Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

új széria 72. sz. (441) –2012.május 4.

2012. jún. 2. Genf

19. nemzetközi szakszervezeti találkozó

«A ILO konvenciói és a szakszervezeti függetlenség védelmében»

Több információ: eit.ilc@fr.oleane.com

FRANCIAORSZÁG

A POI (Független Munkáspárt) országos irodájának ápr. 28-i kommünikéje

Egész Európában felegyenesedik a nép az Európai Unió ellen

2012 tavaszán egész Európában a dolgozók, a nép felegyenesedett, jogosan, az Európai Unió ellen, mely minden területen támadja a dolgozók vívmányait és a népek szuverenitását: általános sztrájk Spanyolországban az Unió diktálta szigorításokkal és ellenreformokkal szemben; 120 ezer tüntető Prágában a szakszervezetek felhívására az Unió szigorítási politikája ellen; három írországi szakszervezet a május 31-i «szuper-Maastricht» népszavazáson nemmel voksolásra szólít. Az egymást követő általános sztrájkok Görögországban, Portugáliában, tömegtüntetések Olaszországban azt jelzik, hogy óriási erő kerekedett a szigorítási programok megsemmisítése érdekében.

A POI országos irodája közzétette az elnökválasztás első fordulója estéjén: ápr. 22-én Franciaországban a munkásosztály és a nép többsége világosan kimutatta «elutasítását», amely összefogja egész kontinensünk népeit.  Az elutasítás nem újkeletű: a 2005. máj. 29-i keltezésű többségi «nem», a nyugdíj-ellenreformmal szembeni 2010-es milliós megmozdulás, az utóbbi hónapokban megsokszorozódott sztrájkok, osztályharc, ellenállás a munkásosztályon túl minden népi réteget is elért (választott képviselőinket is a területi reform kapcsán).

Ápr. 22-én a munkásosztály és a nép többsége kimondta: nem bírjuk tovább, itt az ideje annak, hogy elbúcsúzzunk a Sarkozy-kormánytól és végezzünk az összes, jobb- és baloldali kormány általi megszorítással.

Ápr. 22-én a nép kimondta, eljött annak az ideje, hogy elkezdjük a dolgok megfordítását. Ehhez az Európai Unió rabigáját szét kell törni. Ez az első forduló alapvető üzenet: népakarat a Maastrichti és Lisszaboni szerződésektől való megszabadulás érdekében, az IMF-EU-EKB trojka, az adósság és költségvetési hiány diktatúrájának elsöprésére.

S ne mondjuk azt a dolgozóknak, hogy a legfőbb esemény a Front nationalra adott szavazatok emelkedése! Igaz ugyan, de kinek a hibájából? Ugyanez történt volna, ha a dolgozók és a demokrácia képviseletét hirdető jelöltek – elsősorban François Hollande — világosan kiálltak volna az Európai Unió előtti behódolással szemben? Ha úgy döntöttek volna, hogy kisöprik a Maastrichti és Lisszaboni szerződéseket, szakítanak az Európai Központi Bankkal, az adósságot nem fizetik tovább, a munkahelyek fenntartására pénzalapokat biztosítanak és megtiltják az elbocsátásokat, ha a (Szenátusban többségű) szocialista szenátorok nem tették volna lehetővé tartózkodásukkal az Európai Stabilitási Mechanizmus megszavazását az „aranyszabály” és a „szuper Maastricht” első állomásaként? Itt van a dolgok nyitja.

Az, amit megpróbál mindenki álcázni, az egész helyzet kulcsa: az Európai Unió. Létrejött a Brüsszelben Sarkozy és Merkel, valamint 23 állam- és kormányfő által aláírt szerződés (a Gazdasági és Pénzügyi Unión belüli Stabilitásról, Koordinációról és kormányzásról, GPUSKK, a «szupermaastricht»). Ezt kell ratifikálni az elnökválasztás másnapján. Ez a szerződés nem más, mint diktatúra, Franciaországot (és minden más államot) azzal fenyeget, hogy ugyanolyan sorsra jutunk, mint Görögország aa egymást követő brüsszeli programok folyamán. Sarkozy bejelentette – önmagához híven –, hogy ha újraválasztják, a lehető legrövidebb időn belül ratifikáltatja, s az aranyszabály az Alkotmányba írná a szigorításokat.

És François Hollande? Azt javasolja, be kell venni a pénzügyi törvényekbe a költségvetési egyensúly kötelezettségét; «újratárgyalást» kér, hogy azt gazdasági fejlesztési intézkedésekkel „kiegészítsék”. Amire a brüsszeli Bizottság elnöke előzékenyen ezt válaszolta: mindenről lehet vitázni, de előbb ratifikálni kell olyannak, amilyen.

Miért? Mert - ha egyszer elfogadásra kerül - a szerződés nem egészíthető ki, nem vitatható, vagy ratifikálják, vagy elvetik. Tehát el kell vetni, mert «kiegészítéssel», «növekedési paktummal» vagy anélkül, a szerződés törvényekbe írja a szigorításokat, 2013-tól 80 milliárd euróval csökkenti a közkiadásokat — elsősorban a társadalombiztosításét, a területi közösségekét, automatikus szankciókat épít be, lehetővé teszi, hogy – úgy, mint Görögország esetében – európai küldöttek diktálják országunkban közvetlenül a gyilkos programokat!

 «Kiegészítéssel» vagy sem, «pótlással» vagy sem, «növekedési paktummal» vagy sem: a szerződést el kell vetni!

Az elutasítás tömeges volt ápr. 22-án. A demokrácia pedig arra kötelez, hogy tettekbe öntsük ezt a szándékot. Minden pártot kötelez, mely magát a munkásosztály és a demokrácia képviselőjének hirdeti. Elsősorban François Hollande-ot. A portugál köztársaság volt elnöke, a szocialista párt vezetője így nyilatkozott a szerződésről: «Egyetlen szocialista képviselő, egyetlen szocialista sem ratifikálhatja ezt.» Igaza van! Mindenkinek ezt kellene mondani, aki a szocialista névre érdemes!

Hogyan lehet a dolgozóknak «politikai változást» ígérni — például a munkanélküliség ellen küzdeni, leállítani a közszolgáltatások tönkretételét, megőrizni a társadalombiztosítást és a nyugdíjrendszert, ha valaki nem kötelezi el magát világosan amellett, hogy a GPUSKK-szerződés ne kerüljön ratifikálására?

Mindezért, a Független Munkáspárt mindenkinek, pártoknak, aktivistáknak, csoportoknak egységben megszervezendő tüntetést javasol ezzel az egyetlen követeléssel: nemet a szerződés ratifikációjára.

Az egységért harcoló Független Munkáspárt az egész országban erre a követelésre több mint 40 ezer támogató aláírásával támaszkodik.

A Független Munkáspárt 300 törvényhozási képviselőjelöltje ezért folytat kampányt a «szupermaastricht» ratifikációja ellen. A népességet segíti, hogy az önmagát megvédje szervezeteivel egységben, a maastrichti rabigát széttörje, a politikai paletta széles skáláján megtalálható képviselők ellen, akik a többségi véleménnyel szemben ránk akarják kényszeríteni a szigorításokat, a privatizációt, az „aranyszabályt”.

Ezért hívtunk össze jún. 3-ra Párizsban és szerte az országban nagygyűléseket.

Mindannyian tudjuk, hogy a május 6-i elnökválasztás után a trojka, a nemzetközi pénzügyi tőke követelte csapások és ellenreformok legnagyobb csatája jön. Mindnyájan érezzük a fenyegetést, ami munkásszervezeteink függetlensége, a politikai demokrácia és a nemzeti szuverenitás  maradéka ellen irányul.

Egyéget a GPUSKK, a «szupermaastricht» ratifikációja ellen;

Egységes akciót a trojka programjai kisöprésére;

Az adósságdiktatúra ellen, az Európai Unióval való szakításért;

A munkásmozgalom függetlenségéért;

A politikai demokrácia és a népszuverenitás visszaszerzéséért!

Csatlakozz a POI-hoz!

Párizs, ápr.28., 16 óra.

a POI országos irodája

USA

Nyílt levél BARBARA LEE képviselőhöz

és a HR 4173 javaslat támogatóihoz

Lee asszony, a Kongresszus tagja részére

Szeretnénk kifejezni ismét mély tiszteletünket Önnek azért, mert 2001-ben az USA Afganisztán elleni háborúja ellen szavazott egyetlenként a parlament két kamarájában, Önnek mersze volt ezt megtenni, s az ezt követő években is következetesen háborúellenesnek maradni, megtagadni voksát a Bushnak Irak megtámadására adandó mandátumtól.

Ma azért írunk Önnek, mert Ön a HR 4173 törvényjavaslat legfőbb támogatója, annak a javaslatnak, mely erőszakot tesz az iráni nép önmeghatározáshoz fűződő jogán.

Az Ohio állambeli Labor Party néhány háborúellenes szervezettel úgy ítéli meg, hogy az USA Irán elleni katonai támadásának megakadályozására csak széles körű tömegmozgalom alkalmas, egységes, független és internacionalista utcai mozgalom a „Nemet a háborúra, nemet a bombázásokra, nemzet az Irán elleni szankciókra!” követelések bázisán. Ezek a követelések a népek azon alapvető jogán alapulnak, hogy saját maguk dönthessenek saját sorsukról, külső diktátumok nélkül, nem beavatkozás vagy megszállás körülményei között – röviden, az önmeghatározás jogával rendelkezhessenek.

A harc a békéért több területen folyik, ide kell érteni a törvényhozóit is. Itt az a célunk, hogy elérjük parlamenti képviselőink támogatását, klasszikus példánk az indianai szenátor, Vance Hartke 1971-es javaslata a Kongresszus előtt az USA csapatainak azonnali és feltételek nélküli visszavonása érdekében Vietnamból. Természetesen mindez csak a hatalmas háborúellenes tömegtüntetések és azután történt, hogy a közvélemény mindinkább az azonnali kivonás mellé sorakozott fel.

Utalnunk kellett minderre, mert vannak olyan megoldási kísérletek ma, melyek békésnek tűnnek, de közelebbről szemlélve megnyitják az utat az USA és Izrael állam katona beavatkozása előtt Iránban. Úgy gondoljuk, a HR 4173 javaslat pontosan ilyen.

Engedje meg, hogy megmagyarázzuk, miért tartjuk így:

        1. Az Obama által bejelentett hivatalos politika diplomáciai vezényléssel akarja megakadályozni Iránt az atomfegyver megszerzésében és ilyeténképpen elkerülni a háborút;  a HR 4173 is ugyanígy.

A kettő között semmi különbség. Obama azt nyilatkozta, semmi nincs kizárva, ideértve a katonait (és, hogy nem blöfföl).  A HR 4173-nek el kell nyernie a Kongresszus jóváhagyását, mielőtt katonai akció történne. De mindkettő lépései azonosak.

2.   Nemzeti szuverenitás és az önmeghatározás joga

Ha mi, a háborúellenes mozgalom tagjai hűségesek maradunk eszméinkhez és programunkhoz, el kell ismernünk és tisztelnünk Irán jogát is a védekezésre. A HR 4173 erőszakot tesz ezen az elven. Igazolhatatlan, belügyekbe avatkozást jelent.

3. Irán jelenlegi nukleáris programja

Iránnak nincs nukleáris fegyvere, semmi bizonyíték nincs az ellenkezőjére, és arra sem, hogy erre készülne. Az amerikai és izraeli titkosszolgálatok is arról beszélnek, Irán nem döntött. Irán vezetője több ízben „fatwában” a nukleáris háború elítélésére szólított.

          4.  S miért ne lehetne Iránnak nukleáris fegyvere?

Ebben a térségben már több államnak van nukleáris fegyvere, melyet Irán elfogadott. Ha nincs olyan egyezmény, mely megtiltaná ezek birtoklását, nyilvánvaló, hogy ez egyenlőtlen bánásmód, s a cél Irán stigmatizálása. Így azonban túlzottan is nyílttá vált az igazodás Izrael és az USA kormánya oldalán Irán ellen; a büntetőszankciók pedig még a nemzetközi jogot is sértik.

          5.  Párhuzam Irakkal

Nem olyan régen az USA azzal fenyegette Irakot, hogy háborút indít ellene, ha tömegpusztító fegyvereit nem semmisíti meg. Emlékszünk még  Condoleeza Rice gombafelhős figyelmeztetésére, hogy ez vár ránk, ha nem csapunk le Irakra?

Persze ez hazugság volt. De következménye nem az, olyan háborút indított az USA, melyben egymillió iraki vesztette életét – közöttük félmillió gyermek. 40 ezer amerikai is meghalt. Valamint ezer milliárd dollárt adtunk ki a szükséges szociális programok támogatása helyett.

A mi mozgalmunk soha nem kérte, hogy Irak mondjon le feltételezett tömegpusztító fegyvereiről, soha nem avatkoztunk még eképpen sem egy ország belügyeibe. Mi azt követeltük, ne legyen háború és pont. Megmondtuk, az olajért történt, a birodalomért. Ugyanez a helyzet Irán esetében is.

          6. Más országok tapasztalata

Líbia abbahagyta nukleáris programját. Az USA szövetségeseivel megszervezte bombázását, melynek eredménye a líbiai kormány megdöntése lett. Észak-Korea folytatja, a katonai támadástól megkíméli magát. Egyébként Iránnak tökéletesen jogában áll előállítania nukleáris fegyvereket csakúgy, mint más országoknak, az a tény, hogy valaki atomfegyverekkel bír, a leszerelési tárgyalások esetén lehet tényező.

         7.  Vajon a  HR 4173 tényleg megakadályozhatja az elnököt abban, hogy kongresszusi jóváhagyás nélkül kezdeményezzen háborút? Hát nem!

A HR 4173 javaslat tényként az elnöki hatáskört csökkenteni akarja azzal, hogy csak a Kongresszus adhat engedélyt a katonai hadműveletre. Kivéve 3 esetben, mondja ki, ezekben nem kell az engedély. Az utolsó: «ha katonai offenzíva indul Iránból az USA erői vagy kölcsönös védelmi egyezményt kötött szövetségese ellen».

Különösen naivnak kell lenni ahhoz, hogy ezek a szavak garanciák egy egyoldalú elnöki akció ellen. Az iraki tapasztalatokra hagyatkozva be kell látnunk, hogy az amerikai titkosszolgálat teljes mértékben képes ilyen helyzet fabrikálására. Ekkor pedig a HR 4173, a kongresszusi jóváhagyás megszűnik.

        8. Ha az USA háborúba bocsátkozik Iránnal, hogyan igazolható?

Teljesen bizonyosak vagyunk benne, ezekkel a szavakkal: «Diplomáciai eszközökkel mindent megpróbáltunk, hogy megakadályozzuk Iránt a nukleáris fegyverek megszerzésében, sajnos ez nem ment. Folytatta az urániumdúsítást és lépésről lépésre fejlesztette fegyvereit. Megmondtuk világosan, hogy ezt nem engedjük és akciónk most megmutatja: azt tesszük, amit kimondunk.»

Tényként a HR 4173 javaslat megnyitja az Irán elleni katonai beavatkozást. Ha a diplomáciai eredmények nem elégítik ki az USA és Izrael kormányát, akkor nem is marad más megoldás! A HR 4173 nem tiltja a háborút, bizonyos körülményeket ír csak elő, sőt, azokat meg is lehet kerülni.

Határozott meggyőződésünk, hogy népünk az USA Irán elleni háborúját ellenzi, ha sikert ér el a diplomácia, ha kudarcot vall, és még Irán védelmi intézkedései ellenére is tiltakozik ellene.

Mozgalmunkat a háború megakadályozására folytatjuk. Nagyon szeretnénk, ha Hartke szenátor mintáját követve Ön új törvényjavaslatot nyújtana be, ebbe belefoglalná a háborúellenes mozgalmak követeléseit. A világ nem akar bombázásokat, háborút és szankciókat Irán ellen.

Őszinte tisztelettel:

Jerry Gordon,

az Ohio állambeli Labor Party elnöke

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738

Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse