Önigazgatás vagy osztályharc?

(Dominique Ferré cikke nyomán a La Vérité folyóiratból)

… A (pablista) Egyesített Titkárság politikájáról. Franciaországban a Nouveau Parti anticapitaliste (NPA) hónapokig elutasította a Parti ouvrier indépendant (POI, melynek tagjai a IV. Internacionálé aktivistái) felhívásait egy egységes menet megtartására az elbocsátások betiltása érdekében. Az önigazgatást javasolja megoldásnak.

2010. jan. 7-én Dreux-ben a Philips likvidálással fenyegett üzeme esetében ezt írta az NPA: “A Philips EGP dolgozói, mint a Lip a 1970-es években, minthogy átvette a  vállalata feletti ellenőrzést, a munkahelyek védelméért a harc új szakaszát nyitja meg (…). Az NPA teljes mértékben támogatja a Philips EGP dolgozóinak eme döntését.”

Jan. 13-án az NPA hozzáteszi: “Akciójukkal megmutatják, hogy a termeléshez nincs senkire szükségük.”

Valójában a Philips dolgozói egyáltalán nem keresték a Lip szerencsétlen tapasztalatának másolását. (A 70-es években ez a falióragyártó cég néhány hónapos «önigazgatás» után csődbe jutott a Ligue Communiste teljes támogatása mellett). A realitás az, hogy Dreux-ben, ahogy sokszáz üzemben is, ahol a felszámolás fenyegeti a munkásokat – egyik főnök azt «javasolta» a dolgozóknak, menjenek magyarországi lányvállalatukhoz dolgozni havi 450 euróért –, a dolgozók megpróbálják szakszervezeteiket visszaszerezni és egységet elérni az «egyetlen elbocsátást sem!» követelésért.  

Egyik ilyen egységgyûlésen – azt a bírósági végzést követte,  amely érvénytelenítette az üzem bezárását – a POI aktivistái kijelentették:

«A munkahelyek egyetlen garanciája az államosítás. Az adósság nem a mienk. Az összes elbocsátást érvényteleníteni kell. Nem nyúlhatnak a nyugdíjainkhoz se. Egyszerû dolgok ezek és evidensek is az egység megvalósításához. Az igazgatóság dicsekedett, hogy 16 szociális párbeszédet tartott. De ezekkel sem tudjuk elfogadni az elbocsátásokat. Ugyanez van a nyugdíjakkal, nem fogadjuk el, hogy arról vitatkozzunk, mikortól legyen a változtatás bevezetve (…)

Ami a Philipsnél történik, az nem vita/konszenzus terméke. Csak az elbocsátások megtiltása – a PSE-nél, a Philipsnél, mindenhol –, a nyugdíjak ügye tarthat bennünket össze (…).

Philips főnöksége egy kommünikét adott ki: “A bíróság ítéletét végrehajtjuk. Hétfőn újraindul a termelés.” A jogi formán túl az osztályharcról van itt szó. Megmutatja, hogy mire képes a munkásosztály egységben, még ha csak egy üzemi szintről is van szó (…).

Semmi okunk nincs, hogy elfogadjuk a konszenzust az ipar felszámolásáról, a nyugdíjak úgynevezett reformjáról. Ne nyúljanak hozzá, ez az egység bázisa.

Beszéltek a magyarországi javaslatról, hogy rájátsszanak az érzelmekre. Sarkozy a munka törvénykönyvét is meg akarja semmisíteni... ki kell mondani, hogy nem az a botrány, hogy egy franciát kell Magyarországra küldeni 450 eurós keresettel, hanem az, hogy egy magyar dolgozó keres 450-et.»

Az «önigazgatás» napirendre tűzése (még «munkásellenőrzésnek» maszkírozva is) ma lemondás a termelési eszközök magántulajdonán alapuló rendszer megdöntéséért való harcról.