Közmunka

A kormány által benyújtott költségvetés szerint 2013-ban 250 ezer embernek adnak közmunkát, így növelve a foglalkoztatottak létszámát, valamint mérsékelve a legnehezebb helyzetben lévő réteg szociális kiszolgáltatottságát. A Policy Agenda heti elemzésében a tavalyi és idei adatok alapján vizsgálta, hogy valójában milyen lehetőséget ad a közmunka azok számára, akiknek ez az egyetlen jövedelemszerzési lehetőségük.

Az érvényes szabályozás szerint három csoport számára biztosítható a közfoglalkoztatás: a foglalkoztatási helyettesítő támogatásra jogosultak, a rehabilitációs ellátásban részesülő megváltozott munkaképességűek és az álláskeresők számára. Az ellátásban részesülők létszáma azonban nehezen becsülhető, mivel egyrészt folyamatosan zajlanak a felülvizsgálatok, másrészt a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesíthetőket nem választják külön a többi segélyezettől. Becsléseink szerint jelenleg akár 600-700 ezer fő is érintettje lehetne a közfoglalkoztatási programnak.

A foglalkoztatotti statisztikából az látszik, hogy a vizsgált körből 2011-ben havi átlagban 60900 főnek tudtak munkát adni. Ez pedig mintegy 60 milliárd forintjába került a költségvetésnek. Az idei év első hét hónap adatai szerint a közfoglalkoztatásban átlagosan 82400 embert alkalmaztak, a rendelkezésre álló keretösszeget pedig jelentősen, 132 milliárd forintra emelték.

Az elmúlt hónapokban nőtt a közfoglalkoztatottak száma, ennek ellenére azonban a Policy Agenda nem várja, hogy ebben az évben az átlagos 100 ezer fős létszámot elérné. Ez jelentősen alatta van a 200 ezer fős kormányzati tervnek. Természetesen a kormány úgy is értelmezheti a tervében rögzített létszámhatárt, hogy az év során hosszabb-rövidebb időtartamra biztosítottak munkát 200 ezer embernek. Azonban ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy többen közülük csak pár hónapra kaptak esélyt arra, hogy a segélynél valamivel több pénzért dolgozhassanak. Azaz az egész évet tekintve 28-32 ezer forint körüli átlaggal tudnak számolni, és még a "hírhedt" 47 ezer forintos határtól is távol vannak.

A Policy Agenda azt is kiszámolta, hogy mennyibe kerül egy főre vetítve a közfoglalkoztatás költsége. Ez ugyanis nem csupán a közfoglalkoztatottak bérét, annak járulékait foglalja magában, hanem magának a közszolgáltatás megszervezésének költségeit, sőt nyilvánvalóan minimális mértékben a foglalkoztatáshoz szükséges eszközöket is. Az adatok meglepőek. 2011-ben átlagosan havonta 60900 fő dolgozott közmunkában, erre a költségvetés közel 60 milliárd forintot használt fel és ez így egy fő havi foglalkoztatására vetítve 82 ezer forint kiadást jelentett. Ebben az évben az év első hét hónapjában 70,4 milliárd forintot költött el a költségvetés, amelyből áltagosan havonta 82400 fő foglalkoztatása valósult meg. Ez az jelenti, hogy egy közfoglalkoztatottra havonta 122 ezer forintot költöttek.

Amennyiben azt feltételezzük, hogy napi nyolc órában történik a foglalkoztatás (ez persze abszolút nem általános helyzet), akkor a közfoglalkoztatásban dolgozóknak - akik nem tudnak gyermekek után járó adókedvezményt igénybe venni - nettó 47 ezer forintot adnak oda. Ez a bér az államnak 92.263 forintjába kerül, azaz a korábban említett 122 ezer forintból 30 ezer forintot nem közvetlenül a munkások bérére használnak fel.

A támogatási rendszer lehetővé teszi, hogy a közfoglalkoztatás céljából előleget kapjanak az önkormányzatok a költségvetéstől, hogy ne kelljen előfinanszírozniuk a közfoglalkoztatottak bérét. Ugyanakkor arra vonatkozóan nem tett közzé az állam adatokat, hogy valójában mekkora mértékben éltek ezzel a lehetőséggel, és mennyi pénzt "parkoltatnak" ilyen módon a települési önkormányzatoknál, vagy egyéb foglalkoztatóknál. Ugyancsak nem ismert, hogy mennyi pénzt használnak el ténylegesen bérre, a rendszer működtetésére, eszközök beszerzésére, dologi kiadásokra. Azaz a mostani számok szerint 2012-ben drágább az állam számára a közmunkások foglalkoztatása, mint 2011-ben, és ennek oka a hivatalos statisztikák szerint nem átlátható.

Ahogy korábbi elemzéseinkben is felhívtuk a figyelmet a közmunkarendszerben kódolva van az egyéni és társadalmi kudarc. A rendszer az e módon foglalkoztatottak számára rövid ideig biztosít a segélynél valamivel magasabb pénzt, és nem ad érdemi esélyt a nyílt munkaerőpiacon való megkapaszkodásra sem, vagyis sok pénzt költenek el a közmunkások foglalkoztatására, miközben ennek megnyugtató eredménye nincs.

A Policy Agenda modellszámítása szerint, a mostani trendek alapján ez évben 93 ezer főt sem éri el a közfoglalkoztatottak átlagos létszáma. Ennek költsége pedig úgy 120-123 milliárd forint lesz. Azaz a költségvetés ugyan némi megtakarítást ér el, de egyúttal az is bizonyossá válik, hogy bár lenne jelentős tömeg, akinek megélhetési kérdés a közmunka, mégsem kapja meg, mert az állami rendszer nem képes ekkora mértékben munkát adni, vagy a rendszert menedzselni. 2013-ban jelentősen, majd 16 százalékkal növelik a közfoglalkoztatás keretösszegét, ezért fontos lenne alaposan átgondolni, hogy akár a dolgozók bérének növelésével, akár hatékonyabb szervezéssel, mi módon lehet minél racionálisabban elkölteni ezt a pénzt. A Policy Agenda véleménye, hogy a közfoglalkoztatottak nettó bérének emelése még a belső fogyasztás szempontjából is megtérülne, hiszen e rétegek jövedelmének minden egyes forintja a hazai gazdaságba kerül vissza.

policyagenda.hu