Nemzetközi információk
új széria 73.sz. (442) – 2012.
màj. 11. (1.rész)
FRANCIAORSZÁG
A POI négy országos titkárának nyilatkozata
“A
többség kimondta: végezni kell az Európai Unió által bevezetett destrukciós
politikával”
Párizs, 2012.
máj. 6., 21 h 30
1 A volt elnököt lesöpörték: az V. köztársaságban ez
a helyzet szokatlan. A tömeges elutasítást nem lehet elválasztani más európai
országoktól, ahol szintén hullanak a kormányok politikai szinezetüktől
függetlenül. Mert mindegyikük elfogadta a trojka (EU-EKB-IMF) diktátumát a
munkás- és demokratikus jogok letörésére, a nép- és nemzeti szuverenitás
megsértését az adósságfizetés, a deficitcsökkentés nevében, szervilisen
teljesítik a finánctőke követeléseit.
2 Egész Európában kifejeződik ez az elutasítás. A
munkabeszüntetések, általános sztrájkok, tüntetések megsokszorozódnak
Spanyolországtól Görögországig, Portugáliától Németországon át
Nagy-Britanniáig. A dolgozók nem fogadják el, hogy kiirtásukra szövetkezzenek,
nyomorba döntsék őket a pénzügyi nagytőke, a bankárok és a spekulánsok
csillapíthatatlan étvágya kielégítésére.
3 Május 6-án a városi, falusi dolgozók, a fiatalok, a
nyugdíjasok elzavarták Sarkozyt. A többség kimondta, hogy ezzel, az Unió által
kötelezett és 30 éve minden politikai formátum által támogatott politikával
végezni kell. A demokrácia annyit jelent, hogy ez a követelés konkrét
cselekedetekben realizálódjon.
4 A spekulatív alapok, ügynökségeik és a trojka
folyamatos csapásai alatt az országot összeomlás fenyegeti. A május 6-i
szavazás jelzi: most rögtön, azonnali intézkedések kellenek ennek a spirálnak a
leállítására. Különösen:
—
az elbocsátások blokkolása, állami garancia a munkahelyek fenntartására,
—
a közszolgáltatások tönkretételének leállítása és azok helyreállítása,
—
a bérek általános emelése,
—
visszatérés az 1945-ben alapított
társadalombiztosításhoz,
—
a nyugdíj-ellenreform eltörlése,
—
eszközök biztosítása a közoktatásnak, hogy az iskolák egyenlő, ingyenes és
felekezeten kívüli oktatást tudjanak nyújtani,
—
a territoriális reform eltörlése, a települések szabad igazgatásának helyreállítása.
5 Ezek pedig csak az első lépések lehetnek, mások is
szükségesek. Ez az út olyan kormányt igényel, amely elutasítja az EU és a trojka igáját; ilyen kormány élvezné kétségtelenül a
legszélesebb tömegek támogatását. Fel kell hagyni a harminc éve folyó
kormányzási móddal, mely az országot a második világháború óta a legsúlyosabb
pusztulásba és diszlokációba vitte.
6 Az éppen megválasztott új elnök találkozni fog
Merkellel, hogy megvitassa a «szuper Maastricht»-ot, a GPUSKK-t. Emlékeztetünk
arra, ezt a szerződést márc. 2-án írta alá Brüsszelben
Sarkozy és Merkel. A következő hetekben kell törvényerőre emelni, tartalmazza
az «aranyszabályt», a szigorítás intézményét
az alkotmányba ill. a pénzügyi törvényekbe foglalva; be nem tartása esetén
automatikus szankciókkal és bizottság helyszínre küldésével büntet, mint Görögországban.
Drasztikus nyirbálásokkal csökkenti a költségvetési deficitet és az
államadósságot, mely már 2013-tól több mint 80 milliárd euróval rövidíti meg a (a nemzeti költségvetés 20 %-át kitevő)
közköltségeket. Lehet-e proklamálni, hogy „változást akarunk és most” s ugyanakkor ezt
a szerződést ratifikálni? Lehetetlen!
7 A többség akaratának tiszteletben
tartása kötelezi a megválasztott elnököt,
hogy lemondjon az elődje által aláírta szerződés
ratifikációjáról. A választások előtt Hollande bejelentette, hogy újra akarja
azt tárgyalni. A német kormány és az Unió felelősei már válaszoltak: «ha arról
van szó, hogy kiegészítést csatoljunk hozzá a
munkahelyek fejlesztéséről, készek vagyunk rá; de arra ne számítson senki, hogy akár egy vesszőt is megváltoztatunk a
szerződésben».
Ami az Európai Központi Bankot illeti, pontosítja, hogy a fejlesztés azt jelenti, nagyobb rugalmasságot és mobilitást
kell a dolgozóktól elvárni. Tehát, még ha hozzá is adnánk egy „kiegészítést”, a
paktum azt maradna, ami:
a diktatúra eszköze, annak az adósságnak a nevében, amelyet nem a nép vett fel,
a mesterségesen kreált költségvetési deficit nevében az összes jogot és
garanciát megsemmisíti. Bayrou pontosan
ennek a célnak az érdekében csatlakozott az utolsó pillanatban, hogy nemzeti egységkormányt
ajánljon.
8 A dolgozók, fiatalok, munkanélküliek számára minden
mást megelőz ez a követelés: egységet a szigorítás ellen, szakítás az EU-val! Minden pártnak, amely a demokrácia és
a munkásosztály képviseletét hirdeti, ez kell legyen a prioritása, mégpedig
ezzel az első aktussal: nemet a pénzügyi paktum ratifikációjára! A múlt
hetekben megsokszorozódtak a szakszervezetek szerepét illető nyilatkozatok.
Minden bizonnyal – az új elnök sem rejtette el – van egy olyan akarat, amely a
kormánypolitikához akarja kötni a szakszervezeteket úgy, ahogy az Európai Unió
kéri, integrálva őket a szigorítások rendszerébe. A POI emlékeztet, hogy a
szakszervezetek függetlensége, jogai arra, hogy követeléseit saját maga
határozza meg, hogy azokat a munkáltatók és
kormány felé közvetítse, az
egyetlen demokratikus politikai megoldás, annak feltétele; s a történelem
megmutatta, milyen veszélyes ezt megvonni.
9 Dolgozók, fiatalok, aktivák, képviselők,
tudjuk, hogy a mostanra kialakult helyzet az elkövetkezendő időben nagyobb
válságba torkollhat.
— Az egyik
oldalról a nemzetközi szintű nyilatkozatok azt követelik az új kormánytól, hogy
szigorúan tiszteletben tartsa az adósságszolgálatot, visszatérjen a közszféra
egyensúlyához és az Unió minden direktíváját
alkalmazza.
— A másik
oldalról emberek milliói elutasítják, hogy tovább folytatódjék annak elviselése, amilyen
sorsot az IMF, az Európai Unió, az Európai Központi Bank szán nekik.
A Parti ouvrier
indépendant azért jött létre, hogy segítse az
elnyomottakat és kizsákmányoltakat abban, végezzenek a termelési eszközök
magántulajdonán alapuló tőkés rendszerrel.
A POI a
munkásmozgalom függetlenségéért harcol, az Európai Unióval való szakításért, az államadósságok eltörléséért és szuverén
Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásáért, mely a népszuverenitást megteremti. A POI szerint
semmi nem képezhet akadályt a legszélesebb egység létrehozása előtt, hogy a
pénzügyi paktum ratifikációját megakadályozzuk. Ezért fogott kampányba
összegyűjtve már több mint 40 ezer aláírást, ezért
fordult minden demokratikus és munkáspárthoz és szervezethez, hogy együttes
lépéseket tegyünk. Ma, a második forduló estéjén ismét ezekhez a politikai szervezetekhez
fordulunk, egyesüljünk egy nagy nemzeti
tüntetésben az Unió diktálta szigorítások ellen, a
GPUSKK szerződés ratifikációjával szemben!
10 A Parti ouvrier indépendant a jún. 10-i
és 17-i törvényhozói válalsztásokon 103 jelöltjét indítja. Ezek a jelöltek a küzdelem és egység javaslatát hordozzák, a népet
segítik abban, hogyan realizálódjék a május 6-i választások tartalma: az országot
katasztrófába döntő politikának az eltüntetése. Össze kell fogni eszközeinket,
hogy a dolgozó nép, a fiatalok, a demokrácia vitális szükségletei kielégülést
nyerjenek. Jelöltjeink a népesség konkrét követeléseit hordozzák, szemben a
költségvetési nyirbálásokkal, a szigorítással, az
„aranyszabály” eddigi alkalmazásával az (általában baloldali többséggel
vezetett) településeken, megyékben és régiókban. Brüsszel szerződése elleni
egységharcot hordozzák.
Dolgozók,
fiatalok, aktivisták, a legnagyobb csata még előttünk van!
Csatlakozzatok
a Parti ouvrier indépendant-hoz!
Claude JENET, Daniel GLUCKSTEIN, Gérard SCHIVARDI,
Jean MARKUN, titkárok
Írország
Interjú Eamon Devoy elektromossági szakszervezeti
(TEEU) főtitkárával
–
A (francia)
Informations ouvrières publikálta a TEEU szakszervezet álláspontját a
népszavazási NEM érdekében…
–
Már
4 szakszervezet támogatja a május 31-i NEM-et: a TEEU, a Mandate, a Unite és a
CPSU. Ez annál is inkább fontos, mert a trojka Dublinban van, hogy jelezze, a
növekedés elégtelen, tehát a kormánynak újabb deficitcsökkentést kell
végrehajtania. Tehát még nagyobb szigorítás kell, újabb adók és fizetni a víz
fogyasztása után is (1).
–
Van-e különleges
felelőssége a szakszervezeteknek ebben a helyzetben?
–
A
jelenlegi Labour–balközép koalíciós kormány azért került hatalomra, mert a
jobboldalt elvetette a nép a Brüsszelnek tett hűségesküje miatt. Viszont akik a
helyébe kerültek, szintén a ratifikáció és az «aranyszabály» alkalmazása
mellett állnak… A Finne Gael, Fianna Fáil és Labour pártok elvesztették hitelüket. Ez előnyös a
Sinn Fein áttöréséhez. De Sinn Feinnek nincs társadalmi orientációja, politikája,
tehát alternatíva sincs. Ezért van a szakszervezeteknek külenleges felelőssége,
a négy állásfoglalás hallatlanul fontos.
–
A kampány a
NEM-ért most indult el…
–
Ez
az oka annak, hogy baloldali szakszervezeti fórum állt fel, központja a mi
helyiségeinkben található. Két szót a Siptu-ról, a legnagyobb szakszervezetről.
Vezetése a Labour Partyhoz kötődik, amely pedig az igenre szólít. De a Siptu
számtalan tagja nemet mond a GPUSKK-ra (az EU új pénzügyi paktumára). A
főtitkár nem hívott fel igenlésére, zsarolásba kezdett: ha a kormány létrehoz
százezer munkahelyet, rábólint. Ez tarthatatlan. Ugyanakkor újságukban olyan
érvelést bontakoztattak ki, mely a nemet szolgálja. Tahát, semmi nincs még
lejátszva. Ami az ICTU vezetését illeti, nem foglalt állást.
–
Ezek olyan
gondok, melyekkel minden országban találkozunk. Ezért szervez a POI jún. 3-án
Párizsban nemzetközi nagygyűlést…
–
Ott
is leszünk és felszólalunk a TEEU nevében.
–
Most költöztetek
át új helyiségeitekbe, melyek nagy szerepet játszottak a szocialista
köztársasági mozgalom történetében. Első dolgotok az volt, hogy az ír zászló
mellett lobogó európait levettétek és az Irish Citizen Army-ét (2) tettétek a helyébe.
–
Constance
Markiewicz (3) házában vagyunk. Az Irish Citizen Army zászlaja a miénk, köztársasági
és szocialista zászló, Connolly zászlaja. Ezzel a lobogóval szoktuk nyitni a
TEEU felvonulásait is. Az Európai Unió zászlajával szemben ez a nemzeti
szuverenitásunkért folytatott harc szimbóluma.
Dublin, 2012.
ápr. 27.
(1) Írországban
a víz mindig ingyenes volt, a trojka követeli ennek megszüntetését.
(2) Az Irish
Citizen Army (ír állampolgárok hadserege) egy munkás önvédelmi szervezet,
1913.nov. 23-án hozta létre James
Connolly, Jack White és James Larkin feleletképpen a Larkin alapította Irish
Transport and General Workers szakszervezet vezette általános sztrájk
megtorlására.
(3) Constance
Markiewicz lett az Irish Citizen Army vezetője. 1916. ápr. 24-én, az ICA az
Irish Volunteers oldalán részt vett a Húsvéti felkelésben, mely kikiáltotta a
független Ír Köztársaságot.
TUNÉZIA
Sami Tahri, az UGTT szakszervezet főtitkárhelyettese
válaszol levelezőnknek Tuniszban
A sztrájkok és egyéb megmozdulások egész Tunézniában
megsokszorozódtak az állami és magánszektorban egyaránt. A munkanélküliség súlyosbodott
– 800 ezer a munkanélküliek száma –, a diplomás munkanélküliek százezrei
munkahelyet követelnek. A kormány pedig megszüntette kétszáz dináros
járadékukat, ápr. 7-i békés tüntetésükre más választ nem kaptak, mint gumibotot
és könnygázbombát. Ettől a naptól a kormány viselkedési tengelye az Ennahda
miliciáira támaszkodva a rendőri erők igénybevételén nyugszik. Ekként válaszol
a tunéziai nép igényeire. Sami Tahrival beszélgetünk, az UGTT
főtitkárhelyettesével a politikai helyzetről.
–
A szociális követelések
és főként a munkahelyek vannak a központi helyen. De sem a kormány, sema z
Alkotmányozó Gyűlés nem foglalkozik rendezésükkel.
–
A
kormány eleddig semmilyen programot nem mutatott be, csak 2001 végén egy
pénzügyi törvényt, melyet nyomás alatt szavaztatott meg. Jelenleg
törvénykiegészítést készít. Lesz-e kapacitása a helyzet megoldására és milyen
forrásokból? Az Alkotmányozó Gyűlést illetően, ennek iránya több mint homályos.
Sok időt vesztett másodlagos kérdések megvitatásával. Mi azt gondoljuk, csak
olyan kormány lehet sikeres, amely a nép bizalmát élvezi az alkotmányt
összeállítító Alkotmányozó Gyűlés mellett.
–
Az UGTT
nagyszabású május elseji tüntetésre hív. Mit lesznek a jelszavak?
–
Május
elseje a dolgozók nemzetközi ünnepe. Minden dolgozó számára fontos jelszavakat
hirdetünk a munkához való jogról, a kizsákmányolás alól való megszabadulásról.
De természetesen olyan jelszavakat is hirdetünk, melyek sajátosan tunéziaiak, a
forradalom alatt születtek, de most is érvényesek, mint: «Tolvajbanda, a munka jog!», a korrupció felelőseinek
megbüntetése, minden régió méltányos
fejlesztése. Az egyéni szabadságjogokról csakúgy, mint a közösekről, a
megtorlás és fenyegetés összes formájának elutasításáról. Mert azt szeretnénk,
hogy olyan alkotmányunk legyen, amely szociális tartalmú, a nők jogait a
helyére teszi. A civiltársadalmat hívtuk, hogy ez a május 1. valóban
nagyszabásúvá váljék.
–
A kormány és az
Alkotmányozó Gyűlés semmi kezdeményezést nem tett, hogy a forradalom első
napjától felmerült követeléseket kielégítse; kinek kellene megtennie?
–
Mi
úgy gondoljuk, hogy új kormányzati konfigurációnak kell megoldani ezeket a
kérdéseket. Nem tudjuk megmondani, hogy milyen összetételű lesz. De az biztos,
hogy széleskörű bizalom kell övezze. Jelenleg a tehetetlenség jellemzi a
politikai helyzetet.
-
A kormány mintha
Ben Ali gazdaságpolitikáját követné hallgatólagosan. Kinek kell a gazdasági
orientációról döntenie, az adósságszolgálatról, a privatizált vállalatok
államosításáról, az EU-val kötött együttműködési szerződésről, stb.?
–
A
kormány világos liberális irányba tart. A választásoknál jóval korábban
megtette. A kormánykoalíció pártjai a külföldi befektetőkre támaszkodnak,
ígérik az idegen vállalatok és befektetők biztonságát. A Ben Ali klánjához
tartozó vállalatokat elkobozták és újraprivatizálták. Az Alkotmányozó Gyűlés
feladata lenne a gazdaságpolitikai irány választása, ez bizonyos, de a Gyűlés
túlzottan támaszkodik a kormánypolitikára, így semmi mást nem javasol, mint
amit a kormány tesz.
Május elseje Tuniszban – riport
A tuniszi és
egyéb nagyvárosokban zajló tüntetések nyugalomban folytak meglepetések nélkül.
Az Ennahda párt persze szintén mobilizálta csapatait. Kora reggel jöttek
autóbuszokon s a Habib-Burgiba sugárúton rendezkedtek be.
Az UGTT felhívására érkezettek a Mohamed-Ali téren, a szakszervezeti
székház előtt gyülekeztek, hogy aztán a
Habib-Burgiba sugárúton vonuljanak.
A
Ennahda-aktivisták kormánybarát jelszavai nemigen tartották magukat az UGTT
tagjai és szimpatizánsai hullámaival szemben, a felbőszült munkanélküliek,
diákok, asszonyok és a forradalom sebesültjei ellen, akik azt skandálták «Munkát, szabadságot, méltóságot!»; «Se az
USA-t, se Katart, a tunéziai nép szabad!». A kormánybarát csoportok nem
képeztek ellensúlyt, a május elseje megmaradt annak, aminek lennie kell.
A nemzeti egység
kormánya megpróbálja elrejteni a valóságot. Nem sikerült. Először megpróbálta
betiltani a Habib-Burgiba sugárúti tüntetést, aztán az Ennahda mozgósította csoportjait. Az ideiglenes elnök szóvivője még azt
is kijelentette, hogy május elseje «nemzeti ünnep, melyhez minden
tunéziainak joga van».
Az UGTT
bejelentette – az ápr. 9-i tüntetés erőszakos megtorlása másnapján –, hogy
megtartja a tuniszi május elseji tüntetést, annak ellenére, hogy a kormány
betiltotta. A tömegek mellette voltak, így a
kormánynak meg kellett hátrálnia, sőt, nevetségessé is tette magát.
Az egész munkásosztály az ellenállás útját választja az
UGTT szakszervezettel, hogy folytassa a 2010 decemberében megkezdett forradalmi
folyamatot annak ellenére, hogy 2011 márciusa óta megsokszorozódtak ellene a
kampányok, rágalmazások, támadások.
A nemzeti egység
kormánya, a Nemzetgyűlés, a pártok többsége csak a demokratikus dekoráció
részét jelentik, ugyanazt a gazdaságpolitikát folytatják, mint Ben Ali
rendszere.
Beszédében
Hassine el-Abassi, az UGTT főtitkára kiemelte: «harcolunk a közjavak
privatizálásának minden kísérlete ellen és
az ellen, hogy közjót szolgáló sajtóra
rátegyék kezüket (…). Nem fogadjuk el,
hogy szervezetünket állandóan támadják, hogy szocialista vezetőinket
megrágalmazzák, és követeljük, hogy jogos kéréseinket teljesítsék. Senki nem
tudja megakadályozni, hogy az alvállalkozás és a prekaritás ellen harcoljunk.
Senki nem akadályoz meg bennünket, hogy követeljük a dolgozók vásárlóerejének
jobbítását s védjük a munkahelyeken a szakszervezeti jogokat.»
AFGANISZTÁN
Éljen
a munkásszolidaritás az egész világon
Az Afganisztáni
Radikális Baloldal Szervezete (Left Radical Organization of
Afghanistan) köszönti a dolgozók tőke elleni
harcát jogaikért az egész világon. Köszöntjük a chicagoi hősöket, akik
1886-ban életüket adták, s mindazokat, akik azóta is jelentős vívmányokat értek el a dolgozók és elnyomotttak számára, azokat, akik együttesen álltak ellen az embertelen
tőkés kizsákmányolásnak és utat nyitottak az osztályharc előtt, hogy a
szocializmust megvalósítsák és a világot a kizsákmányolástól megszabadítsák.
Afganisztánban
az USA és a NATO megszállása alatt, a dolgozóknak még arra sincs lehetőségük,
hogy a dolgozók nemzetközi napját megünnepeljék. Az úgynevezett
munnkásszakszervezetek, melyek a kormánytól függenek és az is pénzeli őket, a
május elsejét egy luxushotelben ünnepelték, ahova belépésre a szegény dolgozó
nem kapott engedélyt.
Dollármilliárdok
százait költötték el az utóbbi 10 évben Afganisztánban, de a munkakörülmények
javítására nem futotta. A háború, a tömeggyilkosságok, a
nyomor, a betegségek, a munkanélküliség, a lakosság menekülése és a korrupció
olyan bajok, melyek súlyosan befolyásolják az afgán dolgozók életét.
A
jelenlegi rezsim éppen munkatörvénykönyv tervezetét adta ki – számos
hiányossággal. A gyakorlatban a munkahelyi körülmények lesújtóak. Nincsenek
minimális normák sem a szén–, sem a sóbányákban, sem az építkezéseken, téglagyárakban, földeken, sem a felszerelést, az egészséget, a
tisztálkodást, a munkaidőt illetően, a bérek rendkívül alacsonyak, de akinek
gyermeke van, mindezt el kell fogadja.
A
jelenlegi rezsim, Karzai korrupt bábkormánya, hogy igazolja saját természetét, a Pakisztánból érkezett dolgozók kérdését vetette fel.
Ezzel csak a közvéleményt akarja elfordítani maffiózó jellegű rendszeréről,
konfliktust akar gerjeszteni az afgán és pakisztáni dolgozók között.
Pakisztánban is több millió afgán dolgozik és maradni is szeretne; a dolgozók ott
állnak munkába, ahol lehetőségük van a kormány, a magántársaságok és
munkáltatók támasztotta súlyos nehézségek ellenére…
Afganisztánban
eddig még nincs jelentős szakszervezet, mely a dolgozói jogokat védené. Az
elmúlt években születtek kis szakszervezetek elszórtan, melyek remény adnak arra, hogy az afgán
munkásosztálynak is lesz egyszer olyan képviselője, mely megvédi érdekeit.
Felhívjuk az afgán és pakisztáni dolgozókat, hogy támogassák
ezeket a fejlődő független szakszervezeteket a munkásharcok és a megszállás
elleni küzdelem sikere érdekében.
Éljen a munkásszolidaritás!
Le a kapitalizmussal és a háborúval!
Radikális Bal
(Left Radical Organization of Afghanistan - LRA)
Afganisztán,
2012. máj.1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.