Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

155. sz. 2013. dec. 13. – 156.sz. 2013. dec. 20.

 

 

Spanyolország

 

A népek jogai, a monarchista rezsim és a munkásosztály

 

Dec. 12-én a katalóniai parlament kétharmadát adó négy párt döntött : 2014 nov. 9-én népszavazást tart két kérdésben: “Legyen-e Katalónia önálló állam? Ha igen, legyen-e független?” A döntés egész Spanyolországban politikai földrengést váltott ki. Mi a tét?

 

 

Az önmeghatározás joga elemi demokratikus jog

 

Spanyolország nem egységes nemzet, hanem több népet összefogó állam, amely élén a Franco által kinevezett király áll. S a diktátor halála után megvalósított minden reform ellenére ez az állam elnyomja népeit. A 2012. és 2013. szept. 11-i hatalmas tüntetésekkel a katalán nép kimutatta nagy többségének akaratát, hogy szuverenitását gyakorolni kívánja. Ez a jog Spanyolország minden népét megilleti. Ebből a szempontból az valóban jogos, hogy a katalán nép jelenlegi parlamenti képviselői a néppel konzultáljanak. Az UGT és a CCOO nagy szakszervezeti tömörülések, melyek egész Spanyolországban strukturálják és szervezik a munkásosztályt, ezt a jogot védik katalóniai vezetőiken keresztül is (a szakszervezetek regionális felépítésüek). A katalóniai UGT még messzebbre megy: «Szakszervezetünk a népszavazás megkönnyítését kéri a spanyol államtól». A deklaráció ebben a szellemben fordul minden, a munkásosztály képviseletét hirdető párthoz és a tömörülést alkotó szakszervezethez. Ekként lehet a spanyol munkásosztály és szervezeteinek egységét őrizni, mivel csak egyedül ez képes garantálni a népek önmeghatározása jogának érvényesülését.    

 

Ki áll szemben ezzel a joggal?

 

A katalon pártok döntése után Mariano Rajoy, a spanyol kormány feje, aki a monarchista alkotmányt lóbálva a nyugdijrendszert privatizálja, a közszolgáltatásokat bontja le, a szakszervezeteket teszi tönkre, azonnal kijelentette, hogy a népszavazás illegális és mindent megtesz annak megakadályozására. Van Rompuy, az EU-tanács elnöke Rajoyt támogatja. Barack Obama, az USA elnöke 2014 jan. 13-án találkozik Rajoy-jal. Semmi kétség, a spanyol és nemzetközi nagytőke emberei összetartanak annak érdekében, hogy megakadályozzák a népeket joguk gyakorlásában, és támogassák a kiigazítási programokat követelő intézményeket. A Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkárával, Alfredo Rubalcabával egybehangzóan, aki kijelentette: «Nemet mondunk az önmeghatározásra most és mindenkor». Vajon e párt nem a dolgozók és a demokratikus jogok védelmi vonalán alakult meg? A nép önmeghatározása egyike az alapvető jogoknak. Rubalcaba megpróbálja pártját a reakciós kormány és a monarchista állam szerekéhez kötni.

 

A 2014-es év

 

2014 jan. 15-én a katalán parlament összeül, hogy indítványt tegyen a központi kormánynak és a spanyol Kongresszusnak. A népszavazás jogára hivatkozva (Alkotmány, 150.2 cikkelye) azt kéri, hogy a katalán parlamentre bizzák azt. A sapnyol Kongresszus ezt már elvetette, ami persze olyan összeütközéseket fog kiváltani, amiről egyáltalán nem tudni, hogyan végződnek majd. A dolgozóknak, akik egységüket akarják védeni a mindenféle kiigazítási programokkal szemben, nevezetesen a nyugdíjreformmal szemben, a legelemibb jogok, s ebben az önmeghatározás mellett kell kiállniuk.

 

 

Levelezőnktől

 

 

Dél-Afrika

      Mandela halála után

 

Lybon Mabasa,

a Socialist Party of Azania (SOPA) elnöke nyilatkozata

 

Dec. 5-én Nelson Mandela, Dél-Afrika első feketebőrű elnöke elhunyt. A népek érzelme teljesen őszinte, számukra Mandela elsősorban az apartheid ellenes küzdelem hőse, aki nem hátrált meg, aki 27 évet töltött a rasszista rezsim börtönében.

Persze, minden állam- és kormányfő is kondoleált, azok is, akik az afrikai háborúkat gerjesztik, azok is, akik saját népük ellen viselnek háborút a «szigorítások» nevében, azok is, akik annak idején semmiféle megértést nem tanusítottak Mandela iránt, s az Afrikai Nemzeti Kongresszust «terrorista szervezetnek» minősítették hosszú ideig.

Dél-Afrikában is dolgozók milliói gyászolják. De ugyanakkor nem tudják megkerülni a gondolatot, hol áll az ország 20 évvel az apartheid eltörlése után, miért nyomorúságos a fekete többség helyzete akkor, amikor a fehér kisebbség őrzi privilégiumait. A hivatalos statisztikák szerint is a gazdagok 65 %-a fehér, a szegények 100 %-a fekete.

 

Lybon Mabasa ezt mondja Nelson Man­dela politikájáról: «Madiba, ahogyan szeretettel nevezték, a világ legismertebb politikai foglya volt. Eképpen lett az egész világon sokmillió ember számára a szabadságért vívott küzdelem jelképe. […] De nem kell elfelejteni, az ő és vele együtt sok más politikai fogoly kiszabadulása nem az apartheid nagylelkűségének köszönhető, hanem a dél-afrikai nép osztályharcának. Azánia dolgozói kényszerítették az apartheid rezsimet a börtönök megnyitására. Az 1976. jún.16-i sowetoi lázadás lett a fordulópont. Megmutatta azt, hogy a nép, a fiatalok képesek megtenni azt, amit meg kell, hogy országukat és népüket felszabadítsák. Ezt az eltökéltséget Steve Biko és az általa alapított Fekete Öntudat Mozgalma plántálta a harcba. 1976-ban a fiatalok önfeláldozása morzsolta fel az apartheidet, hiába próbálkozott az egyre erősebb megtorlással, a nép határozott. A munkásmozgalom játszotta a meghatározó szerepet, a sokszázezer dolgozó, akik elfoglalták az utcákat, követeléseket állítottak, s ez bátorította Mandelát is.

 

Az intézményesített raszizmusnak vége lett, de a világ legegyenlőtlenebb viszonyait mutató társadalom fennmaradt

 

A tárgyalások után a Codesa-egyezmények révén az apartheidet sikerült újra kitalálni. Meg lehetett csinálni, mert Mandela vezetése a «megbékélésre» alapozott a társadalmi igazságosság helyett. […] A Codesa véget vetett az intézményesített rasszizmusnak, de a fehér kisebbség számára fenntartotta a privilégiumokat. […] Intézményesítette az általános választásokat, mindenki gyakorolhatja ezt a demokratikus jogát; a szólásszabadságot is, nem kell tartani a közvetlen megtorlástól, mint az apartheid alatt. De a dél-afrikai alkotmány, melyet a világ legliberálisabbikjának írtak le, mert formálisan biztosította mindenki számára az egyenlőséget, a társadalmat a világ legegyenlőtlenebb viszonyai között tartotta. Nagyon kevés történt annak érdekében, hogy véget vessenek a négy évszázados gyarmati uralomnak. Mandela kormánya biztosítva, hogy a «fehérek és feketék közötti egyenlőség» alapján cselekszik, elutasította a fehérek előjogaiktól, tehát uralmuktól megfosztásának gondolatát, így az apartheid következményeiben fennmarad.    

 

A fekete nép túlélni próbál a nyomorban

 

Többségben van, mégsincs joga a földhöz. Nincs joga az e névre méltó egészségvédelemhez, se oktatáshoz.  A Codesa-egyezmények legitimálták a fekete nép szegénységének fenntartását. Mandela elfogadta azt is, hogy az apartheid-rendszer adósságát tovább fizetteti, holott ez bizonyosan nem a nép adóssága, az adósságszolgálat pedig elnyel minden pénzt, amely a népi többség helyzetének javítására lenne felhasználható.»

 

1- ­A Socialist Party of Azania (SOPA) dél-afrikai (azaniai) munkáspárt, tevékenysége a Nemzetközi Egyetértéshez köthető.

2­- Steve Biko nem az Afrikai Nemzeti Kongresszus tagja volt, a Fekete Öntudat Mozgalmat alapította meg (a SOPA vezetői is ebből a mozgalomból indultak). Jelszavuk az «egy nép, egy Azania, egy nemzet» volt, ezzel követelve a hatalmat a fekete többségnek.

3.- ­Codesa: ezeken a tárgyalásokon ültek össze az apartheid rendszer, az Afrikai Nemzeti Kongresszus és a Kommunista Párt képviselői, melynek eredményeképpen születt egyezségük  (Kempton Park, 1994) a jelenlegi működő intézmények felállításáról.

  

 

 

 

Kapcsolattartás

Informations internationales, Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg­ Saint ­Denis ­75010 Paris ­France i Tél. : (33 1) 48 01 88 28 E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

 

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg­ Saint­ Denis, 75010 Paris (France) Commission paritaire n° 0713 G 82738 i Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint­ Rémy ­lès ­Chevreuse