállásokból.  Minden közvéleménykutatás azt mutatja ki, hogy a túlnyomó többség szembefordul a szíriai beavatkozással.

Minden szakszervezeti társunkat, a munkásmozgalom minden szövetségesét arra hívjuk, hogy fejezze ki, követelje az amerikai kormánytól:

«A pénzt a munkahelyekre költsék, az oktatásra, ne pedig a háborúkra és a megszállásokra!

El a kezekkel Szíriától!»

(Közzéadta: Labour Figthback Nework – Munkásmozgalmi riposzt)

Németország

Mit várhatunk a szept. 22-i választásoktól?

«Nem mondunk le a német dolgozók történelmi vívmányairól. Nem hagyjuk, hogy megfosszanak bennünket attól a jogunktól, hogy az SPD-ben hangunkat hallassuk.»

Ha hiszünk a kommentátoroknak, már minden elrendeződött. Merkel máris a választások győztese!

Obama és az európai vezetők, a nagy pénzügyi bekektetők és bankok, mindenki Merkelt akarja, mivel elfogadta Németország szerepét: «Németország kell legyen az európai stabilitás és fejlődés motorja» és a szövetségi köztársaságnak kell ügyelnie az európai intézmények újrastabilizálására. Ehhez garantálnia kell a bankok és pénzügyi alapok számára reklamált milliárdokat.

Merkel lett megbízva azzal, hogy az EU-t helyzetbe hozza a görögök, spanyolok, portugálok, stb. ellen… de a németek ellen is! Mandátumot kapott, hogy kikényszerítse a kierőszakolt adósság kifizetését azoktól, akiket már a Schröder-Agenda kivéreztetett, a prekaritásba kergetett a fiatalokkal kezdve és az öregekkel folytatva, akiket az időskori szegénység fenyeget.

Mit csinál az SPD vezetése, mely most ünnepelte a párt 150 éves fennállását? Az európai intézmények és szerződések működése érdekében Steinbrück - Gabriel - Steinmeier együtt szavaz Merkellel és sárga-fekete koaliciójával, hogy Görörország, Ciprus és a többi ország népét a bankok és spekulánsok nyomorba döntsék. Mindezt az «európai nemzetekfeletti kormányzat» nevében, folyamatosan erőszakot téve a népek szuverenitásán, a demokrácia alapján.

Nem hajlandók felfogni az országban emelkedő elégedetlenséget, amely ezt a pártot is illeti.

Skrupulusok nélkül alávetik magukat a trojka követeléseinek, olyan szinten, hogy nehéz megkülönböztetni Merkel «szociális» ígéreteit Steinbrückétől. Ígéretek, melyekről mindenki tudja, semmivé válnak az adósságfékezés és versenyképesség diktátumai előtt, amelyek mellett mindketten elkötelezték magukat.

Akármi is legyen az új kormány formája és összetétele, de facto már ma is létezik a nagykoalíció. A «nemzeti felelősség», az «euró megmentésése» egyetlen célja, hogy folytatódjék a Schröder-Agenda: a dolgozók szociális vívmányainak megsemmisítése, a dolgozók és szakszervezetek jogainak eltörlése. Olyan politika, amely szoros kapcsolatban áll a minden tagországra vonakozó destrukciós programmal.

Steinbrück és az SPD vezetése visszaél saját befolyásával a szakszervezeti vezetésnél is, Csalárd hazugság, hogy az európai szerződések, a deregularizáció elfogadása után («gazdasági szükségre» hivatkozva) a munkáskövetelések brüsszeli keretben, az «európai nagykoalicióban» rögzítve lesznek!

Az SPD vezetésének politikája akadályozza, hogy a párt a dolgozóké, az ő harci eszközük legyen, sőt, lefegyverzi a dolgozókat, a szakszervezeteket a saját útja követésére kényszeríti. De a lázadás hangulata növekszik a pártban, ahhoz hasonló, ami 1989-ben volt Kelet-Németországban.

Sokmillió dolgozó számára a szept. 22-i választások még nem lejátszott meccs.

Olyan politikai kiút kell, amely megfelel a nép igényeinek, a demokráciának, olyan perspektíva, amely elválaszthatatlan a többi európai nép közös küzdelmétől: ehhez kell az európai szerződések megszüntetése, a népek szuverenitásának visszanyerése azért, hogy a kontinens szabad népei szabadon szövetkezzenek.

Elutasítunk bármiféle koalíciót Merkellel. Ám tudjuk, hogy a nagykoalíció de facto létezik már. De nem mondunk le a német dolgozók történelmileg megszerzett vívmányairól. Nem hagyjuk, hogy megfosszanak bennünket attól a jogunktól, hogy az SPD-ben hangunkat hallassuk.

Egész Európában figyelmeztetnek, sztrájkok, tüntetések szerveződnek az adósságfék, a deregularizáció ellen, ez mutatja, hogy a dolgozók mégis megértik egymást, az eléjük állított akadályok ellenére is.

Az SPD tagjaiként az SPD-re, jelöltjeire szavazunk, de Steinbrück és a nagykoalíció ellen. Nincs illúziónk a választások kimeneteléről, megértjük azokat, akik ugyanezen okok miatt távolmaradnak, mint 2009-ben.

Azt javasoljuk, hogy együtt söpörjük ki az SPD vezetését, amely felelős. «Mi vagyunk a nép», meg kell szabadulnunk az Unió, az EKB, az IMF béklyóitól. A dolgozók, fiatalok, a szociális állam és a demokrácia vívmányairól van szó, a civilizációról.

Berlinben, Frankfurtban, Düsseldorfban szept. 15-én munkásgyűlések.

Aláírók:

Gotthard Krupp (az SPD berlini munkásbizottsága elnöke, a Ver.di szakszervezet regionális igazgatósága tagja); H.-W. Schuster (Ver.di, az SPD düsseldorfi munkásbizottsága); Gaby Hahn (DGB, chemnitzi hely szakszervezeti elnök, SPD, munkásbizottság); Michael Altmann (Ver.di, SPD regionális munkásbizottság); Manfred Birkhahn (Ver.di); Gabriele Brandt (Ver.di) ; Stephan Berger (GEW regionális igazgatása, Spandau); Carla Boulboullé (GEW, Soziale Politik & Demokratie szerkesztése); Kerstin Bunz (Ver.di, SPD); Matthias Cornely (IGM vállalati tanács elnöke, SPD munkásbizottsága); Rainer Döring (Ver.di); Ellen Engstfeld (Ver.di, SPD);Gerd Freitag (BVG tömegközlekedés); Henning Frey (GEW, SPD); Kerstin Fürst (EVG, S-Bahn) ; Jörg Grahl (SPD regionális igazgatósága, Köln Kalk); Ute Grahl (SPD) ; Eva Gürster (Ver.di, SPD); Christophe Hassenforder (IGM vállalati tanács, SPD) ; Yilmaz Keles (IGM, SPD); Mirco Kischkat (Ver.di, SPD munkásbizottság); Wilfried Klapdor (Ver.di, SPD munkásbizottság); Harald Korsawe (Ver.di , SPD); Peter Kreutler (Ver.di. regionális vezetőségi tag, Düsseldorf, SPD munkásbizottság helyi alelnöke); Winfried Lätsch (szállodaipari szakszervezet); Wolfgang Mahnke (Ver.di, SPD munkásbizottság); Hans-Jörg Miller (Ver.di, du SPD munkásbizottság); Jürgen Müller (SPD); Lothar Ott (GEW, SPD); Paul Paternoga (IGM, SPD munkásbizottság); Ewald Piepenbrock (GEW); Peter Polke (EVG, vállalati bizottság S-Bahn); Volker Prasuhn (Ver.di, SPD munkásbizottság); Gerlinde Reichertz (Ver.di); Herbert Ringe (IGM vállalati bizottság); Peter Saalmüller (Ver.di, SPD); Thomas Schmidt (GEW); Gerlinde Schermer (SPD); Klaus Schüller (DGB titkára, SPD thüringiai munkásbizottsága alelnöke); Herbert Wernecke (Ver.di); Monika Wernecke (Ver.di); Doris Wolf-Wesemann (Ver.di, SPD); Klaus Wesemann (Ver.di, SPD); Birgit Zimmermann (SPD); Axel Zutz (SPD)

Franciaország

(Független Munkáspárt)

Nincs legitimitása!

A POI levélben fordult a munkásszervezetekhez, hogy a szíriai katonai beavatkozás ellen közös kezdeményezés induljon, s ebben pontosított: «semmi nem legitimizálhatja a szíriai nép elleni agressziót, sem Hollande döntése, sem parlamenti vita, sem egy esetleges ENSZ-határozat».

Szept. 2-án a L’Humanité ezt írta: «Hogyan múlhat a XXI. században a háború vagy béke kérdése egyetlen emberen? François Mitterrand legalább parlamenti szavazás alá vetette, mielőtt megszólaltak volna a fegyverek Irakban 1991-ben.» Kérdés: az 1991-es szavazás adott-e bármilyen legitimitást az iraki nép elleni agressziónak? Nem!

Ma éppen úgy, mint 1991-ben, a bizonyíthatatlan ürüggyel tervezett intervenció egyetlen alapja a multinacionális, a banki, a spekuláns tőkeérdek, ennek védelme kívánja ezt az amerikai adminisztrációs politikát és kis segédjéét, François Hollande-ét (szintén nem válság és ellentmondás nélkül).

De a népek jogainak szemszögéből nézzük, semmiféle legitimitása nincs egy katonai beavatkozásnak. A köztársasági elnök dönthet egyszemélyben? A bonapartista és antidemokratikus V. köztársaságban a köztársasági elnök a kulcs. De még ha parlamenti jóváhagyással is döntene, legitimmé válna az agresszió? Ugyanez érvényes Hollande-Ayrault «nyugdíjreformjára».

A kizsákmányolás körülményei súlyosbodnak, a kollektív garanciákat lebontják, s ezek motívuma az IMF, az Európai Unió, az (USA FED-jéhez, az észak-amerikai pénztőkéhez kapcsolt) Európai Központi Bank diktátumai. A dolgozók, a fiatalok, a munkanélküliek, nyugdíjasok szempontjából nincs legitimásuk. A demokrácia nem ezt jelenti.

Akármi is legyen az ENSZ, vagy a parlament voksolása, a szíriai beavatkozás ellen küzdők tábora a legitim. A nyugdíjreform ellen fellépő osztályakciók a legitimek. A demokrácia, a népek jogainak elismerése, a többség érdeke ellentétes az Európai Unió, az V. köztársaság intézményeivel.

Ezekkel az intézményekkel szakítani kell, likvidálni az EU-szerződéseket, valódi népszuverenitás kell alkotmányozó nemzetgyűléssel, hogy megnyíljon az út Európa szabad népei, nemzetei szabad uniója létrehozása előtt.

Le a háborúval! Le a kizsákmányolással!

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse