Vajon meddig mehet az ukrajnai
kaland? A dolgozók szerte az egész világon mély aggodalommal teszik fel a
kérdést a nagy tőkés hatalmak minden népet szétszórással fenyegető offenzívája láttán.
Az alighogy kinevezett ukrán «miniszterelnök» bejelentette, hogy
kormánya «rendkívül népszerûtlen
intézkedéseket» fog hozni. Olyan intézkedéseket, amelyek között előkelő
helyet foglal el a «szociális programok, kedvezményes tarifák,
szubvenciók csökkentése»… de a «pénzügyi rendszer megmentése» is –
a Le Monde pedig megjövendeli, hogy «Ukrajna
meg fogja ismerni a sokkterápiát a vele járó elkerülhetetlen szociális traumával
együtt».
«Sokkterápia»: ezen név alatt
pusztítják Afrika legtöbb országát, a szétszabdalt Jugoszláviát, a megsemmisített
Görögországot. Franciaországban 2017-ig 50 milliárd eurót vonnak el a közszolgáltatásoktól,
évente 10 milliárd eurót a helyi önkormányzatoktól, költségvetésük 10 %-át, amikor
már pénzügyileg így is fuldokolnak – azonban a «versenyképesség fokozása»
érdekében a munkáltatók «terheit» enyhítik, a tőkések, spekulánsok «talpraállítási»
követeléseit elégítik ki. Ez is sokkterápia, úgyanúgy, mint Görögországban,
Ukrajnában, Portugáliában, s ugyanúgy a diiszlokációt erősíti.
Két konzekvenciát lehet levonni
most, az európai parlamenti választások előtt. Egyik oldalról látjuk a kritikát.
De mit ér? Csakis a tettek számítanak. Senki nem képes leállítani a kormánypolitikát,
ha nem képes szakít az EU-val, a tőke nemzetközi intézményével. A sokkterápia
alkalmazását meg kell akadályozni – a dolgozók szervezeteikkel egységes mozgalmával,
kinek-kinek saját országában, de nemzetközi összefogással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.