Zhang
Ping, fejlesztés és reform nemzeti bizottsági miniszter – egy gazdasági,
pénzügyi és program-szuperminisztérium – tábora optimista. A kínai törvényhozóknak
azt próbálja bemesélni, hogy a «kormány
politikája és intézkedései hatékonyak és az ország gazdasági fejlődése apránként
stabilizálódik» (a hivatalos Xinhua
ügynökség, aug. 29.). A közgazdászok annyiban osztják a véleményt, hogy a
csökkenés meg fog állni és a kínai gazdaság újra növekedésnek indul – majd. A
pénzügyminiszter, Xie Xuren
azt mondja, hogy «a statisztika fő gazdasági
mutatói láttán» a gazdasági fejlődés lelassulása nyilvánvaló volt» (aug. 30.).
A
becsület kötelez azonban arra, hogy közöljük azt is, az optimisták kisebbségben
vannak a pesszimistákkal szemben. Patrick Chovanec, a pekingi Tsinghua egyetemen
tanító közgazdász a második félév 7,6 %-os, a 2009-es válság óta a leggyengébb növekedését
az eurózóna válságával magyarázza. Egy év alatt az EU kínai importja 16 %-kal
csökkent a kínai vámhivatal szerint. Hozzáteszi azonban azt is, hogy a belső
kereslet gyenge. Tehát, az állampolgárnak nincs miből fogyasztania… Chovanec (aug.
19-i blogjában) kategorikusan fogalmaz: «A
kínai gazdaság nem lassul, csak súlyos korrekciót szenved el. Az év vége előtt lehet
valóban súlyos pénzügyi válság Kínában.»
…de nyugtalanság
uralkodik. Itt
magát a miniszterelnököt, Wen Jiabao lehet idézni. Amikor Merkel asszony Pekingbe látogatott, hogy megpróbálja
lecsillapítani a kínai
vezetőket az európai válsággal kapcsolatban, Wen Jiabao azt mondta:
«Az európai adósságválság súlyosbodása a közelmúltban folytatódott, a
nemzetközi közösségben erős nyugtalanságot keltve. Őszintén szólva magam is nyugtalan
vagyok». Van miért: Kína
feldolgozóipara 9 hónapja a leglassúbb fejlődését mutatja. Az előrelátható 7,5-8
%-os növekedés nem biztosít elegendő munkahelyteremtést a munkaerőpiacra újonnan
belépők számára.
Június
végén Wen Jiabao sürgette a helyi hatóságokat, hogy munkahelyeket hozzanak
létre, és minisztereinek nyilatkozta (Xinhua, júl. 23.): «országunkban a munkahelyek jelen és jövőbeli helyzete komplikáltabb,
nehezebb lesz. Erőfeszítéseket kell tennünk». Nézzük meg, hogyan foglalja
össze Thierry Sanjuan
Kína-szakértő, a párizsi I Panthéon-Sorbonne tanára («La Croix», aug. 31.).
«A kínai «Harminc dicsőséges
év» mögöttünk van. Kínának szembe kell néznie a reform és a nyitás következményeivel.
Bizonyos, a kínaiak panaszkodnak a hatalom átláthatatlansága, a korrupció és az
elűzések gyakorlata miatt.
Mégis, a társadalmi morgás elsősorban a gazdasági helyzethez köthető. Nehéz
munkát találniuk még a diplomásoknak is. Az elsőrendű aggodalom ma a munkahely
és a gazdasági növekedés fenntartása, tehát új piacok találása, fejlődés vagy
legalább az export fenntartása, mert a belső piac nem képes fellendülésre a
közpéposztály felemelkedése ellenére sem (…)».
Szorítás a kormányon.
Hogyan lehet
elkerülni a munkanélküliek tízmillióival és a magánberuházóknak tett
ígéretekkel való szembenézést? Itt van ez a válság, amely csak nem akar
végetérni, a befektetők Kínában kedvezményes feltételeket, a kínai dolgozók megélhetésüket
biztosító munkát, bért, munkakörülményeket akarnak. A katasztrófa elkerülésének
kisérletét egy másik közgazdász, M. Pettis («Le Monde», aug. 27.) foglalja
össze: «Peking kétségtelenül a gazdaság
felszökkenését óhajtja, különösen a csúcsokon közelgő változások közeledtével.
Az az érzésem, hogy a központi kormány jól tette az infrastrukturális kiadások engedélyezését,
sőt bátorítását. Finanszírozását nem
vállalva. A helyi kormányoknak kell
megtenniük, ami nehezebb lesz, mint gondolnák». A helyhatóságok eképpen jelentik
be fellendítési programjaikat, melyek összege már felülmúlja a központi kormány
2008-as fellendítési programjának összegét is: Tianjin 189 milliárd euró
négy év alatt; Chongqing 189 milliárdot három évre; Changsha 104 milliárdos
magántőkét, még a szegény Guizhou tartomány 375 milliárdos összegben jelent be 2300
ipari projektet …
A
kérdés: vajon új speciális gazdasági zónák is fognak születni, ahol a dolgozókat
deregularizációnak teszik ki, ahogyan a pekingi kormány döntött Gansu tartományt
tekintve (Xinhua, aug. 29.)? Szubvencionálni kell a szegény multikat, ahogy a
hirhedt Foxconnt? «A tajvani Foxconn-csoport,
amely Szecsuánban új smartphone és iPad üzemet hozott létre a legnagyobb
telefongyártó társaságok számára, munkaerő-toborzását a helyi hatóságok által támogattatta.
Utóbbiak nem voltak képesek betartani bőséges és olcsó munkaerő biztosítására
tett ígéreteiket.» («Question Chine», aug. 30.). Olyannyira, hogy új
tendencia rajzolódik ki: a Kínába jött multik más ázsiai országokban keresnek olcsó
munkaerőt…
Bogu Kailai halálra
ítéltetett… felfüggesztéssel.
Ismét P. Chovaneccel élve, a hatalom átmeneti jelleggel bír, ez pedig «nem
történik csendesen», «megbénítja a kínai
vezetés lehetőségeit, hogy a növekvő gazdasági gondokra válaszoljon». Bo
Xilait, a vezetés felfelé íelő csillagát márciusban eltávolították, felesége, Bogu
Kailai bevallotta Heywood angol üzletember megmérgezését avégett, hogy garantálja
fia biztonságát. A bíróság döntött. A Kommunista Párt vezetése őrizni akarja a
látszatot az októberi kongresszus előtt, de más ügyek is jöhetnek addig még…
A
CHAM kollektív tárgyalásainak 3. ciklus
A
dolgozók véleménye
A Kínai Munkásjogok Bizottsága a
francia szakszervezetek tudomására hozta ezt az anayagot, melyeket egy kínai
kutató bocsájtott rendelkezésünkre a Honda foshani gyárának (CHAM) kollektív tárgyalásairól. Részletek a dokumentumból.
(…) Kérdezősködve a CHAM dolgozóinál, fontos
adatokat tudtam meg a tárgyalások 3. ciklusáról. Nyomon lehet követni a dolgozók progresszív tudatváltozását a különböző szintű szakszervezetben
és munkáltatókkal szemben. Először
is, a dolgozók stratégiai tudata vált éretté ebben a folyamatban. Főképpen egymás
közötti kommunikációban, a szakszervezeti interakcióban, abban a tényben nyilvánul
meg, hogy az információgyűjtésnek fontosságot tulajdonítanak. A dolgozók
közötti kommunikáció sikerét a szakszervezeti választások során a műhelyküldöttek
új rendszere hozta meg. Ezeknek a küldötteknek nagyobb tekintélyük van a bázisdolgozók között; a szakszervezet és a dolgozók, a munkáltató
és a dolgozók közötti hidat képviselik. C.
(dolgozó) kijelentése: «Bizalmat sugároznak számomra, nagyra becsülöm őket.
Mindenről szólnak. Azt gondolják, hogy én is hasznos lehetek, ha az új tárgyalások
folyamatában részt veszek». (…) Sőt, a küldöttek a bázist képviselik a
szakszervezettel folyó megbeszéléseken is, közvetlenül adják át a véleményeket,
nagyobb hatással bírnak arra. A dolgozók
az információk elemzésére is nagyobb hangsúlyt fektetnek. A. (dolgozó) kijelentése: «Sok mindenre a
tapasztalat fog megtanítani minket. Például, ha a vállalat javaslatát
tanulmányozzuk és elemezzük, fel kell ismernünk a gyenge pontokat, kimutatni a javaslat perverzitását a jövőben. A lehető legkomplexebb adatokra
van szükségünk a vállalatot illetően, hogy
érvelésünket igazából alátámasszák». Persze ez
nem csak a dolgozók felelőssége, a szakszervezeté is. A dolgozóknak az információk
csak behatároltan állnak rendelkezésükre, a szakszervezetnek kell megoldania,
hogy minél jobban segítse őket,
elemezze a legfontosabb adatokat a tárgyalás
eredményeinek érdekében.
Ugyanakkor
a dolgozókat is foglalkoztatja a szakszervezetnek a tárgyalásokban vitt akciója.
Például B. dolgozó kijelentése: «A szakszervezet a dolgozók
és az üzemi vezetés közötti híd. Miközben tárgyal, az üzem kapacitásáról is számot vesz.» Még egy kérdést felvet számunkra: a
szakszervezet csakis a dolgozókat kell képviselje vagy ezt a híd-szerepet is be kell töltenie? D. dolgozó
szintén azt mondja: «Ha egy javaslat már előrehaladott állapotban van, a
szakszervezetnek különféle csatornákon informálnia kell a dolgozókat; de nem
kell, hogy egyetértését vagy ellenkezését fejezze ki, mielőtt a dolgozókkal
konzultálna. A javaslat elfogadásáról vagy elutasításáról a
dolgozók többségének kell döntenie.» Itt láthatjuk, a dolgozók legalább remélik, hogy kéréseiket és
véleményüket a szakszervezet elfogadja; azokat kifejezhetik a szakszervezeten
mint képviselőjükön keresztül. A szakszervezeti kádereknek tehát ezt a sajátos
viszonyt kell kialakítaniuk. (…)
Augusztusban
történt…
Li Wangyang (folyt.). A független szakszervezeti felelős
23 évet töltött börtönben 1989 forradalmi tavasza után (381-es Kína-levél). Misztériumokkal
teli halála (a hatóságok öngyilkosságot feltételeznek) körülményeinek kivizsgálását
Hongkongban 40 ezres tüntetés követelte. Hunan tartományi hatóságai azonban
hűségesek maradtak a jó öreg rendőrségi hagyományokhoz: a vizsgálat indítását eleinte
elfogadták, majd az áldozat környezetét kezdték terrorizálni, hogy az ügyet
elfojtsák. Catherine Baber, az Amnesty Asie-Pacifique igazgatója szerint lábbal
taposták családja és barátai jogait, Li Wangyang nővéréről és annak férjéről
semmi hír nincs azóta és barátját, Zhu Chengzhit letartóztatták
«az államhatalom rendjének felforgatása» vádjával a brit «The Guardian» szerint
(aug. 17.).
Külföldi újságírók
tiltakozása. A kínai Külföldi tudósítók klubja értesít azokról az
incidensekről, amelyek kollégáikat várják. A riportok letiltása, mozgásuk korlátozása,
néha pedig fizikai bántalmazások is. Júliusban a Riporterek határok nélkül
jelentette, hogy «(kínai) lapszerkesztőket halgattattak el vagy
függesztettek fel párthivatalnokok».
Egy újságíró
öngyilkos lesz. A 45 éves Xu
Huaiqian, a Kínai Kommunist Párt
hivatalos lapja, a «Zsenmin
zsipao» egyik melléklete, a «Föld» főszerkesztő helyettese aug. 22-én öngyilkos
lett egy épület emeletén kiugorva. Egyik barátja: «Ami a legfájóbb, hogy nem merem kimondani, amit gondolok, nem merem leírni, amit
kimondok, amit medig le merek írni, azt nem merem megjelentetni.»
Nemet gyerekeink hazafias nevelésére! Ezt mondja a szept. elseji tüntetés 40 ezer résztvevője Hong Kongban, tudósít az AFF. Esőben, a kormányépület előtt tiltakoztak a
hazafias nevelés iskolai bevezetése ellen «agymosás-akciójukban», ahogyan júliusban
már 90 ezer pedagógus és diák is megtette.
Újabb bányásztragédia. A szecsuáni Panzhihuában a sújtólég 154 bányászt ért a mélyben. Az aug. 31-i hivatalos jelentés szerint 41 munkás meghalt, tízen még a bánya mélyén voltak. A helyhatóságok letartóztatták a bánya vezetőit.
Szabadon bocsátás. A 62 éves Wang Xiaoning
demokrata aktivista és blogtulajdonos 10 éves börtönbüntetése után aug. 31-én kiszabadult.
2002 szeptemberében tartóztatták le és államhatalom megdöntésének kísérletéért ítélték el,
mivel internetes fórumán helyet adott az egypártrendszert is elítélő
véleményének. A rendőrségnek a Yahoo szolgáltatta ki a bizalmas adatokat,
ennek segítségével jutott el hozzá! Egy kaliforniai bíróság egyébként Wang
felesége kérésére el is ítélte a multit.
Shi Taot szintén 10 évre ítélték 2005 áprilisában,
miután az interneten publikálta a kínai hatóságoknak az 1989-es represszió
évfordulóján meghirdetett hallgatási tilalmát. Most is a rácsok mögött van államtitiok
közzétételéért.
Zaklatás. Ha a teljes büntetést is letöltöttük, a kínai államrendőrség
nem hagy békén. Qin Yongminnak és feleségének keserű
tapasztalatai vannak erről. Qint 1998 decemberében ítélték 12 évre,
mert be akarta jegyeztetni a Kínai Demokrata Pártot. 2010-ben került szabadlábra.
Most felesége hívja fel a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy
különbféle adminisztratív szervek állandó zaklatásának vannak kitéve (HRiC, aug. 22.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.