Nemzetközi
információk
89.sz.
(458) –2012.aug.31.
Dél-Afrika
Utolsó pillanatban érkezett
Az ügyészség Marikana az aug. 16-i rendőrsortűz után letartóztatott 270 sztrájkoló
bányászt vádolja az 34 társuk haláláért (aug. 30.).
Soha jobban nem volt szükség arra, hogy állásfoglalásotokat
elküldjétek a dél-afrikai kormánynak és nagykövetségeinek:
• a Marikana
bányászai elleni megtorlás azonnali leállítását!
• a
270 letartóztatott bányász azonnali szabadonbocsátását!
Cím:
Entente internationale des travailleurs,
87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris, France
Mail: eit.ilc@fr.oleane.com
Továbbítani fogjuk üzeneteteket Dél-Afrikába!
A MARIKANA-mészárlás
utáni helyzet elemzése
(SOPA, Socialist
Party of Azania, Azaniai Szocialista Párt 27/08/2012)
Lybon Mabasa, a SOPA
elnöke
A
kormány, a COSATU és a hozzá tartozó szakszervezetek szándéka az, hogy az úgynevezett
vadsztrájkban résztvevő 28 ezer bányász és az őket szervező AMCU-szakszervezet
ellen kíméletlen támadás induljon. Különösen a legyilkolt munkások a hibásak
saját halálukért, mert machetét és fütyköst vettek kezükbe.
A
rendőrfőnök, Riah Phiyega asszony arra hívta Dél-Afrika népét, hogy semmiféle
szolidaritást ne vállaljon a megöltekkel kapcsolatban, hanem inkább a «szegény
elpusztult rendőrökkel» szemben. Az ilyenfajta nyilatkozatok az apartheid
rezsimre emlékeztetnek…
A
vizsgálathoz közelálló személyek szerint a boncolási eredmények ellentmondanak
annak a rendőrségi verziónak, hogy a rendőrök csak visszalőttek volna.
A
«The Star» (2012. aug. 27.): «a boncolás alapján a tüntetők nagy része már menekült,
mikor lelőtték őket. Számos esetben a golyó a hátat érte és a mellen van a
kimeneti nyílás. Csak egy kisebbséget ért a halál szemből.»
A
fekete többséget az ördögi «déjá-vu» érzése fogja el.
Sokak
állítják, a rezsim átlépte a vörös vonalat, nyíltan represszív, amit már sokunk
előre megjósolt.
A
hárompárti koalíció azt állítja, populista szándékok akarják a NUM
szakszervezet és a konfliktus eredője, a COSATU szövetség megosztását.
De
amikor a dolgozókkal beszéltünk, még a NUM-hoz tartozók is, különféle fenntartásaikat
fogalmazták meg vezetésükkel szemben.
A
szakszervezeti bürokrácia és a dolgozók között nyíló szakadék elfogadhatatlan,
csakúgy, mint a szakszervezeti vezetők kormányszerepre áhítozása.
Igaz,
hogy az ANC számos vezetője a NUM-tól érkezett, mint Cyril Ramaphosa, Elijah
Barayi, a COSATU első elnöke, Kgalema Motlanthe, az ANC alelnöke, Zwelinzima
Vavi, a COSATU jelenlegi elnöke, Frans Baleni (hosszú a lista), de ugyanakkor a
bányászok szinte a semmiért dolgoznak ma is és gyalázatos körülmények között
élnek. A nők számára még elviselhetetlenebb, mert nincsenek számukra
elkülönített létesítmények sem.
Az
AMCU ígéretes fejlődésen ment át Gauteng, Limpopo, az észak-nyugati és a
Mpumalanga bányáiban. Ez a tény erős nyomást gyakorolt a COSATU-ra, annak legerősebb
szakszervezetére, a NUM-ra. De más szakszervezetek, ha nem is veszítettek tagságukból,
ugyanúgy nyugtalanok. A gondok középpontjában ott áll a COSATU, a kormány és
nagytőke egyezsége.
A
COSATU szakszervezeteinek legtöbbje az tőke elnyomórendszere és a kormány
megtorló politikájának támogatója. Például egyik szakszervezete, a SADTU, a
pedagógusoké, ma is ugyanilyen természetű gondok nyomát viseli.
Annak
a ténynek ellenére, hogy a sztrájkot nem a COSATU szervezte, nagy szolgálatot
tett volna a szövetségnek azzal, ha a dolgozókkal szolidáris lett volna (hiszen
számosan a NUM tagjai).
Szerintünk
teljesen világos a munkásokkal történt beszélgetések alapján, hogy a COSATU álláspontja
vezetett a dolgozók megosztásához. Ez akkor is így van, ha néhány kollégájuk,
barátjuk is a rendőrség áldozata lett.
Egy
kis szimpátia, szolidaritás megváltoztathatta volna a dolgok menetét.
A
munkások házborzongató részleteket árultak el. Megfigyelték például, hogy az úgynevezett
«taktikai visszavágó svadron» fedezet nélkül közeledett, könnygázgránátok
nélkül, védőálarc nélkül, arcvédő sisak nélkül – de géppuskával, amit nem
habozott használni.
A
bányászok úgy mondják, először harci helikopterről támadták őket, aztán a másik
oldalról a rendőrök, és visszanyomták őket oda, ahol végül végülis lemészárolták
őket. Ezt is filmezték le.
Az
emberek is azt tapasztalták a halottasházban, hogy sok áldozat kapott golyót a
hátába, ami azt jelenti, hogy megpróbáltak elmenekülni, nem pedig támadni,
ahogy sokan állítják.
Azt
gondoljuk, hogy a kormány a halottak számával manipulál, mivel nagyszámú bányász
eltűnt. Nincsenek börtönben, sem a
halottasházban – néhány esetben pedig a halottaknál idegen személyi iratokat
találtak.
Dél-Afrika
egyébként is nagyszámú külföldi (mozambiki, lesothoi, szváziföldi és botswanai)
bányászt is foglalkoztat.
A
halottak száma hivatalosan 44, s azt mondták nekünk, hogy közülük csak 5 volt
külföldi állampolgár.
A
tüntetők lemészárlásának minden tanúja kételkedik abban is, hogy a sebesültek
száma csak 78 fő.
275
bányászt tartóztatott le a rendőrség. A fogvatartottak listáját meg tudtuk
szerezni.
El
kell mondanunk azt is, hogy a rendőrség éjszakai kihallgatást alkalmaz velük
szemben, erőszakkal csikarja ki, hogy bűnösnek vallják magukat.
Először
is el kell érni szabadon bocsátásukat és meg kell teremteni Marikana dolgozóinak
egységét. Azon a napon, mikor ott jártunk, Julius Malema (az ACN, az Afrikai
Nemzeti Kongresszus ifjúsági ligájának elnöke) beszélt az őt meleg fogadtatásban
részesítő munkások előtt. Ismét felmerült az államosítás kérdése, és az tény,
hogy a Lonmin, a platinabányát birtokló külföldi cég átadta néhány részvényét az
ACN néhány vezetőjének (pl. Cyril Ramaphosának). A tőkés ragadozás a mészárlás
eredete, teljesen jogos a megállapítàs, ezt a szerepet játsza a Lonmin által megtestesített imperializmus.
Mi,
a SOPA, próbálunk most ügyvédeket találni, akik segíthetnék és megvédenék a
dolgozókat. A Lonmin semmiféle részvétet nem mutat senki iránt. Azt gondoljuk,
hogy a kormánynak vissza kell vonnia a Lonminnak biztosított bányajogot, a bányát
azonnal állami kézbe venni és megvédeni a dolgozókat. A Lonmin éves haszna
eléri a 62 milliárd randot, de a bányászok követelését elutasítja.
Annak
ellenére, hogy továbbra is támogatjuk a COSATU szakszervezetet, a dolgozók
ellen elkövetett bűnt mélyen elítéljük, csakúgy mint a vezetéshez tartozó
személyzet hihetetlen megggazdagodását. Nem fogjuk elhagyni a sztrájkoló munkásokat,
sem pedig eltűrni, hogy az áldozatokból csináljanak bűnöst. Lehet, hogy hosszú
lesz a harc, ha nincs is semmi más eszközünk mint eltökéltségünk, készek
vagyunk folytatni.
Nemzetközi
szolidaritási kampány - állásfoglalások
Organisation
Africaine des Syndicats des mines, Energie, Chimie et Assimilées
Sajtóközlemény
A
MARIKANAI MÉSZÁRLÁS
A
Bánya-, Energiai és Vegyi Szakszervezetek Afrikai Szervezete határozottan
elítéli a dél-afrikai rendőrség által elkövetett véres gyilkosságot. A rendőrség
a londoni tőzsdén jegyzett Lonmin vállalatot védte – az apartheid alatti 1960-as
sharpville-i mészárlás óta nem látott atrocitással a legnehezebb munkát a legveszélyesebb
körülmények között heti 928 randos (90 euró) bérért végző bányászokkal szemben.
Az
OASMECA kifejezi a társaság, a rendőrség és a kormány passzivitása iránti mélységes
megvetését és elítélését.
Vizsgálat,
bérmennyire is fontos, nem válasz. A válasz az, hogy a mészárlást lehetővé tevő
felelősöket bíróság elé kell állítani.
Szükségszerű,
hogy a dél-afrikai bányákat évtizedek óta bitorló, a bányászok és családjuk
szélsőséges szegénységét okozó bányatársaságokat államosítsák, a börtönbe
csukott bányászokat szabadon engedjék, felelős légkörű igazi tárgyalások kezdődjenek.
Az
OASMECA minden támogatást megad a dél-afrikai bányászoknak és minden dolgozónak,
aki magát az olyan társadalomért vívott harc mellett kötelezi el, amely az
apartheid ellen megnyert csatában elnyert igazságot és méltóságot nyújtja.
L.
ZITOUNI, a Végrehajtó Iroda főtitkára
Burundi
PTD – ‘’TWUNGURUNANI’’
(a Dolgozók és a Demokrácia Pártja)
Bujumbura,
2012. aug. 27.
Dél-Afrika
Burundi nagykövetéhez
Tudomást
szereztünk Dél-Afrika apartheid utáni korszaka utáni legsúlyosabb eseményekről.
Követeljük,
hogy a dél-afrikai kormány intézkedjen, a bányászok elleni megtorlással azonnal
hagyjon fel, a Lonmin ultimátumát utasítsa el és tárgyalás lefolytatására
késztesse a munkáskövetelések bázisán.
Paul
Nkunzimana, elnök
Guadeloupe
Az UGTG
nyilatkozata
Szolidaritás
a dél-afrikai munkásokkal
A
Lonmin társaságnál 40 munkást legyilkoltak. Egyetlen bűnük, hogy béremelést
követeltek. A bányavezetés egyetlen válasza a megtorlás és elbocsátással
fenyegetés.
Az
UGTG:
-
támogatásáról biztosítja az áldozatok családját, Dél-Afrika dolgozóit,
különösen a Marikana bányászait;
-
a legnagyobb határrozottsággal ítéli el az alapvető szabadságjogok dél-afrikai
megsértését;
-
követeli a megtorlás, a megfélemlítés azonnali megszüntetését;
-
a LONMIN vezetésének viselkedését megveti, támogatja a dolgozók jogos
követelésének teljesítését.
Elie
DOMOTA, főtitkár
Brazília
A CUT elítéli a
rendőrség gyilkos közbeavatkozását
A
Johannesburgtól mintegy 100 km-re levő bánya dolgozóinak béremelésért
folytatott mozgalmát megtorló gyilkoságot mélyen elítéljük.
Elfogadhatatlan,
hogy a XXI. században dolgozói tüntetést golyókkal, erővel való visszaéléssel oszlassanak
fel.
Szolidaritásunk
a bányászoké, családjuké, szakszervezetüké, akik folytatják harcukat jobb élet-
és munkakörülmények megteremtéséért.
João
Antonio Felício, a CUT külkapcsolatokért
felelős titkára
Kapcsolat
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des
peuples
87, rue du
Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48
01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur
de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du
Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18,
allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.