(egy orosz munkásaktiva beszámolója)
Ez a az interjú 2011. októberében készült egy azerbajdzsán munkással azzal a céllal, hogy megismertessük olvasóinkat a volt szovjet tagköztársaságbeli élettel, s azzal, az egyszerű emberek véleménye szerint mi változott a SZU felbomlása óta országukban. Akkor egy országban éltünk... Nem haszontalan összehasonlítani, mivel rendelkeztünk akkor, és mivel most, mi, az egykori Szovjetunió országainak munkásai.
– Hogyan hatott a SZU széthullása a te családod jólétére?
– Apám elvesztette munkáját, és az igazat megvallva 9 évig nem is talált munkahelyet. A SZU felbomlása után egy ideig nem volt munkahely az országban. Lehetett itt-ott dolgozgatni, de ez aprópénz volt, egy hónapra sem elegendő. Magam is tapasztaltam. Anyám dolgozott, én meg besegítettem neki. Délelőtt tanultam, éjjel pedig dolgoztam. Hát így hatott ránk a SZU széthullása.
– Hogyan fogadták a felbomlást az emberek, a munkások és a lakosság többi rétege?
– Természetesen negatívan, hiszen a SZU az emberek számára a jövő egyfajta biztosítéka volt. Tudtuk, hogy elvégezve az iskolát munkába helyeznek, lakást kapunk, biztosítják az öregségünket. Na, és mi kell még az élethez??? Ruhád van, jóllaktál, tető van a fejed fölött. A felbomlás után ez az átalakulás mindekit kifárasztott a pénz, élelem és ruha utáni hajsza miatt. Ráadásul voltak rohadt alakok, akik más keservén vagyont szedtek össze, ők lettek az úgynevezett újoroszok. Hár így születtek ezek. A szétszakadás után elveszítettük a jövőnket, a jelenünk meg olyan, amelyben az ember sorsa ködössé vált.
– Mik voltak a SZU szétesésének következményei Azerbajdzsánban a kultúrában és a politikai életben: erősödött-e a nacionalizmus?
– Először persze mindenki fellélegzett, úgymond elnyertük a demokráciát, függetlenek lettünk. Aztán, amikor ráébredtünk, hogy ezért a demokráciáért a köznép túl drága árat fizetett, kezdtek emlékezni a szovjet időkre. Természetesen előretört a nacionalizmus olyan értelemben, hogy kifejlesztették a ZÁSZLÓT, HIMNUSZT és legfőképpen az anyanyelvet. A zöldfülűek örültek a demokráciának és szabadságnak, az értőek meg úgy néztek rájuk, mint a debilekre. Nálunk, Azerbajdzsánban a mai napig sok örmény él, de a háború miatt nevet változtattak, egyszerűen elhagyták a -ján végződést.
– Milyen az életszínvonal Azerbajdzsánban? Milyen szociális garanciák vannak, maradtak meg mára?
– Úgy vélem, az életszínvonal átlagos, persze vannak magas pozíciójúak, akik nem vesztik el posztjukat, van mit a tejbe aprítaniuk. A kisembereknél meg minden az átlagszinten van. Mindenre telik az adott hónapban. Lehet, hogy ez alacsonyabb az átlagnál, az éhezéstől senki nem fog meghízni. A szociális garanciák: a nyugdíj, a szegény családok segélyezése, gyermeknevelési pótlékok, a veteránok segítése, pl. a csernobili katasztrófa veteránjainak most is fizetik a nyugdíjakat. Ami volt a SZU alatt, azt most is teljesítik, de sokkal több bürokratikus utánjárással. 2012-re a lakosságnak ígéretet tettek arra, hogy visszatérítik a megtakarítási betéteiket, amiket a SZU felbomlásakor veszítettek el.
– Milyen a városok és falvak rendezettsége, elátottsága?
– Ez külön történet. A községek, falvak, városok infrastruktúrája gyarapodik. Gáz-, vízvezetékeket építenek, kicserélik a teljes elektromos vezetékrendszert. Bakut ma Euróra Dubai-ának nevezik. Sokemeletes épületek mindenütt, ezen kívül a jövő mindenféle egzotikus építményei. Modern európai utak. Szerte az országban sorban nyílnak meg a világ minden részéből származó üzletláncok boltjai.
Az érthetőség kedvéért összehasonlítom Azerbajdzsánt Ukrajnával, mivel az utóbbiban gyakran járok. Nekem tetszik Ukrajna, mert ugyanolyan maradt, amilyen volt a SZU-ban, ugyanaz a falu, ugyanazok az utcácskák, házikók. Nos, Baku és Odessza ikertestvérek, de Baku rohamléptekben fejlődik külsödlegesen, Odessza pedig maradt, amilyen volt. De hát Ukrajnában iszonyatos a munkanélküliség, viszont az árak alacsonyabbak a kisvárosokban. A nagyokban rettenetes a drágaság. Bakuban dolgozni és Ukrajnában költekezni kifizetődő, de Ukrajnában munkát találni és ebből megélni nem kifizetődő.
Azerbajdzsánban más FÁK országokkal szemben megőrizték az idősek iránti tiszteletet. A közösségi közlekedésben átadják nekik a helyet, ha szükségesnek látják, az utcán is segítenek nekik.
– Vannak-e gondok az országban a munkahelyekkel?
– Nem, nincsenek... Legalább minimálbéres munkát lehet találni.
– Köszönöm érdekes beszámolóját!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.