A Belarusz Zöld Párt (BPZ) nyilatkozata az ukrajnai események kapcsán

Ebben a szomszédos és baráti köztársaságban ma drámai események kibontakozásának vagyunk tanúi. Miután az Azarov-kormány elutasította az EU társulási megállapodási aláírást, Kijevben és egy sor egyéb megyében, mindenekelőtt  Nyugat-Ukrajnában és részben Közép-Ukrajnában tiltakozó akciók kezdődtek, melyek az Euromajdan nevet kapták. A demonstrációk során mindkét fél alkalmazott erőszakot, áldozatok, sérültek vannak.

A BPZ kritikával tekint a fennálló ukrajnai rezsimre, mely az oligarcha-csoportok érdekeit képviseli és igen elterjedt korrupció jellemzi. Pontosan ez a hatalom folytatja régóta az országban a neoliberális reformok gyakorlatát, szűkíti a szociális programokat, emberek tömegét taszítva a szegénységi szintre. Az ukránoknak a fennálló kormány irányában kifejezett elégedetlensége számunkra érthető és közeli. De az Európai Unió által ajánlott társulási csatlakozás csak súlyosbítani fogja ezeket a problémákat. Hiszen az EU megkívánja a fizetések befagyasztását, az egészségügy és az oktatás további piacosítását, a szociális kiadások további drasztikus csökkentését. Egyidejűleg, a széleskörűen reklámozott «eurointegráció» ellenére, az EU társulási és a szabadkereskedelmi zónáról szóló szerződésben meg sem említik a vízumrendszer könnyítését az ukrán állampolgárok számára.

A dolgozók érdekeit durván sértő tipikus neoliberális intézkedések mellett komoly problémák elé néz az úgynevezett «középosztály» sok képviselője. A számítógépes programok licencesítése sok felhasználót megfoszt a térítésmentes szoftvertől. Nagy nehézségek várnak az egyéni vállalkozókra, a gazdákra, akik a nyílt konkurenciaharcban aligha lesznek képesek lépést tartani a nyugati tőkeerős, ráadásul államilag támogatott korporációkkal. Az ukrán piac megnyílik az EU országainak termékei előtt, ugyanakkor Nyugat-Európa piaca gyakorlatilag zárva marad az ukrán árucikkek előtt – az EU műszaki szabályai, a tarifamentesség rugalmas szabályai és más protekcionista intézkedések okán. Mindez az (amely amúgy sem fénykorát élő) ukrán gazdaságot hatalmas rombolással fenyegeti. Ahogyan sok szakértő feltételezi, egy ilyen társulás mindenekelőtt magának a példátlan gazdasági recesszióban leledző Európai Uniónak a problémáira nyújt megoldást, amely a saját exportjában és értékesítési piacának bővítésében, új olcsó munkaerőben, valamint a konkurencia ellehetetlenítésében és korlátozásában érdekelt – mind Ukrajna, mind Oroszország és a Vámunió tekintetében. Az Ukrajnában regnáló rezsim, amely korábban támogatta ezt a megállapodást, ma sem utasítja el a közeledést a transznacionális tőkéhez. A kormányzó párt szakadása Ukrajnában csak amiatt történt, hogy milyen csoportosulások érdekei mentén történjen a szuverén nemzetállam átalakítása a globalista államszövetség félgyarmati perifériájává.

Az ukrán oligarchia egy része lavíroz a nyugati és keleti korporációk érdekei között, míg más oligarcha-csoportosulások és politikai pártok egyértelműen komprádorként lépnek fel, keményen nyugatra orientálódva. Ám különös nyugtalanságra az ad okot, hogy az Euromajdanon a domináns pozíciót a szélsőséges nacionalista csoportosulások foglalták el, melyek a nemzetek közötti gyűlöletet, az erőszak kultuszát propagálták és egy sor vandál tettek vittek végbe.

Ugyanakkor az Euromajdanon gyakorlatilag nem hangzottak el szociális jelszavak, a szociális aktivistákat közvetlen fizikai támadás érte a "nacionalista harcosok" részéről. Például Majdan tribünjéről érkezett felhívásra bestiálisan összeverték Ukrajna Szabad Szakszervezeti Konföderációjának (KVPU) három aktivistáját, sátrukat pedig késsel összeszabdalták. És ez nem egyedi eset, a nacionalista militáns csoportok részéről a velük egyet nem értők ellen elkövetett terror sajnálatos módon szokványos jelenséggé vált az Euromajdan körében. Ilyen körülmények között beszélhetünk-e bármiféle harcról az úgynevezett «európai demokratikus értékekért»?

Meg vagyunk győződve arról, hogy a hatékonytalan és oligarchák uralta rendszer valódi alternatíváját nem a nyugati vagy a világ bármely más részéből való «jótékony nagybácsiba» vetett illuzórikus remény jelenti, nem az egyik oligarcha-klán vagy a korrumpálódott politikusok lecserélése egy másikra, hanem a nép közvetlen harca szociális jogaiért, a szociális igazságosság és szabadság valódi győzelméért.