Kína-levél 419.sz., 2014. márc. 15.
A sokk. Márc. 1-én egy
Kunmingben (Yunnan tartomány fővárosa) egy vasútállomáson mintegy tucat tagból álló,
szablyákkal és késekkel felszerelt kommandó támadta meg az egyszerű utasokat.
29 halálos áldozatot és 150 sebesültet hagyott maga után. A hatóságok a szörnyű
aktust «ujgur szélsőségeseknek»
tulajdonították, de a rendőrség két hét múltán sem közölte a barbár tett motivációját, holott
a tetteseket letartóztatta. Több halálos áldozattal járó támadás is zajlott a
rendőrség ellen 2013-ban az ujgurok lakta Xinjiang tartományban, de soha nem támadtak
civilekre.
Az ujgur lakosság a rendszer elnyomottjai
közé tartozik, az egyetlőtlenség szembeszökő, de ezen felül diszkrimináció is
éri. Speciális követelései vannak, amelyek teljesen legitimek; jogaikat az
alkotmány tartalmazza, de ezeket megsértik. A nemzeti kisebbségek problémáit
csak demokratikus úton lehet megoldani, a szempontok és követelések szabad
kifejezésével. Ha ennek nem engednek a hatóságok, akkor utat nyitnak a fanatizmusnak,
a manipulációknak az ország belsejében csakúgy, mint kívül.
Az Országos
Népi Gyűlés…
Az Országos Népi Gyűlés előtt, melynek éves ülésszaka márc. 5-én kezdődik, szerepel,
hogy a «biztonsági kérdések elsőbbséget
élveznek a reformoknál» (Willy Lam, «China Brief», márc. 7.). Li Keqiang miniszterelnök
így hát jelentette annak szükségességét, hogy a terorrizmus ellen, a stabilitás
fenntartása és a gyors beavatkozás esetére a «modern, felfegyverzett rendőri erők létrehozását fel kell gyorsítani».
Ebben az évben a «stabilitási költségvetés» összegét (amely 2013-ban meghaladta
a hadsereg kiadásinak összegét) nem közölték a sajtóval.
Ha Li Keqiang meg is ismételte a «piacgazdaság meghatározó szerepét», jelentésében
«a reform következő szakaszáról nagyon is
kevés információt közöl» («China Brief») és «The Wall Street Journal» (márc.
7-i blog) «Az ígéretek nem hiányoznak, de
a részletek árulkodnak» címmel. A sajtó a nemzetközi intézmények és
befektetők szempontjából általában csalódott, néha «lehetetlen feladatról» beszél, máskor felfedi, hogy «a befektetések lassítása összeegyezhetetlen
a 7,5 %-os növekedési céllal», a jelentés viszont ezt közli : «a stabil gazdasági fejlődés fenntartása a
befektetés kulcsa»! Semmit nem lehet érteni ebből… hacsak nem az állampárt
csúcsain az ellentétek kifejeződését.
A
dolgozók helye.
A kommunista párt hivatalos orgánuma, a Zsenmin Zsipao (márc. 9.) megjegyzi,
hogy Li Keqiang 77 alkalommal citálta az «állami vállalatok reformja» kifejezést. A «Les Echos» gazdasági
napilap írja (márc. 12.): « …
Peking, úgy tűnik, maga körül versenyhelyzetű univerzumot akkar létrehozni, amely
arra kötelezné, hogy hasonuljon ezekhez a lépésekhez». Pontosítani kellene,
hogy a «versenyhelyzetű univerzum» máris óriási károkat okozott az állami vállalatoknál,
például a foglalkoztatás kötése a kihelyező cégekhez, amely csökkenti a munkaerő
árát és a szociális védelmet. Hogyha jól értjük, minden nagy állami vállalatnak
a Foxconn-hoz vagy a wuhani Dongfeng-Peugeot-hoz (a Dongfeng állami cég) kellene
«hasonulniuk», ahol heti 60 órát dolgoztatnak a munkaügyi törvényeket áthágva?
Pontosan ez az, amit nem fogadnak el– általános
érvénnyel – a munkavállalók, ahogyan a shenzeni IBM dolgozói 10 napos sztrájkukkal
fejezik ki: mindig többet kell dolgozni s mindössze morzsákért. Arról nem is beszélve,
hogy a céget a kínai Lenovo állami óriás vette meg, mely szintén nem jobb az IBM-nél…
Köztudott, a béremelések két dolognak köszönhetőek, a helyi hatóságok minimálbéremelésének
és a sztrájkokkal elérteknek – mivelhogy semmilyen kollektív tárgyalás nem
kötelező.
Szakszervezetek.
«Dél-Kínában, az IBM vadsztrájkja mutatja, mennyire törékennyé vàlik a
munkaerőpiaci helyzet, amikor a munkások saját ügyüket saját kezükbe veszik», írja a Reuters hírügynökség
(márc. 9.), amelynek cikkét a nagy amerikai napilapok is közlik. Ahogy az lenni
szokott, az IBM sztrájkolóinak saját reprezentánsaikat kellett megválasztaniuk,
hogy követeléseiket képviseljék és nevükben tárgyaljanak. Hiába, az igazgatóság
elutasította.
De más kihasználta a helyzetet: a helyi
munkaügyi hivatal. Egy munkás mondja: «A
munkaügyi hivatal egyezkedik az IBM-mel és pillanatnyilag nem tudunk mást
tenni, mint tüntetni az üzemben». Fatális hiba! Egy fiatal sztrájkoló
mondja: «Hallottunk az IBM Apollo
projektjéről és tudjuk, hogy 13 ezret munkahelyet akarnak megszüntetni, hogy 1
milliárd dollárt takarítsanak meg». Mindenki a sztrájk mellett döntött,
azért is, mert senki nem hiszi igazán, hogy a céget átvevő Lenovo garanciákat
szolgáltatna.
«Ebben
az ügyben a munkások mindennek utánanéztek, ami a közelmúlt munkabeszüntetéseit
illeti, a Nokiáét is [2013
novemberében, a 412-es levelünkben beszéltünk róla], és úgy gondolták, hasonlóan kellene cselekedniük», mondta egy sztrájkoló
a Reutersnek és hozzáteszi: «Felkészültünk
rá, hogy nem születik jó egyezmény (…) A szakszervezet csak papíron létezik.
Szükségtelen.»
10
napos sztrájk az IBM-nél Shenzhenben
«Jönnek
minden nap, szokás szerint 13 órát dolgoznak az üzemben (8h30-tól 21h30-ig). Az egyetlen különbség, hogy az utolsó héten
sztrákot szerveznek hangosbeszélővel a kezükben» (ZDnet, márc. 11ó). Az
IBM üzemének több mint ezer munkása Shenzhenben – , Guangdong tartomány
különleges gazdasági zónájáról híres – márc. 3-án függesztette fel a
munkavégzést. Az igazgatóság által felkínált körülmények ellen tiltakoznak,
miután az IBM kiszolgáló szektorát, vagyis magát az üzemet megvette a Lenovo kínai
óriásvállalat. «Megígérték nekik bérük
fenntartását, ha maradnak, illetve ha elmennek, 6 000 yüanos (720€) kompenzációt.
Nemcsak, hogy utóbbit gyengének tartják, hanem kételkednek abban is, hogy a
Lenovo tartja magát szavához a maradók bérét illetően», írja a «Les Echos» gazdasági
lap (márc. 7.).
A
követelések.
A dolgozók levélben mutatták be az igazgatóságnak: a havi átlagbért a szolgálati
évek szerint, az egészet kettővel felszorozva és egy havi prémiumot. Ezen felül
azt is akarják, hogy az IBM tartsa tiszteletben a munkaidőre vonatkozó előírásokat,
hogy rendszeresen ellenőrizzék az egészségi és biztonsági állapotokat és a
terhes vagy szoptatós asszonyok kapjanak kiegészítő juttatást.
Mindenki 13 órát dolgozik másfél órás
szünettel. «Az IBM nem akarja
betartani a törvényt. Pedig ez mégsem egy alvállakozó, az IBM maga a
tulajdonos. A multik gyakran tesznek így, mellőzik a helyi előírásokat, a
termékeiket előállító emberek jogaira fittyet hánynak», magyarázza a China
Labor Watch.
Márc. 6-án a sztrájk folytatódott: «Eddig sem az igazgatóság, sem a helyhatóság
nem adott választ a felvetéseinkre. Az igazgatóság tudomást sem vesz rólunk,
holott az egész termelés leállt», mondja egy munkás (Reuters).
« A helyhatóság hivatalos emberei tárgyalmak
az IBM-mel… ». «Nincs mitől
tartani. Meglátjuk, ki győz a végén. Az igazgatóság próbál bennünket megfélemlíteni,
mondván, a belső rendet megsértettük, de a munkaügyi irodában megmondták, hogy
a munka leállítása semmilyen kínai törvényt nem sért», nyilatkozza egy
munkás és hozzáteszi: «A helyhatóság
emberei vették fel a kapcsolatot az IBM-mel és e pillanatban mást nem kell
tennünk, mint az üzemben demonstrálni. Nem nyugtalankodunk, hogy a rendőrség
letartóztat bennünket, mert a rendőrök is mondták, hogy nyugton hagynak, ha
benn maradunk az üzemben és nem törünk össze semmit» (ZDnet).
Egy másik a «Financial Times»-nak mondja (márc.
6.): «A szakszervezet soha semmit nem
csinált, hogy jogainkat védje, nem is bízunk sem benne, sem a munkaügyi irodában».
Az egy hetes sztrájk alatt az IBM nem mozdult és a Lenovo pedig: «Ez az IBM belső ügye».
Zsákutca. Márc. 10-én az
igazgatóság préiumot ajánlott azoknak a munkásoknak, akik felveszik a munkát,
és tudatta, hogy visszaveszi azt a mintegy húsz munkásküldöttet, akit elbocsátott
a belső rend megszegése miatt. Márc. 11-én egyikőjük szerint 300 és 400 közötti
dolgozó vette kalapját és hagyta el az üzemet, mivel az igazgatóság nem óhajtott
tárgyalni a követelésekről és a jövendőbeli munkakörülményekről. Egy másik
küldött mondja: «10 és fél éve dolgozom
itt, ma pedig mint «agitátort» elbocsátottak. Igazságtalanul» («China
Labour Bulletin»).
A hivatalos szakszervezet, a shenzeni ACFTU kérte
az elbocsátott húsz munkás visszavételét, aztán, hogy miután az IBM elutasította,
úgy döntött, «legális úton oldja meg a problémát». Vajon az üzemi szakszervezet
egyike volt-e az ACFTU által demokratikus modellként bemutatottak egyikének? Mint
mondtak, vagy garantáltak a szakszervezeti vezetők az IBM-ben? Nem tudni, de a
munkások ezúttal is úgy döntöttek, hogy saját küldötteik képviseljék őket…
Sztrájkok
a Pepsinél és másutt…
Márc. 5-én a Pepsi ACFTU szakszervezete olyan
nagyvárosokban, mint Changchun, Chongqing, Harbin, Xi’an, Lanzhou és másutt
azokat a dolgozókat támogatta, akik a tömeges elbocsátás, a bércsökkentés és
bizonyos szociális juttatások megszüntetése ellen tiltakoztak. A molinókon ezt
olvashattuk: «Nemet az illegális elbocsátásokra! Munkát akarunk! Családunk van,
etetni kell gyermekeinket! », tudósít a «China Labour Bulletin» (márc.7.).
A Pepsinél működő szakszervezet nyilvánosan
deklarálta, hogy azon felül, hogy a dolgozók követelései mellé áll, a felsőbb
szakszervezeti és adminisztratív szervek támogatását is kéri ehhez. Egyébként
minden szakszervezetnek voltak speciális igényei.
A «Global Times» (jan. 28.) pedig éppen most magasztalta
az egekig a Pepsit, «a kínai munkáltatók 2014-es bajnoka» címe birtokosaként,
amelyet «az emberi források kezelésében
elért kiváló eredményéért» kapott, mert képzeljék csak el, a «Pepsi ugyanannyi gondot fordít munkavállalóira,
mint üzleti ügyei fejlődésére»!
Márc. 10-én Shenzenben a Ciyu cipőgyártó munkásainak
ezrei léptek sztrájkba két napra a bércsökkentés ellen, közölte a «China Labor
Watch» (márc.12.). A bérek 4000 yüan körül mozogtak (480€) amikor az üzem a New
Balance számára dolgozott, és leestek 2000-re, amikor az a Crocs számára
kezdett termelni. Ekként hát a hatezer munkás beszüntette a munkát. Küldötteiket
letartóztatták, de a sztrájk tovább folyt, holott további dolgozókat tartóztattak
le… Itt aztán beavatkoztak a hivatalos szervek és szabadon engedték a
küldötteket. 12-én követeléseiket írva transzparenseikre a helyhatóság előtt tüntettek.
Követjük az eseményeket…
‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑‑
Cao
Shunli halála.
A demokratikus jogokért küzdő aktivistát már számtalanszor letartóztatták,
munkatáborba csukták. Eközben egészsége tönkrement, májbetegségét és tuberkulózisát
nem kezelték.
A sajtó
védelmében.
A Nemzetközi Újságírószövetség (IFJ) levelet írt más szervezetekkel Xi Jinping elnöknek, ebben felhívja figyelmét,
hogy az elnök 2008-ban megígérte a külföldi sajtó szabadságát Kínában.
Korrupció
és a számlák rendezése. Az emberi jogok ligájának kínai kiadványa arra
emlékeztet, hogy «nem egységesek a
közbiztonság alelnöke, Li Dongsheng, majd mások, mint Ji Wenlin, volt hunani kormányzó, vagy Shen
Dingcheng, a Petrochina alelnöke és Liang Ke, pekingi közbiztonsági felelős
nyilatkozatai. 2013-ban 40.000 esetben fordul elő az «elvek megsértése» (=korrupció),
melyekben 10 000 tisztviselőt szankcionáltak».Tehát 30 000 nem az
volt! Ugyanilyen ellentmondásosak más számok is: 155 000 vizsgálatot
folytattak és 160 000 állami alkalmazottat találtak benne
érintettnek. Egy korrupt esik egy-egy ügyre – akkor ki veszteget meg kit?
Az Apple
13 milliárdos
hasznot tett zsebre 2014 első negyedévében. Nevezetesen a kínai munkaügyi törvények
megsértésével! Például az Apple azt állítja, hogy kínai alvállalkozói (mint a
Foxconn) «általában» betartják az
Apple által felállított etikai kódexet, amely heti 60 órás munkaidőt tartalmaz.
Csakhogy a munkaügyi törvény szerint ez maximum 48 óra! Éljen az Apple «társadalmi
felelőssége»!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.